Én nagyon jól viselem a kritikát. Remélem, te is...
Amikor elindult a duncanshelley.com, jobb oldalon volt egy mottó, melyet idővel elvitt a cica, de még emlékszem rá: „Az életben minden azon múlik, hogy hányszor bírod elviselni, amint valaki azt mondja neked: NEM JÓ!!!”
Ez a mottó akkor fogalmazódott meg bennem, amikor néhány évvel ezelőtt láttam Shakirát: énekelt egy dalt, kísérte magát gitáron, majd táncolt; ő szerezte a zenét, és ő írta a szöveget. Mindegyikben nagyon profi volt. Az jutott eszembe, hogy ez a nő a mosolya mögött, valójában brutálisan kemény. Ahhoz, hogy énekben, gitározásban, táncban, zeneszerzésben és dalszövegírásban ennyire jó legyen, milliószor hallhatta, hogy „Nem jó!!!”, amit csinál, és ő elviselte, korrigált, és folytatta tovább. Azután egy napon erre volt képes. Természetesen ennek az is a része, hogy olyanokra hallgatott, akik értettek hozzá.
Én úgy tapasztalom, hogy a legtöbb ember egy-két „Nem jó!!!” után távozik. Összetörten, sírva, elkeseredve, dühöngve, fogadkozva. De vajon ilyen hozzáállással meddig lehet eljutni? Viszonylag kevesen tudnak mindent elsőre tökéletesen…
Sokan kértek már, hogy kritizáljam az írásukat. Az első néhány alkalommal eleget tettem a felkérésnek, és nagyon megbántam. A kritika komoly dilemma.
Mit vár az író, amikor kritikát kér? Nem hibalistát. Megerősítést. Esetleg valami apróságot, például azt, hogy figyeljen jobban a párbeszédekre, és akkor majd „jobban figyel”.
Befut egy kézirat, amivel az a baj, hogy az írója ténylegesen semmit nem tud az írásról. Ha azt mondom neki, hogy nem ért hozzá, esetleg megemlítek néhány hiányosságot, az eredmény az lesz, hogy összeomlik. Hiszen mindent megtett, amiről gondolta, hogy meg kell tennie. Eszébe sem jutott, hogy van még 1648 egyéb „dolog”, amiről tudnia kellene.
Nem akarom, hogy kiboruljon, mondjam tehát azt, hogy „Nagyon jó, csak így tovább!”? Megtévesztés lenne. Írnék ajánlást a kéziratához? Nem. Kiadnánk a könyvét? Nem. Kapna egy üres megerősítést, amivel semmit nem tudna kezdeni; cipelné tovább a kéziratát, és újabb és újabb üres dicséreteket kapna, miközben teljesen összezavarodna, hogy ha ő ilyen csodálatos író, miért nem adja ki senki a könyvét? A végén pedig előáll valamilyen alaptalan elmélettel arról, hogy mily sanyarú a könyvkiadás helyzete a modern korban.
Mielőtt egy szót is leírnék a regényből, összerakok egy treatmentet. A treatment tartalmazza a regény valamennyi fejezetének cselekményvázlatát. Hat nagy lépés, és rengeteg kisebb lépés vezet a kósza gondolattól a treatmentig. Írtam már néhányat, van benne gyakorlatom; általában háromszáz órát töltök el vele. A dramaturgia tanfolyamunk lényege. 2003-ban valaki azzal keresett meg pár hónappal az egyik tanfolyamunk után, hogy elkészítette a treatmentjét, és nézzem meg. Nagyon lelkes voltam! Ekkor még hozzáfűzte: egész péntek délutánon ezzel foglalkozott, öt órája ment el rá. Kezdtem sápadni. Erre még rátett egy lapáttal: kijelentette, hogy ha bármi hiba van a treatmentjében, akkor ő nem fog tovább az írással foglalkozni, mert neki erre nincs ideje.
A néhány oldalas szövegnek természetesen semmi köze nem volt a treatmenthez. Vagy két hétig rágódtam azon, hogy mit mondjak neki. Végül nagyon óvatosan annyit mondtam, hogy olvassa el még egyszer a jegyzetben a treatment fejezetet.
Azóta se láttam.
Van, aki egy „Nem jó!!!” után feladja, és távozik.
Belülről is megtapasztaltam a kritika erejét, nem is egyszer. Azt hittem, mindent megtettem, mindent, amit emberileg lehet. Majd megjelent egy autószakértő, aki felvilágosított arról, hogy tévedtem. A könyv kint volt a boltokban, és tévedtem. Összeomlottam tőle. Kértem a kiadómat, hogy zúzzák be az összes példányt, mert rossz autótípust jelöltem meg, és lemondok a jogdíjamról, csak senki ne olvassa el ezt a vackot.
Azután találkoztam egy fegyverszakértővel. Azután egy sebésszel. Azután egy pilótával. Azután egy légiforgalmi irányítóval. Azután egy túlélés-szakértővel. Mindezek mellett még az is kiderült, hogy notórius túlíró vagyok, és a kutyát se érdekli a tizenkettedik fegyver molekuláris összetétele…
Fájt. Megviselt. Elbujdokoltam. Pár nap pokoljárás után azonban megvilágosodtam, és azóta csak egyet mondhatok:
KÖSZÖNÖM, amiért szóltatok!
Visszajelzések nélkül semmi esélyem nincs a fejlődésre. Márpedig elég komolyan gondolom, hogy a legjobb legyek. Ehhez szükséges az a képesség, hogy minden kritikát elviseljek, és elemezzek. Néha az udvariasság a megtévesztés egyik formája. (A bunkóság meg a másik…)
Először sokkolt a felismerés, hogy mennyi mindenhez kell értenem íróként, hogy mennyi megalapozó munkát kell végeznem. Végül azonban egy olyan hatalmas világ nyílt ki előttem, amit korábban elképzelni sem tudtam. Íróként rendelkezésemre áll az egész világ, bárhová elmehetek, bármit megnézhetek, kipróbálhatok, tesztelhetek. Szinte mindenki szóba áll az írókkal. Az, hogy író vagyok, feljogosít arra, hogy mindent megismerjek. Mi múlhatná ezt felül?
Természetesen, mindeddig az építő kritikáról beszéltem. Az építő kritika nem olyan kritika, ami szuperlatívuszokból áll, és nem más, mint arcpirító ömlengés. Az építő kritika attól építő, hogy konkrét. Felhívja a figyelmet valamire, ami konkrétum. A konkrétumokat meg lehet vizsgálni, ki lehet elemezni, és lehet hozni egy döntést.
Az építő kritika hasznos. Az általános értékelés viszont használhatatlan. Lehet megerősítés, de hiányzik belőle a fejlődés lehetősége.
A Rómeó és Júlia (talán) legújabb filmfeldolgozásáról ezt írta valaki: „Elgondolkodtató science-fiction”. Szellemes, és bele lehet látni, hogy mivel volt problémája a kritikusnak, de nagyon messze van ez attól, hogy konkrét legyen.
A 70-es években készült egy tanulmány a leghíresebb amerikai műkritikusokról. Ezek a műkritikusok embereket tettek ünnepelt zsenikké, vagy tapostak a porba. És milyen szakmai alapon? A tanulmány a módszereiket vizsgálta, és döbbenetes eredményt hozott. Valamennyi kritikus testi reakciók alapján ítélt valamit jónak vagy rossznak. Elszorult a torka? Ha igen, jó, ha nem, silány. Érzett nyomást a mellkasában? Ha igen, pocsék, ha nem, csodálatos. Szakértelem nulla. Ez nem építő kritika, hanem elmebaj. Az ilyesmit nemes egyszerűséggel oda kell hajítani, ahová való.
A gyilkos kritikának létezik egy építő kritikának álcázott kivégző módszere is, ami rengeteg konkrétumot tartalmaz, ám a hozzájuk fűzött magyarázat alaptalan. Olyan emberek állnak elő az ilyesmivel, akik nem értenek az adott szakmához, de jól tudnak hivatkozni tekintélyekre, és össze nem illő dolgokat összevarrni. Emlékszem egy ilyen nőre: vörös arccal, üvöltve állította, hogy a „röpít” szót kizárólag romantikus regényekben lehet használni, más műfajban tilos. Korszakalkotó szakértőnek képzelte magát, de szimplán csak pszichotikus volt.
Az írónak fejlődnie kell. Az építő kritika fontos segédeszköz ehhez.
Nem csinálhatunk a kritikából udvariassági kérdést. Ha egy gyerek elképesztően viselkedik, de tíz éven át soha senki nem mondja meg neki, nehogy megbántsa az érzéseit, akkor mi lesz ebből az emberből? Soha nem mondta neki senki, hogy „Nem jó!!!”, tehát azt hitte, hogy jó. Miért hitt volna mást?
Óriási gondot fordítottam a fegyverarzenálok leírására. Imádtam! Nagy megdöbbenés volt, egyik levelet olvasni a másik után, egyik fórumbejegyzést olvasni a másik után, hogy ez olyan unalmas, hogy a legtöbben átlapozzák. De, ezért hagytam abba. Fejlődtem általa.
Nagy dilemma a kritika. Elmondjuk, ne mondjuk el? Szóljunk, ne szóljunk? Bízzuk valaki „másra”, aki majd egyszer felvilágosítja, esetleg azután, hogy az illető éveket vagy évtizedeket vesztegetett el, mert azt hitte, hogy minden rendben van? Vagy vállaljuk fel a hóhér szerepét, mondjuk ki, és minden őszinte segítőszándékunk ellenére, minden udvariasságunk ellenére, nézzük végig, ahogyan összeomlik?
A választ rátok bízom. Én csak ennyit mondhatok, és ez kétségtelen:
„Az életben minden azon múlik, hogy hányszor bírod elviselni, amint valaki azt mondja neked: NEM JÓ!!!”
Úgyhogy, a legjobb, amit tehetünk, ha sportot űzünk abból, hogy kritikát kapjunk. Az általános kritika és a megalapozatlan kritika helye a szemétkosár. Az összes többit azonban érdemes megvizsgálni.
@ zCevard:
Tisztelt zCevard négycsillagos dandártábornok, vezérkari főnök úr!
Az Azumi nézése közben bennem is megfogalmazódtak dolgok. De ennyit erről.
Tetszett?
0 
0
Duncan, NEM MEGY, hát NEM ÉRTED?! (Mér’ nincs itt valami fájdalmasan felüvöltő fej a Smiley-kupacban?)
Ez az arc befészkelte magát az agyamba!
Amúgy én tényleg olyan vagyok, vagy még rosszabb, mint Rockwell. Nem csak azért, mert akkora tekintélyem van, mint neki (mu-ha-ha-ha), hanem mert az ÁZSIAI nők a gyengéim. Szóval írhatjuk az elfogultságom számlájára, na.
Life is life. 
Tetszett?
0 
0
@ zCevard:
Mörjike nem ázsiai, csak némileg egzotikusan a vonásai. Amint azt a Mörjike cikkben láthatod.
Tetszett?
0 
0
Csak a képre pillantottam rá. Se a cikket, se a kommenteket nem olvastam el. Még. Mindjárt megteszem.
De előtte ez kikívánkozik belőlem: MÖRJIKE-ARC!
Tetszett?
0 
0
VP, Lesszi még folytatódik, van még a Lesszi visszanéz is. De az már horror.
Hm, lesznek itt még dolgok…
Tetszett?
0 
0
Oh, ajjajaj! Hát konkrét, ami nem az elvontságból merítkezett kinyilvánításokkal bíró valami. A nemkonkrét meg bizony egy olyasmi, aminek tágabb horizontális vetülete bír kibontakozni, ennél fogva cikizésre nem alkalmazhatják a 140-es IQ alatt senyvedő pór népségek.
Lesszi (ő egy csodálatos kutyus, magyarul leírva) is csak addig érdekes az olvasónak, amíg a hazatérésének hányattatásain izgathatja magát a halálba. Midőn kedves gazdájához VISSZATÉR, már a farncokat se érdekli. Pedig a gazdinak és a szegény kutyusnak pont az a jó…
Igaza volt a brandépíttetős démoni mesternek.
Tetszett?
0 
0
Alex, akkor frissíts! Az avatarok nagyon kicsik, nem takarhatnak ki semmit.
Tetszett?
0 
0
Az én monitoromon a neveket eltakaró képek jelentek meg. Egyszerűen nem tudom, ki írta a bejegyzést, mert a kép eltakarja. Nem lehetne ezt megoldani, mert nem tudom, hogy kinek kell válaszolnom?
Tetszett?
0 
0
VP, néha nem sikerül a gondolatot annyira lefogalmazni földközelbe, hogy akár 140-es IQ-val is érthető legyen.
Teljesen konkrét. Számomra nagy fordulat volt az életemben, és mint látod, sokan értették.
Nem tudom, miről beszélsz, de lehet, még visszatér…
Tetszett?
0 
0
Petra, azért a személyiséget se felejtsük ki a játékból. Lehet manipulatívan dicsérni vagy elítélni, és lehetnek olyan elgondolásai is valakinek, hogy ha dicsér, akkor a másik elbízza magát, és gondolhatja azt is, hogy ha nem mondja, hogy valami rossz, akkor a másik biztosan tudja, hogy ezek szerint az jó stb.
Az pedig, hogy egy fickó mit hadovál össze az ágyban, leginkább semmit sem jelent.
Mármint, olvastam ilyet…
Tetszett?
0 
0
Hello Christian!
Szerintem is kell legyen egy határ, amin túl már a dolgot rábízzuk az illetőre.
Tetszett?
0 
0
Rámjött királyul, de tökre ám, a blogkommentelési láz.
De, jó a kép! Vagyishát nem “nemjó”…
Az eredeti, blogcsászárosan megírt bejegyzésindulatkeltésed sokkalta izgibb volt.
Ez szívbemarkolós, de nem bánt meg senki emberfiát. Jahátmeg konkrétságból nincsen annyira toppon.
Hová lett a fényességes, ám sötét vihar kavarására invitáló ősképződmény?
Tetszett?
0 
0
…, akkor ennél jobban nem is lehet megfogalmazni, mint ahogy te tetted. A pszichotikus is helytálló.
A dicséretről meg csak az jutott eszembe, hogy ha a pasim sokat dicsérne az ágyban, de azon kívül szinte soha, az azt jelentené, hogy csak azt csinálom jól, vagy ez sem biztos?
Ugye, ezt inkább tőle kéne megkérdeznem, de konkrétan? (Jobban mondva annak, akinél ez a helyzet áll elő, mert nálam ugyan nem.)
Ezzel látszólag eléggé elkanyarodtam a témától, de nagyon sok élethelyzetben dilemmát okoz, hogy megmondhatom-e valakinek a véleményem, ha az nem teljesen pozitív, nem bántom-e meg vele. És nem bántom meg azzal, hogy csak jót mondok és ezzel nem vagyok őszinte?
Szerintem itt a kulcsszó az őszinteség és persze fontos a tapintat.
Tetszett?
0 
0
Hello Duncan!
Sehogy
De ez az illető egyéni tragédiája.
Nem hiszem hogy minden olyan tettemért amit esetleg vki félreért és ezért negatívan él meg felelős lennék. Mert onnantól a másik szűklátókörűsége az én bűnöm lenne. Ha meg nem látom át az összefüggést akkor ostoba lehetek de hibás nem.
Tetszett?
0 
0
Hello Petra!
A dicséretből is lehet tanulni. Ha tudod, hogy mit csinálsz jól, az ugyanolyan hasznos, mint a hibáid ismerete. A dicséretnél is fontos a konkrétum, hogy építő kritika legyen.
A pszichórol még annyit, hogy folyamatosan ezt csinálta, üvöltözött vörös képpel. Annyira megviselte a velem való találkozás, hogy nyugtatót kellett szednie, amiért természetesen engem tett felelőssé…
Tetszett?
0 
0
Hello Ivi!
Én is mindent tudok, de veszettül felejtek… Látod a három pontot?
Durva egy fordulat, még mindig emlékszem rá. Mi a helyzet a szoftverrel?
Duncan
Tetszett?
0 
0
Kedves Duncan!
Egyszer volt szerencsém egy remek író művébe még a publikálás előtt beleolvasni. Nagyon tetszett, de mivel megkért, hogy véleményezzem, gondoltam nem ömlengést vár. Megírtam azt a néhány momentumot, amivel nem értek egyet és elkövettem egy hibát. Azt találtam írni mellé, hogy „ez csak a szőrszálak hasogatása, mert egyébként nagyon jó, de a dicsértből nem lehet tanulni, csak a kritikából”. Na, amit ezért kaptam, azt nem tettem zsebre. Elmesélt egy történetet arról, hogyan tartották elnyomásban az állandó kritizálással, ebből egyáltalán nem tanult semmit, inkább fellázadt, és azóta nem tartja valami sokra azokat, akik kritizálnak.
Akkor sokat tipródtam, elkezdjek-e magyarázkodni arról, hogy én kifejezetten az építő jellegű kritikára gondoltam és az állandó leértékelő megjegyzések más lapra tartoznak, vagy lapítsak, hisz ebbe a helyzetbe is közlési kényszerem miatt kerültem. Úgy döntöttem, elnézést kérek, és nem feszegetem többet a témát.
Biztos voltam benne, hogy ő is tisztában van a különbséggel a becsmérlés és a hibákra való rávilágítás között, a rosszindulat és a segítő szándék között, és azt akarta, hogy elgondolkodjak rajta. Megtörtént, de azóta sem beszéltünk róla. Itt az ideje jeleznem, hogy értem.
Ennél jobban nem is lehet megfogalmazni, mint ahogy te tetted. Kivéve talán a „pszichotikus”-t, az kicsit kemény, bár nem én voltam az a csaj és ha tényleg dilis…
Tetszett?
0 
0
Hello Duncan!
Igen, mindent tudok…
Csodálatos érzés MINDENT tudni. 
Köszi az alapokat Duncan, előbb-utóbb felrántok rá egy épületet, mert a telek így nagyon sivár. A csávó, akinek elrabolták a gyerekét, aztán kiderült róla, hogy nem is szereti, még mindig képben van.
Tetszett?
0 
0
Hello Ivi!
Alázatos? Nem ismerem…
Akkor te mindent tudsz. De vajon honnan…
Az alapokra már lehet építkezni. Ha valaki akar…
Tetszett?
0 
0
Hello Duncan!
Sajnos még nem vagyok író (de azért köszönöm), csak elvégeztem egy nagyon jó írótanfolyamot, ahol az alapokat megtanította nekem egy rendkívül alázatos, képzett pali, akinek a könyveit igen nehéz letenni. Nem ismered véletlenül?
A három pontos “poén” pedig ha jól emlékszem(?) a nemrég született, Frei Tamásról szóló cikkedben volt. De ha valami másról is lemaradtam, kérlek szólj.
Tetszett?
0 
0
Hello Ivi!
Így már értem, és egyetértek. Az igazi kudarc az, amikor otthagyod az egészet a fenébe.
Igen, tökéletes. De te már képzett író vagy. így ez nem nagy ügy.
Bár szerintem nem is tudod, miért poén ez a három pontos megjegyzés… 
Tetszett?
0 
0
Szia Duncan!
Csak arra igyekeztem utalni, hogy a “Nem jó!”-val való találkozás sokak számára kudarc élmény, ilyenkor ugyanis sokan (én legalábbis még a mai napig így érzem magam, ha nem figyelek oda
) személyes elutasításnak fogják fel a kritikát, pedig nincs semmi gond veled, csak a szakmát tekintve még fejlődnöd kell. Ezért gondolom azt, hogy az ilyen “kudarc” élmény építő és a sikerhez vezető út része, nem pedig romboló hatású. Persze csak ha jelen vagy. Ha meg nem vagy jelen, akkor…
(ugye itt jó volt a három pont?
)
Tetszett?
0 
0
Hello Szabroy!
Van egy mondás: Az idióta mindig ugyanazt csinálja, és mindig más eredményt vár. Ha valaki “hülye és tehetségtelen”, az csak arra a nyomvonalra vonatkozik, amin jár. Ha vált… akkor minden megtörténhet. Vagyis, nem kellene feladnia a célt, csak az út rossz.
Ez van, most már rám sütöttétek, hogy gyáva is vagyok. Mit tehetnék? Esetleg felhívhatjátok a kiadómat.
Ha felbérel egy bérgy… statisztát, az miért baj? Ha le akar lőni 800 méterről, fittyet hányva a ballisztikának és a fizikának, az miért baj? Ha a kapcsolatrendszerével kitilt egy könyvesboltból vagy terjesztőhálózatból, az miért baj? Van kiadónk, és a neten terjesztünk.
De, beszélhetek én…
(Na, így kell helyesen használni a három pontot.
)
Tetszett?
0 
0
Bence, éreztem, hogy követnek…
Nyolc hónapos korom óta színésznek készültem, aztán más irányba mentem, de közel áll hozzám. El tudom játszani, hogy felnőttem, pedig nem is. El tudom játszani, hogy Aeshma-Daeva vagyok, pedig nem is. Te is el tudod játszani, hogy Bence vagy, aztán meg…
Tetszett?
0 
0
Hello Ivi!
Ezt a kudarcos dolgot azért kifejthetnéd.
Tetszett?
0 
0
Hello Christian!
De ha egy élet nem elég, hogyan emlékszel rá, miután a halál és a köztes lét némileg kellemetlen?
Azért, mert jelenleg nem látod át az összefüggéseket, a felelősséged még ott van.
Tetszett?
0 
0
Hszmart, direkt miattad írtam.
Tetszett?
0 
0
Hello AncsaT!
Ez volt a leggyorsabban kihozható verzió a cikkből, ezért lett ez. A brandépítő mesterem kérte, hogy vegyem le. Emiatt nem került fel a Ryan közlegényes cikkem sem.
Naiv kismókus, ez igaz.
Sajnálom, hogy nem reagálhattam a stiláris felvetésedre, meg arra a másikra, mely szerint egy weboldalról meg lehet tanulni lőni… Így alakult.
Jogi út? Miért is? Mert hazudik? Ő perelne engem, mert hazudik? Juszt Lászlót sem perelte be, mert leleplezte a hazudozásait. Elég furcsa egy törvény lenne.
Vele ellentétben, én láttam és sütöttem el fegyvert, valamint eléggé ismerem a szakirodalmat. Ezek ellenére, mielőtt feltettem a cikket, ellenőriztettem valódi szakemberekkel, és nem volt benne tévedésem.
Lehetséges, hogy beszélt egyszer egy lövésszel, de mivel nem ismeri a témát, és nem is érdekli, nem értette meg, amiket mondtak neki. Egy író tévedhet, és írhat hülyeségeket. Sajnos én is írtam már. De ha ezek ellenére az a reklám, hogy minden igaz, miközben vérlázítóan nem igaz, akkor ott nagy baj van. Erről szólt a cikk.
Ismered Frederick Forsyth, Tom Clancy, Andy McNab könyveit? Többször írtak mesterlövészekről, és egyszer sem marhaságokat. Hogyan lehetséges ez, szerinted? Nekem van válaszom.
Tetszett?
0 
0
Shen, azért kérnek kritikát, mert megerősítéstben reménykednek, ami majd kezeli a bizonytalanságukat, a kételyeiket.
A termes dramaturgia-tanfolyamokat rendre azzal zártuk, hogy mindenkinek kellett írnia egy meg nem nevezett író meg nem nevezett művéről egy porba alázó kritikát. Azután összeszedtem az írásokat, megkevertem, és kiosztottam újra, mondván, hogy ez életetek első kritikája… Mindenki feleolvasta. Rettentő sokat röhögtünk ezeken.
Tetszett?
0 
0
Brokev7, valójában nem nehéz. Már sokszor kritizáltalak, és egyszer sem készültél ki. Vagy igen? Egyik éjjel arra ébredtem, hogy ott áll egy indián harci díszbe öltözött lány, és tomahawkot tesz a nyakamra, majd ezt suttogja: “Még egy ilyen…”, aztán elment. Azt hittem, csak álmodtam. Vagy nem?
(A megfejtés: ugratlak, soha nem alszom éjjel!)
Tetszett?
0 
0
Sziasztok!
bizonyos keretek kozott valoban epito lehet, de rengetegszer talalkozhatunk olyannal, amikor a hulyeseg, tehetsegtelenseg, amulatba ejto kitartassal parosul… egy ilyennek hogy mondod meg, hogy hagyja a fenebe, sose lesz belole semmi?!
Lam Tamas bacsi nem birta a kritikat… Arra azert kivancsi lennek en is, hogy szepen kerte, vagy fenyegetve, hogy torolve legyen?
Tetszett?
0 
0
Duncan! Egy ideje figyellek. Lázadó világmegváltó voltál, amikor az első könyvedet olvastam. Előbb érett férfi vált belőled, mostanra valódi tanítóvá lettél. Nem csak írók, de az élet bármely területén tevékenykedők vehetnek példát a precizitásodról, a profizmusodról, a legjobbra való törekvésedről.
Egy ismerősöm ma épp fel akart adni valamit, ami korábban fontos volt számára. Megmutattam neki ezt a cikket. Most varrja rá a gombot, de látom, hogy tudja: ha ő is a legjobb akar lenni, akkor az út csak erre vezethet. Szerintem sincs olyan, hogy egy csapásra tökéletes, de a sokadik “NEM JÓ!” egy újabb lépés lehet a hozzá vezető úton.
Köszönjük.
Tetszett?
0 
0
A kudarc nem a siker ellentéte, hanem annak nagyon fontos része. Köszi a cikket Duncan, nekem betalált.
Tetszett?
0 
0
Hello Duncan!
A kritika építő ereje sokszor hosszú idő alatt nyilvánul meg. Nem is mindig elég egy élet a megértéshez.
Valaki írta ezt a minap, valaki aki nekem nagyon fontos:
“Ami megérint, az él bennem tovább. Egy szó, hang, illat, íz, mondat. Mondasz nekem valamit, csak úgy odavetve, nem is igazán átgondolva, de megváltoztatom miatta az életem. Nem is tudsz róla, hogy te indítottad. Nem tudsz az egészről semmit. Vajon ez mennyire tesz felelőssé? Semennyire. Szerintem. De ha belegondolsz ebbe, akkor azt is gondold végig, hányszor bántódtál meg életedben úgy, hogy nem is neked szólt az illető mondandója. Hány mondat, hány szó égett beléd mélyen, és bánt még ma is, ha rágondolsz, pedig már teljesen más vagy. Aki mondta, rád sem emlékszik talán, nemhogy arra, amit mondott. A szavak, mondatok tükrözhetik a kibocsátó pillanatnyi hangulatát, érzelmi életét, a vele történtek hatására kialakult jellemvonásait. Az az ő reakciója a vele történtekre. De neked mondja, sokszor csak azért, mert te vagy ott.
Képzeld el a kutyát, akit sokat bántottak. Te nem vagy a bántói között, mégis neked jut esetleg a harapás, mert fejvakarási céllal esetleg túl hirtelen nyúltál hozzá. Ez áll az emberi kommunikációra is. Te sajnos nem tudhatod, a beszélgetőpartneredet milyen hatások érték, mire fog esetleg szélsőségesen reagálni.
Nem tudod, melyik mondatod ragad meg benne úgy, hogy más irányba tereli az életét.
Sok terhet hurcolunk, sok a karcolás az énképünk tükrén, de vajon mennyi az, amit már rég le kellett volna dobni, mert egy régi élet, egy régi életből való ember által hagyott nyom csak? Aminek már nincs létjogosultsága, mégis életben tartjuk, mint agyhalott kómást.”
Szerintem ez teljes mértékben leírja jelen helyzetet.
Tetszett?
0 
0
CSAK SZIMPLÁN KÖSZI. JÓKOR JÖTT, MINT MINDIG, HA KERESEK VALAMIT
VAGY TÖRTÉNIK VALAMI KÖRÜLÖTTEM, VELEM.
Tetszett?
0 
0
A konkrétság nevében csak annyit kérdeznék, van összefüggés a között, hogy arról írsz, egy tisztességes írónak hogyan kell kezelnie a kritikát, és hogy levetted “A megmentő”-ről írott korábbi postod?
Biztos naiv kismókus vagyok, de úgy gondolnám, hogy a saját blogomon, a saját véleményemet, amiben egy műről mondok kritikát, és nem állítok becsületsértő vagy valótlan dolgokat a szerzőről, szabadon közzétehetem. Ha valaki nem ért egyet, kommentben kifejtheti. De hogy azt kérje, vonjam vissza a véleményem… Csak tippelek, de legalább a jogi útra terelést be kellett ígérniük, hogy ilyet lépj. Azért legalább annyit mondjunk ki, hogy “E pur si muove.”
Tetszett?
0 
0
Vajon aki nem viseli jól a kritikát, miért kéri, hogy mondjanak véleményt a dolgairól?
Egyébként tényleg kell a kritika, ha valaki fejlődni akar. Aki nem akar, annak mondhatod. Aki megelégszik azzal, ami van, vagy belenyugszik a fos életébe, annak próbálhatod felnyitni a szemét akárhogy. Akiben viszont megvan az igény a fejlődésre, annak van erre füle. Ha valaki azért akar könyvet írni, hogy ki tudja azt is pipálni, azt nem érdekli a kritika, illetve rossznak fogja találni, akármi a célja.
Tetszett?
0 
0
Ajjjajjajjj. A kritikát tényleg nehéz elviselni, nehéz megbirkózni vele. De el kell viselni, és tanulni kell belőle. Nincs más választásunk, ha valóban fejlődni akarunk. “Viszonylag kevesen tudnak mindent elsőre tökéletesen…” Milyen igaz!
Tetszett?
0 
0