Hungarocell lánc, szépen lefestve...
Tételezzük fel, hogy van valaki, aki nagyon akar nyerni. Nagyon. Nem annyira, mint te vagy én, nem annyira, mint amit még józan ésszel el tudunk képzelni. Hanem annyira, ami felülmúl mindent, amit te meg én még reálisnak tudnánk tartani. Ez az ember a szó legszorosabb értelmében beleőrült abba, hogy nyerni akar. Semmi más nem érdekli, az ár sem érdekli, az út sem érdekli, csak a nyerés. Tételezzük fel, hogy nem igazán jó játékos, és tételezzük fel, hogy önbizalma se igen van.
Mit fog tenni? Csalni fog.
Mivel nem jó játékos és nincs önbizalma, nem vágyik megmérettetésre. Nem hozza lázba a gondolat, hogy a társaival vált vállnak vetve küzdjön meg a pályán a másik csapattal. Már ennek elképzelésétől is leírhatatlan iszonyat fogja el. Azért, mert ez kétesélyes. Vagy ő nyer, vagy más. És ő nyerni akar. Nagyon. Nem annyira, mint te vagy én, nem annyira, mint amit még józan ésszel el tudunk képzelni.
Nagyon sok mindennel megpróbálkozhat. Gondoskodhat egy pocsék edzőről a másik csapat számára, kevés felkészülési időről, mostoha körülményekről, stresszről, magánéleti bajokról, amik majd rányomják bélyegüket a teljesítményre a pályán. De nem, ez kevés, ez nem elég, mert a meccs még mindig kétesélyes.
Mit tehetne a száz százalék érdekében? Megbetegítheti a másik csapat tagjait, elraboltathatja a gyereküket, és a gyerek életével kényszerítheti a játékosokat arra, hogy rosszul játszanak. De még mindig nem száz százalék, hogy ő nyer. Azért nem, mert az ellenfél ott van a pályán.
Az egyetlen biztos megoldás az, ha egyedül megy ki a pályára, és egyedül rúgja a gólokat az üres kapuba.
Mit kell ehhez tennie? Ha azt mondja, rettentő nehéz ez a játék, az nem lesz jó, mert bár sokakat elriaszt, néhányan, méghozzá a legjobbak, kihívásnak fogják tekinteni. Azt kell mondania, hogy nincs játék. Nincs, nem volt, nem lesz. Soha. Semmikor. Ez az egyetlen megoldás a biztos győzelemre.
Tételezzük fel, hogy a pálya a Föld. Tételezzük fel, hogy játék az élet. Tételezzük fel, hogy a gól a döntés, amely megvalósul. És tételezzük fel, hogy van itt valaki, aki nyerni akar. Nem jó játékos, önbizalma se nagyon van. Ellenben gátlásai és elvei egyáltalán nincsenek. Az empátiát nem ismeri. Nem vágyik nagy csatákra, versenyre, kétesélyes vetélkedésre. Csak a nyerés érdekli.
Azt mondja: nincs játszma, nincs pálya, nincs meccs, nincs sport. Azt mondja: nincs élet. Ezt hazudja. Mindenkinek.
De mit is mond pontosan?
Azt mondja, hogy te nem élsz. Nem vagy. Élet nem létezik. Jó, hát persze, van valami izé, ami erre megy meg arra, ilyen meg olyan, de nem fontos. Azt mondja, ez nem élet. Ez az egész, amit látsz, véletlen. Te is véletlen vagy, és véletlenül olyan, amilyen. Az élet nem élet, csak ilyen izé. Nincsen semmi jelentősége az univerzumban. Ugyanolyan cél és értelem nélküli puszta fizikai mechanizmus, mint amilyen például a gravitáció.
Az, hogy szerelmes vagy, nem jelent semmit. Miért, mit jelent az, hogy az esőcsepp lefelé esik? Semmit. Az, hogy örülsz vagy bánkódsz, lényegtelen. Miért, mi a lényege annak, hogy süt a Nap? Semmi.
Ha a pálya a Föld, a meccs az élet, a legnagyobb csalás azt állítani, hogy nincs meccs, és a pálya nem pálya. Az élet, mármint az, amit az emberek annak hisznek, illúzió, az agy téves működése, és nem fontos. Az élet nem létezik. Nem más, nem különb, nem több, mint egy bármilyen fizikai jelenség, például az elektronpálya léte. Ugyanúgy véletlenül jött létre, ugyanúgy véletlenül lett olyan, amilyen, és ugyanúgy nincs se értelme, se célja.
Az életnek nincs kitüntetett szerepe. Semmiben nem különbözik a többi jelenségtől. Persze, lehet, a foton is azt hiszi, hogy különleges, és több, mint a nem-foton, de téved. A foton is hülye, meg az ember is. Egyformán.
Az élet nem rendezőelv, az élet nem hatóerő. Semmiféle meccsről nincs szó, hiszen az esőcseppek koppanása se meccs, a fény áramlása se meccs, és a galaxis mozgása se meccs. Minden véletlenül jött létre, véletlenül lett olyan, amilyen.
Tételezzük fel, hogy van ez a fickó, aki nyerni akar, biztosra akar menni, egyedül akar a pályán állni, egyedül akarja a gólokat rúgni az üres kapuba. Tételezzük fel, hogy a pálya a Föld, a meccs az élet. Hazudik. Azt hazudja, hogy a Föld nem pálya, az élet nem számít. Vagyis, más szóval: kitalálja a materializmust, amely éppen ezt mondja, egészen pontosan ezt állítja.
A materializmus célja, hogy hívei visszahúzódjanak az élettől, visszahúzódjanak a játéktól, ne hajtsanak, ne akarjanak nyerni, ne küzdjenek a sípszóig, ne tervezzenek, ne higgyenek magukban. Csak dőljenek hátra, csukják be a szemüket, legyenek nyugodtak, és hagyják azt a szerencsétlent, hadd játsszon egyedül, hadd rúgja egyedül az üres kapuba a labdát, és hadd higgye, hogy nyert.
A materializmus filozófiájának célja, hogy féken tartson minket, hogy önként visszahúzódjunk, ne használjuk az erőnket, a képességeinket, ne gondoljuk, hogy függ tőlünk valami. Inkább higgyük vakon, hogy semmi közünk ahhoz, ami megesik velünk. Higgyük, hogy minden véletlen, véletlenül betegedünk meg, véletlenül vagyunk egészségesek, véletlenül szenvedünk balesetet, véletlenül születünk, véletlenül halunk, véletlenül vannak korlátaink, véletlenül vannak gátlásaink, véletlenül viselkedünk úgy, ahogyan tesszük, véletlenül nyerünk vagy veszítünk.
A materializmus hívei önmagukat bölcsnek és felvilágosultnak tartják. Köznyelven kisembernek hívják őket. Olyan valakik, akik felett elsuhan a történelem, elmegy mellettük az élet, helyettük hozzák a döntéseket, szolgálják a hazugokat, elszántan térdelnek a körülmények előtt, és buzgón hiszik, hogy nem tehetnek mást.
A materializmus a legrosszabb vallás, a leggonoszabb filozófia, amit eddig bárki kifejlesztett. Önmagát valóra váltó jóslatként működik: a hívek elhiszik, hogy nem irányíthatják az életüket, ezért abbahagyják azt, visszahúzódnak – életük pedig valóban cél és értelem nélküli káosszá változik.
Gyerekkoromban materialista voltam. Ezt láttam, ezt hallottam, így neveltek. Hittem a majmokban, hittem az ősemberben, hittem a csillagokban és a gépekben; a lélek és a magasabb értelem eszméjét kinevettem, a butaság és a félelem termékének tartottam.
Gyerekként lenéztem a szellemi tevékenységet, a tervezést, az alkotást, és a fizikai munkát tekintettem valaminek. Úgy képzeltem el a jövőm, hogy majd szerelni fogok, építeni, izzadságtól gyöngyöző homlokkal hajlítani a vasakat, nehéz kalapáccsal verni a szegeket, és elszántan lapátolni a földet. Mert ez a valami. A gondolkodás meg a semmi. Így vélekedtem. Hithű kommunista voltam, idealista proletár, fanatikus materialista – tízéves hülyegyerek.
Történt egy s más az eltelt években, és egyik sem volt véletlen. Már nem vagyok materialista. Látom a pályát, látom a meccset. Látom a gyenge, önbizalomhiányos játékosokat, akiket eszelős nyerniakarás hajt. Hazudnak nekem, hogy ne játsszak, és nehogy nyerjek. Dönteni akarnak a fejem felett, megszabni az életemet, a sorsomat. Kizárólagos tulajdonuknak tekintik a világot, melyből kizártak.
Valójában nem fegyverrel tartanak távol, hanem egy hazugsággal. Nincsenek falak és nincsenek láncok. Önkéntes rab vagyok.
Lehet, hiszel a lélekben és hiszel Istenben. Lehet, azt gondolod, tiszta maradtál, nem szennyezett be a hazugság. Talán igazad van, talán tévedsz. A materialista eszmerendszer ezer név alatt fut, és megfertőzhetett úgy is, hogy nem vetted észre.
Hiszed, hogy a génektől függ a személyiséged, és nem tőled? Hiszed, hogy nem te gondolkodsz, hanem az agyad, mely a fizika tested egyik szerve? Ha így van, fertőzött vagy. Már ott munkál benned a hazugság és kiállít a pálya szélére. Mindegy, milyen szavakkal fogalmazod meg, hogy valami felett nincs, és nem lehet hatalmad, a lényeg ugyanaz.
Nem tudom, látod-e, de az igazság az, hogy a játéknál semmi sem jobb.
Alex írta:
Akkor miért kérdezed?
Ilyet csak nőknek lehet mondani. Azt tudod, hogy én nem vagyok az?
Tetszett?
1 
0
Hello Goldenconnie!
goldenconnie írta:
Nem, nem férek hozzá, simán csak meg kell dolgoznom mindenért.
Miközben írtam, én voltam Andan. De egyébként nem én vagyok Andan, csak megkeresett…
Amer azt mondja, most ne puszilgassa senki, mert épp fest egy képet, és már majdnem kész. Még kijavít néhány hibát, amit rajta kívül senki nem venne észre soha.
Tetszett?
0 
0
brokev7 írta:
Brokev7, te csak ne fogd Alex pártját, mert már így is kezd teljesen elkanászodni.
Tetszett?
0 
0
Henrik írta:
Ez egy régi vicc. Az élet egy videojáték: egész jó a grafikája, de senki nem tudja, hogyan lehet menteni és játékállásokat visszatölteni.
Ez most egy rossz hasonlat. Két okból is.
1. Egy játékban úgy nem lehet tanulni, hogy azt sem tudod, mi történik. Úgy sem, hogy nincs módod rendesen megfigyelni, kitapasztalni, mert jönnek a büntetések. Egyik kedvenc játékomban, a Deadly Shadowsban sokat bénáztam az íjjal, majd szereztem egy trainert (ez egy program, ami valamit ad a játékhoz), és végtelen nyílvesszőm lett. Elkezdtem gyakorolni. Körülbelül hatszáz lövés után annyira ráéreztem a célzás-ívekre, hogy nem tudtam hibázni többé, mindig elsőre fejlövésem volt, még képtelen távolságokban is. Ezek után már nem kellett a trainer, mert értettem a játékhoz. A trainer nélkül soha a közelébe sem jutottam volna ennek.
2. Az életben pláne nem működik ez. A halállal elfelejtesz mindent, elveszítesz mindent, elveszítesz mindenkit, és az összes álmod, célod, terved semmivé foszlik. Mindez miért is? Mert épp nem nézzél balra, hanem a meccsen gondolkodtál? Mérhetetlen büntetés egy semmiség miatt.
Az egy szép elalvás előtti elképzelés, hogy az életek során fejlődünk. Valójában nem fejlődünk, hanem egyre rosszabbak és gyengébbek vagyunk. Ha 30 év fájdalmai, veszteségei, bűntudata, hazugságai ennyire tönkre tehetnek egy embert, mit tesz vele 30 millió év fájdalma, vesztesége, bűntudata, és hazugsága? Ha vannak életeink, akkor mi csináltuk a történelmet. Nem úgy néz ki, mintha felfelé tartanánk. Épp ellenkezőleg.
Persze, hogy élvezem. Ez egy nagyon rossz filozófia, hogy azért létezünk, hogy elüssük az időt, elszórakozgassunk. Minél nehezebben megy valami, annál kevesebbet ér, minél tovább tart elérni egy célt, annál kevesebbet ér. Nem az erőfeszítés teszi értékessé, hanem a következménye. 11 éve írok, és nem értem el a könyv/1 millió példányt. Majd elérem, 1-2-3 év múlva. Ha az első évben elérem, sokkal többre tartanám magam, mint így, és már rég magasabb szinten járnék.
Tetszett?
0 
0
hochenz írta:
Szex, videojáték… soroljam?
Fordítva is igaz.
Én egy ideje már csak a Tevatront figyelem.
Ez nem biztos, mert evés közben jön meg az étvágy.
Sajnos nem tudjuk, hogy Gautama mit mondott, azt sem tudjuk, hogy létezett-e. Az is manipuláció, amit a szájába adnak, hiszen meggyőződni nem igen tudunk arról, hogy azok a szavak valóban az ő szavai.
Ha ilyen könnyű lenne…
Állítólag egy hormon okozza a szerelmet. Nem jut eszembe a neve, pedig verset is írtak róla.
Tetszett?
0 
0
Hello Petra!
Petra írta:
Ha esetleg valaki azt hinné, hogy ez az egyszerűsített verzió, hát nem az. Ez a hivatalos. Bár én egyikben sem hiszek.
Ez még nem vonja kétségbe isten létét. Lehet, megadta a játékteret meg a játékszabályokat, aztán mindenki azt tesz, amit akar. Lehet, nem csak az emberölés számít bűnnek, hanem olyanok is, amikre nem szoktak gondolni. Például elmulasztani megtenni egy s mást. Az is lehet, hogy isten gyorsan magához szólítja a jókat, nehogy megrontsák őket. Meg sok más is lehet.
Na, most tanultam valamit. Eddig ilyen csajozós szövegről még nem is hallottam.
És mire jutottál mindezzel? Elindultál, jártál ezen az úton? Vagy ez a bizonyos fickó?
Ah, ugyan, csak ahogy jön.
Tetszett?
0 
0
Duncan Shelley írta:
Mások is kérték, hogy erről írj bövebben. Szóval lehet, hogy 2000 oldal sem volt elég.
Tudom a válasz 42.
Duncan Shelley írta:
O, így már minden érthető!!!
Látom, hogy Veled erélyesen kell beszélni, Rosszaság!!!!
Tetszett?
0 
0
Great írta:
Igen, mert van kontextus a jóra és a rosszra. Még akkor is, ha nem igaz, és egy kifacsart értékrendet ad.
Tetszett?
0 
0
simonfi írta:
Nem mondható el, mert mindegyik vallásban van valamilyen elképzelés a jóra és a rosszra. A materializmusban nincs ilyen. Mindegy, mit teszel, semmi különbség. Bármilyen eszmét követsz, ugyanaz a sorsod. A materializmusban minden mindegy. Ilyet egyik vallás sem állít, akár van benne isten, akár nincs.
Bizony, máskor jobban olvass utána a dolognak.
Tetszett?
0 
0
Hello Alex!
Alex írta:
Nem materialista vagyok. Nem írtam le? Úgy emlékszem, vagy kétezer oldalban fejtegettem, amit látok.
Ha már ilyen erélyesen kérdezted, válaszolok. A testem tele van génmódosításokkal és kibernetikus implantokkal. Az implantok egy részét akaratlagosan tudom irányítani, a nyelvemmel megnyomva valamelyik fogamat belülről. Az elmém viszonylag szabadon járható négy életre visszamenően, és emlékfoszlányokat tudok elérni néhány millió év távolságból is, de ezt nem tudom irányítani.
Tetszett?
0 
0
brokev7 írta:
Ugyanmár, Brokev7, dehogy akarsz! Csak utazni szeretnél, nem nyerni!
Tetszett?
0 
0
hagakure írta:
Hát még a tudni vagy nem tudni!
Szerintem egy út akkor nehéz, ha téves. Amikor valaki minden reményét abból meríti, hogy az út, amin jár, helyes, pedig téves, akkor nagyon elvakulttá tud válni.
Tetszett?
0 
0
Kedves Duncan !
Most olvastam Michael Talbot: Holografikus univerzum könyvét.
Jesszus, te hozzáférsz a “burkolt rendezettséghez”. Onnan van az írói vénád ! Istennek sem értettem, hogy írhattad meg ” A világ a színfalak mögött ” c. könyvet, ha nem te voltál Andan. Már értem.
Sőt értem Neo / Mátrix/ útlevelét is,- ez hatalmas probléma volt anno a felfogóképességem számára – amelynek dátuma 2001 szept 11. / A film 1999-ben készült.
)))))))))))))
Szóval így könnyű Amernek -puszilom – lenni !
Nagyölelés: Ildikó
Tetszett?
1 
0
@ Alex: Egyetértek veled, Alex! Duncan, erről bővebben mikor és hol?
)
Tetszett?
1 
0
Sziasztok!
Én nem tudok pluszt adni,de valaki más gondolatait megosztanám:
“Játék az élet
Él bennem egy világkép, melyet nagyon egyszerűen le lehet írni egy hétköznapi párhuzammal. Úgy találtam, hogy aki ezt a párhuzamot fejben tartja a hétköznapok történései során, sosem felejti el helyét a világban, és a megfelelő perspektívából képes a dolgokat szemlélni – egy felsőbb rend perspektívájából.
Az életet leginkább egy számítógépes játékhoz tudnám hasonlítani. Te, amikor a számítógép előtt ülsz, és játszol, egy virtuális világban, a „Mátrixban” létező karakterrel azonosítod magad egy időre, mert ennek a karakternek a segítségével tudod megtapasztani a virtuális világot. Te döntöd el, hogy milyen karakterrel akarsz játszani, te döntöd el, milyen játékkal játszol, hogy milyen stílusban játszol. A leglényegesebb, hogy te NEM az a karakter vagy, aki a játékban van, te a számítógép előtt ülsz, a szimuláción kívül, szemlélőként és irányítóként. Ha a karaktered meghal a játékban, attól veled még nem történik semmi; indítasz egy új karaktert, ha akarsz, vagy elkezdesz egy másik játékot játszani, esetleg egy időre hanyagolod az egészet, csak rajtad áll. A karaktered halála után tanulsz a dologból, és néhány próbálkozás után már egész jó vagy a játékban. Könnyebben haladsz, már tudod, mit kell csinálni, és nagyjából tisztában vagy az alapszabályokkal.
Ilyen az élet: te, itt a Földön, egy „játékkarakter” vagy, aki a Mátrixban létezik, éned halhatatlan része pedig egy másik dimenzióban „ül a számítógép előtt”. Ha te meghalsz itt, a játékban, amit életnek hívnak, neki semmi baja nem lesz. Tanul belőle, egy ideig elemzi a karaktere életét, elgondolkodik rajta, mit kéne legközelebb jobban csinálni, majd utána tervez egy újat. Mivel egyfolytában fejlődik, egy idő után egyre bonyolultabb, nehezebben játszható karakterekkel tud játszani, amivel kiterjeszti lehetőségeit a Mátrixon belül. Mindegyik karakter más lesz, mint az előző volt, de a mögötte álló irányító erő, ami tudja, mit akar, és miért játssza az élet nevű játékot, ugyan az marad.
Kérdezhetnéd, miért kell a rossz, miért kell a szenvedés? Te élvezed azt a játékot, amiben legyőzhetetlen és sérthetetlen vagy, mindent meg tudsz csinálni, amit csak akarsz, a legkisebb erőfeszítés nélkül, minden elsőre sikerül és ismered a játék minden titkos szegletét? NEM! Kellenek a korlátok, kell a kihívás, kell a fokozatos fejlődés és a fejlődésre rendelkezésre álló idő korlátoltsága, mert ez teszi érdekessé a dolgokat! Legyen mit felfedezni, legyen mit tanulni; kell az, hogy megdolgozz valamiért, mert akkor érzed magadénak azt, akkor érzel sikerélményt, akkor becsülöd az egészet. Ha nem létezne rossz a világon, nem lenne motiváció a fejlődésre és unalmas lenne az egész élet, ahogy az a játék is unalmas egy idő után, ami túl könnyű.
Eközben még vegyük számításba azt is, hogy mondjuk néha a játékban a karaktered önálló életet él, mert nem reagál arra, amit te a számítógépen keresztül parancsolsz neki. Ez történik, ha a világban az ember nem hallja meg felsőbb énje szavát, hanem az alsóbb elméje, az alsóbbrendű egó irányítja, ami egy önjáró automata – csak a vágyak és ösztönök mozgatják, és nem érdekli semmi más. Képzeld el, milyen az, ha a karaktered teljesen mást csinál a játékban, mint amit te akarsz. Ilyen helyzetben van éned halhatatlan része, mikor az akarata és behatása nem jut el földi karakteréhez. Rosszabb esetben kénytelen lesz egy új játékot indítani, mert nem tudta megvalósítani, amit meg szeretett volna. És ne feledd: ő van olyan helyzetben, hogy az összes eddigi játékkaraktere tapasztalatával rendelkezik, szóval érdemes hallgatni rá.”
Tetszett?
3 
1
Élni jó! Na jó, de mi jó benne?
Ha néhány órán át felsoroljuk a tökjó anyagi javakat, hamar eljuthatunk ahhoz a felismeréshez, hogy tök mindegy mi mindened van, ha nincs kit szeretned. És ez érdekes. Mert ez a dolog, ez a szeretet nem úgy működik mint a fizikai univerzum.
(Vigyázat frázispuffogtatás!) …merügye, aszongyák, minél többet adsz annál több lesz belőle, meg hogy minél önzetlenebbül adod, annál elsimertebbé válsz, minél kedvesebben pazarlod másokra, annál jobb kedélyű leszel stb.
Nosza kedves materialisták, hát ez mi a szösz?
Ha a vonzalom kémiai eredetű lenne – okoskodok – akkor ki kéne merülnie a forrásnak… Ha villany hajtaná – érted elektronok miegymás – akkor le kéne esni a feszkónak és csökkeni kellene az intenzitásnak. Ha pedig sem vegyi, sem fizikai, akkor jujj….
Ja.
Élni jó, és nem kell félni a változástól.
Én úgy voltam kommunista, hogy közben lekonfirmáltam (református hit-tanúságtétel). Mindkettőt ámítás volt. Reikiztem és aikidózok. Láttam érdekes jelenségeket megnyílvánulni a kung-fu területén. Szájtátva bámultam a nyertes mentalista műsorait …és láttam összeomlani a Bochkor-t mikor az összeg a papíron egyezett a borítékba előre kiszámolt összeggel.
Vagy amikor a szines pacák, amiket tökbéna emberek lőttek egy céltáblára felismerhetően hasonló mintaként jelentek meg a műsor elején felfüggesztett ládába rejtett másik céltábláéval.
Ja.
Vannak dolgok a CERN-en túl.
Szun Zu szerint egy csata már azelőtt el dől a résztvevő felekben, hogy megvívnák. Vajon honnan vette ezt egy olyan fickó, akinek nem volt mikroszkópja? Tudomása volt viszont a meridiánról és hogy az akupunktúra hatékonyabb a Bájer összes termékénél.
Lehet hogy Gautama Szidhárta hazudott nekünk, és igenis a test az egyetlen terület amiben létezünk? Tényleg minden szellemekkel kapcsolatos jelenség csak a példányszám növelésére szolgáló érdekesség, mint a mátrai jeti?
Ha igen, nosza egy kalapalá mindent, amire nincs materialista magyarázat és nevezzük el csalásnak.
De akkor, akkor mi lesz a… mi lesz a szeretettel kérem?
Tán az sem igaz? Ki beszél itt szerelemről? A szeretet, az sem igaz?
Élni jó és érdemes élni vele. Érdemes kiélni magunkat benne, éltetni és életben tartani az életet, mert létezik élet. Ha nem hiszed nézz meg egy friss hullát az intenzíven. Az utolsó elektronig meg van benne minden,mint a halál előtti pillanatban, de Élet már nincs benne. Na ez az élet sója.
Kalandra fel!
Tetszett?
4 
0
@ simonfi:
Szvsz a siralomvöly már játéktér, Allah meg már valamilyen rendező elv, és nem véletlen. Ne’ce pa?
Tetszett?
0 
0
Hello Duncan!
Arra kérlek, (és mindenki mást is, aki olvassa), vedd nagyon komolyan az alábbi történeteket, még ha olykor mókásnak is tűnhet. Nem az.
Olyan 7 éves lehettem, mikor egyik délután feltettem a nagy kérdést:
„Anyu, hogy lettünk mi emberek itt a Földön?”
Erre anyukám azt felelte:
„Isten megteremtette Ádámot és Évát, nekik gyerekeik lettek és azoknak is, így alakult ki az emberiség, tőlük származunk mindannyian.”
Jó válasznak tűnt, de szerettem volna többet tudni róla, megkérdeztem apukámtól is.
Ő így válaszolt:
„Sok-sok évvel ezelőtt a majmok egy csoportja jobban és gyorsabban kezdett fejlődni, mint a többi és az idők során belőlük alakultak ki a ma élő emberek.”
Ettől aztán teljesen összezavarodtam, visszamentem anyuhoz és kérdőre vontam:
„Anya, az hogy lehet, hogy te azt mondtad, hogy az embert Isten teremtette, apu meg azt, hogy a majmokból fejlődött ki?”
Anyu frappáns választ talált:
„Hát úgy, hogy én a magam családjáról beszéltem, meg apád is a magáéról.”
Ez a harc azóta is folyik köztük a „lelki üdvömért”, illetve a „tisztán látásomért”. Egyik oldalról a keresztény, másik oldalról a materialista világképet sulykolták. Mindkettő bizonygatta a maga igazát, de igazán egyik sem győzött meg. Nem értettem, hogy ha van isten, miért hal meg annyi ártatlan ember, és ha az agyban van minden emlék és spiritusz, akkor miért nem ültetik át a beteg ember agyát egy agyhalotté helyére, hogy annak a testében éljen tovább.
Azt hittem, hogy a tanulás és a tapasztalatok, majd megadják a választ, de csak egyre több kérdésem lett, még el nem jutottam odáig, hogy már megkérdőjeleztem mindet. Mígnem 21 évesen találkoztam egy ipsével, aki elég pontosan tudta és el is tudta magyarázni, hogyan működik a testem és hogyan működöm én az előbbitől függetlenül . Elmondta, hogy a csodával határos gyógyulások is bizonyítják a két rész együttműködését és az is egyértelműen kiderül ezekből az esetekből, hogy melyik a magasabb rendű. Olyan képességekről és lehetőségekről mutatott bizonyítékokat, amikről korábban nem hittem, hogy ember képes lehet rá, pláne nem akármelyik. Ő meggyőzött arról, hogy óriási potenciál lappang mindannyiunkban és ennek a kihasználásában csak a tudás hiánya gátol. Nem csak azt nem tudjuk, hogyan legyünk okozók az életünkben, de azt sem, hogy egyáltalán lehetünk. Mintha el akarnák hitetni velünk, hogy nem vagyunk tényezők, nem számítunk, nem hatunk semmire, csak ránk hat minden.
Most, hogy visszagondolok az elmúlt időszakban írt bejegyzéseidre (Misztikus tapasztalatok, Őskáosz, Halálos önfontosság , stb), mintha te is hasonló gondolatsor mentén próbáltad volna fellebbenteni a fátylat… Mindenesetre remekül csinálod.
Tetszett?
5 
3
Nagyon szépen összeraktad Duncan, én magam sem írhattam volna jobbat!
Ja , de hülye vagyok , én nem is tudok írni. Így nem…
Tetszett?
1 
0
Mindig így csinálják. Évszázadokkal ezelőtt a legjobb halászterületekről azt hazudták, hogy szörnyek búvóhelye, hogy ne menjen oda senki más. A szép nők sokkal elérhetőbbek a csúnyáknál. Kevés a játékos és sok a hívő.
Jó ez az ellentétpár: játékos – hívő.
Tetszett?
3 
0
simonfi írta:
Egyikről sem mondható el.
Tetszett?
3 
0
Érdekes, hogy amit a materializmus rovására írsz, az a legtöbb fanatizált vallásról elmondható. Lsd. “az élet siralomvölgy”, “az események között nincs oksági összefüggés, hanem Allah épp így akarta”… stb.
Író Úr, ön nem elég következetes, de kétségtelen, jó hangulatkeltő.
Tetszett?
1 
3
Szia Duncan
Azt megtudtuk, hogy már nem vagy materialista. De azt nem írtad le, hogy mi vagy. Írhatnál bövebben a pályáról és a meccsről, amit látsz.
Tudom, hogy sok apró információt már adtál erről, de én az összképre lennék kiváncsi. Egy komplett összképet már adtál arról, amiben nem hiszel, ami már nem vagy. A materializmust tényleg kimerítően tárgyaltad, illetve tette azt Andan.
Legalább olyan kimerítően tárgyalhatnád azt, ami vagy.
Tetszett?
4 
1
Elegem van a kispadból és a tartalékcsapatból! Játszunk hát, meccsre fel! Én nyerni akarok, hisz a tét az élet(ünk)!
Tetszett?
3 
0
Hinni vagy nem hinni, ez sokat nyom a latban de ahhoz, hogy szembe tudjunk fordulni a materialista eszmékkel, ahhoz meg kell ismerni a lelki, szellemi világot. Meg kell ismernünk a bennünk rejlő hatalmat, igazságot. Ez az út nehéz. Nem tudom, hogy a módszer amelyet alkalmazok a jó módszer-e, annyi van. Ilyenkor talán jobb, ha megkérdezünk valakit aki már elért valamit ezen a téren, csak sajnos ezeket a személyeket nehéz megtalálni.
Tetszett?
2 
0