Nem félsz? Majd fogsz...
Ez a cikk a zárolt Bizalmas topikban jelent meg. Tesztként teszem ki ide a főoldalra. Kíváncsi vagyok, jönnek-e rá érdemi kommentek. 
A téma: történelmi technikák a félelem elmulasztására.
Nem állíthatom, hogy a történelemben ilyen és ilyen technikák léteztek, csak azt állíthatom, hogy én ezeket találtam. Olvasmányaim szerint két nép fejlesztett ki komoly féleleműző módszereket a történelemben. Mindkét nép harcosairól híres: az egyik a spártaiak, a másik a japánok. A cél hasonló volt, de a megközelítés egészen más.
Spártában imádták Phoboszt. A görög mitológiában Phobosz az iszonyat istene. A módszert, melyet kidolgoztak, phobológiának nevezték el. Phobológia: a félelem tanulmányozása, a félelem tudománya.
A phobológia alapvetése szerint a félelem a testben jön létre, és ott kell megállítani. Úgy tartották, hogy a félelem különféle érzetek formájában jelenik meg a testen belül, melyeket bizonyos technikákkal el lehet oszlatni. Ha a félelem elönti a testet, átjut a lélekbe, és menekülésre késztetheti a harcost – ezt akarták megakadályozni.
A phobológiát tantárgyként oktatták a spártai ifjaknak. A tantárgy huszonnyolc gyakorlatból állt, melyek a félelem testi gócpontjait vették célba. Öt elsődleges területet neveztek meg, melyek a következők: térd, tompor, keresztcsont tájéka, vállöv, és csuklyás izom. A másodlagos félelemgócpontok a testben a fejhez kötődnek, mint az áll, nyak, szem körüli izmok.
A phobológia képzése során a tanuló öntudatlan reflexeket tanult meg kezelni, pontosabban, azokat uralma alá hajtani, akaratlagosan ellazítani. A félelem testben megjelenő tüneteit a testből „kihajtották”, így a félelem nem teljesedett ki a lélekre.
A legendák szerint a spártai harcosok nem hátráltak, félelemnélküli szörnyetegekként küzdöttek.
A másik harcos nép, mely módszert dolgozott ki a félelem elűzésére: a japánok. A tanítás a zen buddhizmuson alapult, a megközelítés homlokegyenest ellenkezett a spártai alapokkal: kizárólag lelki oldalról vizsgálták és kezelték a félelmet.
A szamurájoknak kötelessége volt mindennap elmélkedni a halálról, a fájdalomról, a vereségről. A módszer, melyet használtak, látszólag rendkívül egyszerű, ám a gyakorlatban megvalósítani annál nehezebb.
Akard, amitől félsz! Vágyj arra, amitől félsz! Kívánd, amitől félsz! Szeresd, amitől félsz!
A szamuráj halálvággyal, fájdalomvággyal, sérülésvággyal ment a csatába, kívánta, vágyta, hogy megtörténjenek vele ezek a borzalmak.
Fontos megjegyezni, hogy a borzalmas iránti vágyakozás nem járt együtt (nem járhatott együtt) felelőtlenséggel, figyelmetlenséggel, mazochizmussal, szuicid lelkülettel. A szamuráj harcos volt, mestersége a halál, feladata, hogy legyőzze az ellenséget. Nem adhatta meg magát az ellenségnek, lélekben sem.
Úgy harcolni, mindent megtenni a győzelemért, a győzelemnek élni, hogy a vereség semmit sem jelent, eléggé különleges lelkiállapot.
A szamurájok bátorságáról, küzdőszelleméről, hatékonyságáról, félelemnélküliségéről legendák születtek.
Volt még egy harcos nép, akik módszert dolgoztak ki a félelem leküzdésére, de nincsenek komolyabb ismereteim a témában. A vikingekről van szó, pontosabban a berzerkerekről, azokról a habzó szájú, eszelős, őrjöngő harcosokról, akik transzban, szinte önkívületi állapotban osztották a halált.
A spártai és a szamuráj megközelítés érdekes. A szamuráj módszert gyakoroltam néhány hónapon át, minden nap, egészen addig, amíg nemrégiben végül elvetettem. Túlzott óvatosságot, nagyon sok figyelmet igényel. Könnyen vezethet vakmerőséghez, virtuskodáshoz, ami ugyanúgy nem a józan ítélőképesség megjelenési formája, mint a félelem.
A kérdéseim hozzátok:
1. Mit gondoltok a phobológiáról?
2. Mit gondoltok a szamuráj megközelítésről?
3. Van-e bármelyikről személyes tapasztalatotok?
4. Ismertek-e bármilyen más, történelmi módszert a félelem elűzésére?
Köszönöm a válaszaitokat!
@ prolizoli:
És még annyival kiegésziteném ezt,hogy ezek azok az okok,amik miatt egy dühöngő tahó sem veszélyes,csak a sarki Bobi gazdájára-és ezért nem hiszek a konkrét berzerker-módszerben.
Tetszett?
0 
0
idézetek:
Én értem, hogy ti mire céloztok, a félelem generálta agresszió, ez ugyanúgy előfordul embernél és állatnál is. Konkrétan kutyáknál sokszor láttam ilyet kutyaiskolákban-kiképzéseken amikor a kutyákkal az emberre való támadást gyakoroltuk. De ez nem jó, nem hasznos, nem kívánatos, sem embereknél, sem kutyáknál, akár ember, akár kutya elleni harcra használják őket. Le is írom miért nem jó ami egyben azt is megmagyarázza, hogy ezzel a kétes módszerrel miért nem képeznek ki harci kutyákat.
Két fő oka van annak, ami miatt ez a módszer nem válik be:
1. A kutya melyet ütnek-vernek mindennap egy labilis idegzetű, bizonytalan, kezelhetetlen ebbé válik. Aki dolgozott már ilyen kutyával tudja, hogy miről beszélek. Ha olyan szituációba kerül amelyben fenyegetve érzi magát (gyakorlatilag majdnem minden szituációban amikor idegenek vannak a közelében) agresszívan támad. Nem hallgat a gazdájára ami kutya-kutya elleni harcban nem számít, viszont ember elleni támadásban rengeteget. Hiszen ha egy kisgyereket vagy öreget támad le és nem tudsz neki parancsolni, nem tudod visszahívni (főleg egy nagy testű és erejű ebet), annak végzetes következményei lehetnek.
2. A kutya-kutya elleni harcban pedig azért nem ér semmit mert ez a félelemből fakadó agresszió mit sem változtat az adott kutya harci képességein. Attól, hogy utcasarki bobit verték és agresszívá vált még utcasarki bobi marad és nem lesz belőle harci kutya. Egy másik utcasarki bobit akinek hasonlók a képességei el fog tudni hajtani, de egy komolyabb kutya akinek eszébe sem jut megijedni és harci képességekben-fizikailag fölötte áll, a szart is kirázza belőle agresszió ide vagy oda. Nem is beszélve arról, hogy azok az ebek amelyeket gyakran vernek a célból, hogy agresszívek legyenek főleg emberre fognak támadni más kutyára csak nagy ritkán, hiszen emberek verik őket, tőlük félnek, nem más kutyáktól. Kutya és kutya közt sokkal nagyobb a genetikai adottságok beli különbség mint az embereknél. Egy kutya harci képességeit, 90 százalékban a genetikai adottságai határozzák meg és csak a fenmaradó pár százalék a kondicionálás és edzés míg az embernél ez fordítva van. Ha nem így lenne akkor bármilyen fajtájú kutyát lehetne bármilyen feladatra használni mert egyformán jók lennének mindenre, vakvezetés, őrző-védés, terelés, futóversenyek stb. Nem lenne szükség különböző adottságokkal rendelkező fajták tenyésztésére.
Tetszett?
1 
0
kisboros írta:
De az érzékszervei nem állnak meg a ketrec határain belül, ugye? Nos, féltél már álmodban? Pedig az nem a valóság volt ugye? Vagy féltél már csupán egy érzés miatt (mondjuk, hogy eldől a létra, amin éppen állsz)?
A ketrecbe zártság egyensen fokozhatja azt a kutya tehetetlenségi érzését és ezáltal félemét, mert attól is tarthat, hogy végkép nem tud elmenekülni, ha most valaki rosszat akar neki.
Az indok nélküli agresszió (még az embernél is) sokszor a félelem jele.
kisboros írta:
Miért mit kéne tennie?
Tetszett?
2 
0
Alex írta:
Ez nem félelem.
Ki van neki alakítva egy terület, ami körbe van zárva ketreccel. Onnan nem tud kijönni.
Amikor jön valaki vendégségbe, mint aki megvan veszve, ugat, és próbál kijönni a ketrecből. Ha félne, nem ezt tenné.
Tetszett?
0 
2
Alex írta:
Ezt ugatom én is,ááááááúúúúúúúúúúúúúúúúú!!!!!!!!!!!!
Tetszett?
0 
0
kisboros írta:
Az agresszió lehet a félelem miatt. Tehát könnyem meglehet, hogy a kutya fél – a rossz tapasztatok miatt- , ezért olyan agresszív.
Tetszett?
1 
0
@ kisboros:
ügy,de 
!
Kösz,haver.
Tetszett?
0 
0
prolizoli írta:
Egyszer beakartak hozzánk törni. (A művelet azért hiúsult meg, mert nem számítottak rá, hogy amikor ők úgy gondolják, hogy az emberek alszanak, én olyankor nem szoktam.)
A kutyánkat (a fene tudja, milyen “márkájú”) lefújták gázspray-jel és a fejére húztak egy vödröt. Reggel amikor megnéztük, teljesen be volt tojva (én nem láttam, anyámék mondták). Ki kellett hívni az állatorvost, aki beadott neki valami nyugtatót.
Az eset óta válogatás nélkül neki megy mindenkinek, akit nem ismer. Nem szarozik. Ugat, aztán ha tud, harap. Teljesen hülye.
Tetszett?
1 
0