Vészforgatókönyv

By
Duncan Shelley
– 2012. január 21. szombatPosted in: Ahogy jön

Az idő nem mindig pénz. Néha élet.

Egyszer arra értem haza, hogy a lépcsőházban alig lehet látni a füsttől, és rettenetes szag terjeng. Tüzet nem láttam, hőt nem éreztem, ordibálást, sikolyokat nem hallottam, ezért felmentem a lakásba, hogy összeszedjek néhány dolgot, és távozzak.

Arra gondoltam, egy-két percem lehet, azután mennem kell. Mit vigyek? Amit hagyok, az a lángok martalékává válhat. Pénz, pendrive, iratok, irodai szoftver, mobilnet modem. Mi még? Mi még? Mi még?

Letelt az idő, rohannom kellett. Szinte minden egyes lépésnél eszembe jutott valami, amit elfelejtettem. Valami, amit mindenképpen hoznom kellett volna. Valami, ami hiányozni fog az újrakezdésnél, a másik lakásban. Mire az utcára értem, zúgott a fejem mindattól, amit elfelejtettem, ami egyszerűen nem jutott eszembe. Ott, abban a helyzetben, abban a pillanatban, a rendelkezésemre álló nagyon kicsi időben.

Végül nem történt baj, a ház nem égett le, csupán az egyik lakó rontotta el a vacsoráját. De ez az eset segített igazán megérteni, mi a vészforgatókönyv, és mi a haszna.

A vészforgatókönyv cselekvési ütemterv, pontos lépések sorozata, melynek végrehajtása biztosítja, hogy a hirtelen előálló szélsőséges szituáció a lehető legkisebb kárt okozza, úgy emberéletben, mint vagyonban, és a leginkább lehetővé tegye a zavartalan folytatást, valahol máshol. A vészforgatókönyv a túlélés záloga, annak alapja.

Vészhelyzetben az ember megfigyel, értékeli a szituációt és cselekszik. Másra nincs idő. Ha ott és akkor kezd el azon gondolkodni, hogy mit tegyen, mit vigyen, merre menjen, kinek szóljon… biztosan nem lesz hatékony. A kapkodás és a tévedés következménye halál lehet, vagy olyan kár, amit nehéz vagy lehetetlen kiheverni. A vészforgatókönyv biztosítja, hogy túléljünk, ne szenvedjünk el komolyabb károkat, és (amennyire lehet) fennakadás nélkül folytathassuk az életünket.

A vészforgatókönyv elkészítése sok gondolkodást igényel. Játékot: mi lenne ha? Mi lenne, ha két percem lenne, hogy összeszedjem magam? Mit vinnék? Ha csak fél perc? Kit hívnék? Miért őt? Mikor? Ha több embert hívnék, milyen sorrendben hívom őket, és miért abban a sorrendben? Hová megyek? Miért oda? Mennyit várok ott? Mit teszek, ha letelik az idő? Mit teszek, ha ez vagy az a lépés nem hajtható végre? Mi lenne ha? Mi lenne ha?

Az ötleteinket tesztelnünk kell a gyakorlatban. Tényleg belefér? Tényleg ekkora? Tényleg ennyi a súlya? Tényleg kell? Tényleg ennyi idő? Tényleg biztosítja, amit elvárunk tőle?

Tételezzük fel, hogy a vészforgatókönyv egyik pontja úgy szól, hogy „megtölteni a kulacsot vízzel”. Tudnunk kell, hogy mennyi ideig tart ez, hogy kalkulálhassunk az idővel, és ha túlságosan hosszadalmas a művelet, akkor kitaláljunk rá valamit.

Ha vészhelyzet áll elő, perceink vannak, esetenként (például egy tűznél) másodperceink. A helyzet felismerésének, a forgatókönyv beindításának és kezdeti szakaszának végrehajtása bele kell, hogy férjen ennyi időbe. Tudnunk kell, hogy belefér.

Idegrendszerileg is készülnünk kell a végrehajtásra. A szokások nem egyik napról a másikra alakulnak ki. Azt mondják, hogy ha napi szinten megteszünk valamit, akkor három hónap alatt lesz belőle szokás, és rögzül reflexként, részévé válik a napi rutinnak. Amíg a szokások nem alakulnak ki, a veszély kiváltotta stresszben a tévedés lehetősége igen nagy. Elég egy kicsi, de még nem megszokott változás a mindennapok rutinjában, és a forgatókönyv beindításakor összezavarodunk, azt se tudjuk, mi hol van, mit hová tettük (például a telefontöltő új, a korábbinál ésszerűbb elhelyezése, ami még nem rögzült szokásként, azt eredményezheti, hogy nem találjuk meg, mert még a régire emlékszünk).

Egy vészforgatókönyv öt fázist ír le, melyeket több kisebb lépésre bont. Ez az öt fázis a következő: elhárítás, kommunikáció, utazás, back up, visszatérés.

A Pokol Kézikönyve I. Hogyan éld túl a társadalmi összeomlást, részlet A vészforgatókönyv című fejezetből.

1491
Mennyire tetszett a cikk?
Thanks!
An error occurred!

About Duncan Shelley