Ide a kisautót!
A témazáró cikk!
Már elég sok filmkritikát írtam, de könyvről még egyet sem. Sőt, most sem fogok, mert amit lentebb olvashattok, az nem egy egész könyvnek a kritikája, mivel minden bizonnyal soha nem lesz elég időm (és motivációm) végigolvasni A megmentő mintegy hatszáz oldalát. Ez a kritika csupán a könyv első tíz oldalának elemző kritikája. (A szöveget megtaláljátok Frei Tamás weboldalán, az „Olvasson bele” menüpont alatt.)
Éveken át néztem Frei műsorát a világról. Tetszett, kedveltem. Amikor kirobbant a botrány az egyik epizód körül (a műsorban megszólaltatott bérgyilkos csak statiszta volt), nem érdekelt, mivel általam nem éppen nagyra tartott emberek támadták.
Az én csalódásom Frei Tamásban akkor következett be, amikor véletlenül olyan témát boncolgatott az egyik műsorában, amit nagyon jól ismertem, mivel benne éltem. Több ezer órát játszottam videojátékokkal, sok-sok évfolyamnyi gamer magazint olvastam ki, és évek óta napi szinten olvasom a híreket, több weboldalon. Innen nézve, Frei olyan ember benyomását keltette, aki valahogy belecsöppent ebbe az egészbe, ott téblábol, értetlenül, furcsa szemekkel nézi ezt a számára végtelenül idegen és érdektelen szubkultúrát, és nem veszi a fáradságot, hogy megismerje és megértse. Ezek ellenére készít róla egy műsort, amelyet milliók használnak majd arra, hogy kialakítsák a véleményüket valamiről, amiről ugyanúgy fogalmuk sincs, mint annak, aki az áldokumentumfilmet prezentálta a számukra.
Mondhatnánk, hogy talán csak a videojáték témát sikerült ilyen módon megközelítenie, de mivel az ominózus epizód pontosan olyan volt, mint a többi: ugyanaz a felépítés, ugyanazok az eszközök, ugyanaz a megközelítés; nekem úgy tűnik, egyszerűen ez Frei módszere. Profi abban, hogy csillogó-villogó műsorokat készítsen, olyan emberek számára, akik nem ismerik a bemutatott témát. Ő maga nem érdeklődik, nem kutat, nem ás, nem fordít energiát arra, hogy megismerjen, és megértsen. Csupán a szokásos, felszínes riporteri hozzáállás lelhető fel.
Frei Tamás könyve, A megmentő, nem friss már, de én csak nemrég találkoztam vele. A reklám keltette fel az érdeklődésemet: ebben a könyvben minden igaz, valós helyszíneken valós események játszódnak, a szerző belülről ismer mindent, amit említ, csupán az összefüggések az ő fantáziájának termékei. Érthető, hogy igencsak kíváncsi lettem a sztorira. Felmentem az író weboldalára, ahol elolvastam a könyv első tíz oldalát.
Félkövérrel szedtem az idézeteket, alattuk pedig az észrevételeimet olvashatjátok. (Nem említek mindent, csak néhány tipikus hibát. A teljes lista bő öt oldalt tesz ki, sűrűn teleírva.)
A töltény a puskacsőben arra várt, hogy végre megtehesse nyolcszázméteres, halálos útját.
A töltény egy ártalmatlan tárgy, amivel nem igen lehet kárt tenni egy emberben. A töltény nem lőszer és nem lövedék. A modern fegyverekben a lőszer nem a csőben van, hanem a cső mögött, a töltényűrben, és csak a lövedék kerül a csőbe. Mi itt a probléma? Az írónak ismernie kell az általa használt szavak definícióját (töltény), és pontos képe kell legyen arról, amiről ír (cső és töltényűr).
A “magyar” nagy szórású lőszert választott, mert a célpont – ezt lemérte távcsővel – több mint nyolcszáz méterre ment be az ajtón.
A fegyvert befogják egy úgynevezett lőpadba, ami olyan stabilan tartja a célon, amilyen stabilan ember nem képes. Ezután nagyon pontosan megmért távolságra, ismert körülmények között, ismert tulajdonságú lőszerrel, lövéseket adnak le. Általában tíz lövést. A végén megnézik, hogy a tíz lövésnyom hány milliméter átmérőjű körön belül helyezkedik el. Természetesen, minél kisebb a kör, annál pontosabb a fegyver, vagyis annál kisebb a szórása. Nagy távolságra nagy szórású lőszert választani, értelmetlen. Precíziós lövéshez pedig nem távcsővel mérnek távolságot.
Ma itt volt, és azért választott nagy szórású lőszert, mert ez a töltény ekkora távolságban is megtartja az “energiáját”. Vagyis a becsapódása nyolcszáz méter után is halálos. Hátránya viszont, hogy “szóródik” – a legkisebb szél is eltéríti a röppályáját.
Ha nyolcszáz méteren is van olyan mozgási energiája a lövedéknek, hogy biztosan halálos, akkor azt biztosan nem téríti el a legkisebb szél. Nem azért lesz megjósolhatatlan a lövedék röppályája adott távolság felett, mert nagy a mozgási energiája.
De neki nem volt másik élete, neki ez jutott, a meggyilkolt üzlettárs, az eltűnt család, menekülés Magyarországról, egy műanyag kisautó állandóan a zsebében, a francia idegenlégió és most, még most is, évekkel az egész szörnyűség után, a célkereszt itt, egy ajtóra irányítva, amin majd nemsokára kilép egy orosz fegyverkereskedő, a “halál boltosa”…
Egy ügynök, aki korábban az idegenlégió legjobb mesterlövésze volt, vagy tíz éve kisautót hord a zsebében, ami az eltűnt fiára emlékezteti – ez nagyon furcsa. Ez az ember egy roncs, egy szentimentális, gyenge valaki. Alkalmas erre a munkára?
Aztán hirtelen pirosan kezdett villogni a szelet érzékelő műszer. Az eddigi, húsz kilométeres erősségű szél újabb négy kilométerrel gyorsult, úgyhogy most már huszonnégy kilométeres sebességgel fújt keresztül a poros Monrovián. Az Atlanti-óceán felől jött, és André azonnal tudta, hogy ettől most hirtelen minden nagyon bonyolult lesz. Ekkora távolságból ugyanis ez a szél több mint egy méterrel viszi majd félre a lövedéket, ez volt a tapasztalata.
A szereplő profi mesterlövész: a célkorrekció számára mindennapos rutin. Fontos, hogy van egy szélsebesség mérő műszere, de nem sokra megy vele, ha csak annyit tud, hogy milyen erejű a szél ott, ahol a lövést leadja. Fogalma sincs, hogy mi a helyzet az előtte álló 800 méteren. Semmilyen viszonyítási pontja nincs, még egy zászló sem, aminek figyelné a mozgását. Ilyen távolságon több viszonyítási pontra lenne szüksége.
De a nyolcszáz méter nagyon sok, nagyon messze van az ajtó, a súlyosabb lőszer lelassulna, erejét veszítené, és a találat esetleg nem lenne halálos…
A .22-es kaliberű Long lövedéke 1,8 gramm, a .45-ös standard pisztolylőszer lövedékének tömege 15 gramm. Hiába négyszer gyorsabb a 22-es Long, mint a .45-ös, sokkal-sokkal kisebb az ölőereje. Nem véletlenül lőnek a célpontba egy egész tárat a .22-esből, hogy biztosra menjenek, míg a jóval nagyobb kaliberből egy is elég tud lenni. Az elterjedt puskalőszerek legerősebbike, az .50-es kaliberű BMG; ez a lassabb lőszerek közé tartozik, mégis a BMG-nek van a legnagyobb ölőhatása, amit jórészt a 46,7 grammos lövedéktömegnek köszönhet (ami még elefántra is túlzás).
André lepillantott, kalkulált, röppályát számolt, és aztán még egy kicsit igazított.
Az író nem tudja, mit csinál a lövész.
Bulakin biztos volt ebben, mert ha egy vásárló ennyire nyilvánosan megszorul, mint most az irániak, nos, akkor mindig így szokott lenni.
Nem nyilvánosan, hanem látványosan. Létfontosságú tárgyalásról van szó, miért nem egy profit küldtek, akin nem látszik, hogy „megszorult”? Irán sorsa dől el ezen a tárgyaláson!
Az ujja már húzta, feszítette a ravaszt, innen már nincs visszaút
Ha nyúlós a ravasz, a lövész nem tudja, hogy pontosan mikor fog bekövetkezni a fegyver elsütése, ha pedig nehéz a ravasz hátrahúzása, akkor az izommunka megremegteti a fegyvert: ezeket egy lövész biztosan nem engedheti meg magának, kiváltképp ilyen távolságon. Megfelelően be kell állítani az elsütő billentyű úthosszát és az ellentartó rugó erejét, hogy ilyen ne történhessen meg.
Más talán meg sem hallotta volna, de ő ismerte a mesterlövész fegyvereknek ezt a különleges, mély, ólmos hangját, és a fejében egyetlen pillanat alatt összeállt az ijesztő kép.
A fegyver hangja több tényezőtől függ, kaliber, lőportöltet, csőhossz stb., nem létezik olyan, hogy „mesterlövészfegyver-hang”, amit fel lehet ismerni.
Ekkor váratlanul megérezte az éles, tépő fájdalmat is, meglátta a szétfröccsenő vért, a tekintete most már észrevette, amit addig nem érzett és nem látott, hogy eltűnt a válla, hogy a jobb karja leszakadt, és úgy érezte, mintha a tüdejéből kiszivattyúznák a levegőt…
Az eltűnő váll, a leszakadó kar filmes túlzások. Az elefántölő lőszerek torkolati energiája 5.800 és 9.000 joule között található. A mai nemzetközi katonai vélekedés 80 joule becsapódási energiát vár el a lövedéktől, hogy az biztosan harcképtelenséget eredményezzen a célszemélynél (ez nem feltétlenül halált jelent). A legerősebb, emberre használt, elterjedt mesterlövész-lőszer torkolati energiája mintegy 5.000 joule. Nyolcszáz méter után ennek az energiának körülbelül a tizede, vagyis úgy 500 joule marad. Ez semmit nem fog leszakítani, de biztosan betesz a célpont hosszú távú terveinek…
Sokáig lehetne még sorolni a könyv első tíz oldalának hibáit, melyek abból erednek, hogy az író nem végezte el a házi feladatát, és nem végzett kellő anyaggyűjtést. A fő probléma azonban nem a fentiek, melyek lenullázzák a jelenet hitelességét, és erősen kétségessé teszik az író szakértelmét. A fő probléma a jelenet elvi képtelensége. A megmentő első tíz oldalán egy orvlövész végez egy orosz fegyverkereskedővel, és ez nem lehetséges.
A „halál boltosa” hatmilliárd dollárt szedett össze illegális fegyverkereskedelemből. Ne menjünk bele abba, hogy a különféle források szerint milyen jutalékokkal dolgoznak ebben a sötét üzletben: a nyilvános összegekből induljunk ki!
Néhány évvel ezelőtt az amerikai hadsereg kiírt egy pályázatot, egy új fegyverre, megadta az elvárt paramétereket, majd sorban bevizsgálta a pályamunkákat. A világ legismertebb kézifegyver-gyártó cégei (Heckler und Koch, SIG, Colt, Beretta stb.) kezét-lábát törte, hogy nyerjen. És mennyi pénz volt a tét? A győztes cég rendszeresített fegyvere mintegy évi 2,4 millió dollárt hozott volna a cégnek. 2.400.000 amerikai dollárt!
Bő tíz éve cikkeztek a fegyversajtóban arról, hogy gazdát cserél a Smith and Wesson és a Heckler und Koch. A vételár egyik nagy múltú, patinás cég esetében sem érte el a 300 millió dollárt.
Tehát, ha valaki fegyverügyletekből 6 milliárd dollárt keresett, az egy hihetetlenül nagy cápa. Hosszú ideje a pályán van, kiterjedt kapcsolatrendszerrel bír, és a legnagyobbakkal tárgyal. Kiváló stratéga, aki sok-sok lépéssel előre gondolkodik és tervez, mint egy sakk-nagymester. Egymással szemben álló országokat lát el fegyverrel, és még él! Ezek szerint olyan védelmi gyűrű övezi, melyhez képest az államfők védelme paródiába illő.
A duncanshelley.com-nak legalább egy olyan olvasója van, akit ha az említett orosz fegyverkereskedő felbérel, soha, semmilyen lövész nem tudja lelőni, sehonnan, mert nem lenne rá alkalma. A testőrök ugyanazt vizsgálják, amit az orvlövész: rálátás, rejtekhely, lövési lehetőségek, útvonalak; és nem engedik olyan területre az ügyfelet, ami veszélyt rejt magában. Mármint a profi testőrök, akik olyanokat védenek, akik valós veszélyben élnek.
Ezek a hibák (meg még néhány, amit nem írtam le a terjedelem miatt) ott vannak az első tíz oldalon, egy olyan könyv első tíz oldalán, amit azzal reklámoznak, hogy minden része igaz. Egy hivatásos mesterlövész még több hibát is felfedezne, más területek szakértői pedig más hibákat találhatnának.
A regények nem az irracionális információk gyűjteményei, és nem az a funkciójuk, hogy téves elképzeléseket alakítsanak ki az olvasókban. Amatőr hozzáállás abban bízni, hogy az olvasó ugyanúgy nem ért az adott témához, mint az író. Az előzetes kutatómunka és az utólagos szakértői ellenőrzés minőségétől függ a történet hitelessége.
26regis írta:
Egy cikk volt, amiben szét röhögtem magam, még hosszabb volt, és eléggé elengedtem a kritikai oldalamat.
De hölgyem és parancsolóm (meg menedzserem) kérte, hogy vegyem le, mert nem megy a brandhez, amit építünk, hát levettem. Erre hiányolták, nem is kevesen, ezért lett belőle valami más.
Rajtad kívül mindenki szórakoztatónak találta. Elég jó az arány.
Nem lehet mindenkit megölni. Ha valaki nem mozog, szakemberek védik, és nem árulják el, akkor nem lehet. De tovább menve, akinek sem a neve, sem az arca nem ismert, és soha nem készült róla fotó, soha nem bukkant fel a neve sehol, mert sokkal nagyobban játszik ennél, azt nem lehet. Komoly emberek elleni merénylet nem kerül az újságba, mert nem igen tud róla senki.
Egy merénylet tervezésénél a célpont jelentősége másodlagos, az elsődleges az, hogy kihez lehet hozzáférni. Aldo Moro, ha jól emlékszem, a hatodik lehetséges célpont volt, és azért döntöttek mellette, mert el lehetett kapni. Előtte volt öt másik ember, akiről lemondtak. És hol vannak ők azoktól, akik rejtett életet élnek?
Ha megnézed a szótárban, mit jelent a távcső szó, akkor ott erről nem tesznek említést. Képzeld el, ha azt írja valaki, hogy “világított a szemüvegével, ahogyan átment a sötét lakáson”. Furcsa, mert hogyan lehet világítani egy szemüveggel? Sehogy. De vannak olyan szemüvegek, például műszerészek használják, aminek két oldalára lámpát építettek. De ez esetben sem a szemüveg világít, hanem a lámpa.
Ettől még nem logikus. Sokkal kisebb embereket is védenek. Néha jól.
800 méteren, főleg városi közegben, a széllel sok minden történhet, már pusztán a házak, ponyvák, egyebek miatt. Ha profi lennék, biztosra akarnék menni. Én is 40 méterről lőnék. De a könyvben feleslegesen lőttek, mert végül megkéselték a fickót. A testőrei azt sem vették észre, vagy nem is voltak neki.
Én kerestem akkoriban, sőt páran még rajtam kívül is, és nem találtunk olyat, aki 77 oldalnál tovább bírta volna olvasni. A legtöbben az első 20 oldal után tették félre. De teljesen mindegy, más szempontok.
Tetszett?
1 
0
Anno én is MHSZ-es voltam
! Csak én a mai napig versenyzem. Igaz, az én műfajom a pisztoly (pontlövészet, szituációs, stb…), de szívesen ruccanok ki más kategóriákba is. Annyit azért elárulok, hogy a szituációs félautomata sörétessel az abszolút kedvencem, bár Kalasnyikovval is elég szórakoztató. Otthonról úgy “engednek el”, hogy: érem, kupa, oklevél!!! Nem szoktam csalódást okozni…
Dragunovról még mindig ugyanaz a véleményem, a cikk első és második részét tényleg csak most olvastam, Jézusom!!! Ha lesz egy kis idő, a második rész illusztrációját is sürgősen lektoráltatni kellene!!! A tartalmáról meg: amennyiben igaz, senki nem kérkedne vele. Ennyit az igazságtartalmáról, bár ez a Dragunovos részből egyből kiderült és még csak 10 oldalt sem kellett olvasnom! 3500m
) Aranyos rege. Bár egyáltalán nem volt szórakoztató, kár volt leírni.
Mindenkit meg lehet merényelni. Csak a módszert és a végrehajtót kell jól megválasztani. Egyelőre az élet még engem igazol.
A Leica Vector még mindig távcső, a lézeres távolságmérés a másodlagos funkciója. Hozzáteszem kiválóan teszi, a 3800 méterre lévő helikopter távolság adatait fél másodperc alatt jelzi ki. Drága aranyos ismerősöm a boltjában tart több féle és árkategóriájú lézeres távolságmérőt, kipróbáltam őket, tudom miről beszélek.
A fegyverkereskedelemről csak annyit, hogy nem mindegy, hogy valaki kinek a megbízásából kereskedik és milyen módszerekkel csinálja, meddig hagyják életben (erről szó van a könyvben, bár igaz, nem az első tíz oldalon), stb. Én simán el tudom képzelni.
A tapasztalatról tényleg már csak annyit, hogy a saját szememmel láttam a legjobb lövész hogy állapítja meg a szélsebességet. Pedig mindenkinél volt Silva szélsebesség mérő, nála is, csak jobban bízott a megérzéseiben. Belemarkolt a kecskeszaros homokba (organikus fűnyíró a lőtéren) feldobta és nézte hogy viszi a szél. Tőle kérdeztem meg, hogy ha élesben kell lőnie, milyen messziről tenné. A válasz: amennyire csak lehet, közel kúsznék. Ha lehet 40 méterre.
Könyvkiadók: sajnos ez igaz, pont most hallani visszahívásról, most éppen plágium miatt, meg olyanról is, amikor a Pentagon az első 10.000 példányt bezúzatta. Lehet, hogy abban meg túl sok volt az igazság… Tény, hogy Frei könyvét nem hívták vissza, sőt megjelent a második.
Az első hozzászólásomat még mindig fenntartom, a mesterlövészes rész egy igen kicsi fejezete a könyv elejének és a végének. Senki nem szakkönyvet akar olvasni, ha ezt választja. Talán – ha épp a hozzászólóknak nem is derült ki -, van némi fogalmam a lövészetről éles és nem csak virtuális fegyverekkel. Ennek ellenére simán túllendültem ezeken a részeken, egyáltalán nem találtam őket zavarónak, szőrszálhasogatás miatt írni egy három részes publikációt az első 10 oldalból.., hát ezt elég ijesztőnek tartom! Szerintem a könyv szórakoztató és aki rajtam kívül elolvasta is annak találta.
Sajnálom, hogy enélkül sikerül véleményt formálni.
Tetszett?
0 
0
26regis írta:
Vannak. A fegyvereknél is vannak fontosabbak. Majdnem mindennél vannak fontosabbak. Én a karakterek elmélyítésére használom a játékokat, elsősorban, meg némi szórakozásra is, amikor napi 12-16 órát ülök a gép előtt, hogy benne maradjak a határidőben.
Nem baj az, ha valakit lelkesít valami. A baj az, ha már nincs ilyen.
Tetszett?
2 
0
26regis írta:
Amit kerestél benne, az elmúlt. Amit én keresek, az még ott van benne.
Maximálisan egyetértek. Ha írnék egyszer egy mesterlövész főhősről, biztos, hogy több lövésszel szaklektoráltatnám. Most A félelem ízét írom, és vagy egy tucat szaklektora lesz.
Én nem vagyok mesterlövész. Van némi tapasztalatom, de sokkal kevesebb, mint amennyit szeretnék. A szakirodalmat elég jól ismerem, és ismertem több embert az RKSZ-ből (O. L., P. L., R.I. stb., ha képben vagy, tudod, kiket rejtenek a monogramok; már egyikük sem aktív). Mindezek alapján mondtam, hogy Freinek fogalma sincs a témáról. Lehet, hogy beszélt már lövésszel, de nem értette meg, amit mond.
Van más módja is.
Még gyerekként jártam lőni az MHSZ-hez. Egylövetű, forgótolózáras orosz kispuskával lőttünk. A standard lőtávolságunk 25 méter volt. Egy megismert, kitapasztalt puskával tudtam lőni 90 pontot vagy többet, egy új fegyverrel néha el sem találtam a lapot. Nem ismertem, nem tudtam, hogyan hord, merre visz, mik a sajátosságai. Távcsőnél, gondolom, más a helyzet, de például a Dragunov távcsöve egy kicsi koccanástól is elmozdulhat, és már nem oda visz, ahová be lett lőve. (R.I. mesélte.)
Sok mindent kihagytam az elemzésből, mert így is valami 5 oldal lett. A hideg csőből leadott lövést és sok mást meg sem említettem. Van, aki szerint még a tárfenéklemez rugója is létfontosságú (ha az adott modellnek van kivehető tára).
Saccolni lehet, mérni nem. Ezt írtam: “Precíziós lövéshez pedig nem távcsővel mérnek távolságot.”
Lehet. A potenciális célszemély mindig takarásban van, soha nem lehet látni. Mindig falak mögött van, ha megy valahová, az autóba fedett helyen száll be, és fedett helyen száll ki onnan, és így tovább. Még azonosítani sem lehet, nem célbavenni, megfigyelni a mozgását, vagy rápörkölni egyet, remélve, hogy eltalálja. Nehéz, fegyelmezett élet, de jobb, mint meghalni.
A beszélgetésből kiderült, hogy nem kézifegyverről van szó. A fegyverkereskedelem szemléltetésére tettem be a két kézifegyvergyártó céget, mint példát, mutatva, hogy 6 milliárdot összehozni ebből az üzletből, nem képes akárki, tehát elképzelhetetlen, hogy egy ekkora cápának ne legyen egy épkézláb testőre sem. Pláne úgy, hogy tudja, a fél világ vadászik rá, köztük igen jó vadászok is.
Egyetértek. Pontosan ezt kértem ki magamnak Frei könyvével.
Sajnos ez nem így van. Még a tudományos lapoknál sem kérnek bizonyítékot, egy normál könyvkiadónál meg még annyira sem.
Tetszett?
1 
0
Ja, Dragunovot már le sem írtam, az alap, bár nem sorolnám a mesterlövész fegyverek közé, inkább hadipuskának nevezném. Bazi pontatlan, nem csoda, eleve nem lengő csövű. Nem is a pontosság volt az alkotó célja, hanem, hogy minden körülmények között működjön és az ellen feküdjön. De nem arra való, hogy egy túszejtő kisagyát eltaláljuk…
Dragunov szálkeresztjét (bár inkább nevezném irányzéknak) kiválóan lehet használni 300-nál “Szabó-családra”, de nehéz lenne benne a távolságot megállapítani.
Az első jól használható távcsőnek a Schmidt und Bender PMII-est nevezném.
Parallaxis hiba korrekcióról meg már nem is beszélve…
Tetszett?
0 
0
Nem szoktam Clancy -t olvasni, a regényeiből készült filmjeit meg már agyonjátszották. Amerika majmolás az is mind, nem tetszik.
Nem 15 éve hagytam abba a játékot, hanem mondjuk 4-5, lényeg, hogy léteznek sokkal fontosabb dolgok is az életben. Ma már csak megmosolygom az ilyen fajta lelkesedést.
-Steyr SSG 69
-SIG 1000
-SIG 2000
-Blazer R93 Tactical
-”Szép” prototípus (amikor még 15 kiló volt…)
-Gepard M5 prototípus
1250 méteren Gepárddal nem művészet autóroncsot eltalálni (ha eltaláltad és nem csak lőttél rá). Táborfalván amikor belőttük az M5-öst 600-ig 4 cm -es papírkockákat ragasztottunk (és találtuk el) a bukó alakú célokra. Vicces volt, hogy a lőtéri személyzet élcelődött rajta, hogy távcsővel nem művészet ekkora célokat eltalálni, de amikor mondtuk, hogy a papírkockák a célok, akkor lehervadt a vigyor az arcukról…
Kiképzésen még nem voltam, bár Ottó személyesen ajánlotta fel.
Hangtompítóval közvetlenül az utcán sétáló járókelőkre spontán kiválasztással – ahogy az USA-ban történt egy pár éve, ha “megguglizod”, megtalálod -, nem 500-600 méterről. Szerintem nem azt írtam.
Magyarország nem akkora piac, a zenészeink is pont ezért nem élnek meg róla. Még mindig nem hinném, hogy ne olvasták volna el mit nyomnak ki.
A könyv hátulját most olvastam el (nem az enyém), kitalált szereplőkkel, valós helyszíneken. Nem pedig szóról-szóra…
Cheers
Tetszett?
0 
0
26regis írta:
Clancy?
Pedig a lényeg a Doom 1 után következett.
GepardM1 1250 méterig, autóroncsra.
Meg a lőterek, meg a fegyverraktárban a névvel ellátott fakkok, fegyverszekrények.
Egy pillanatra elhittem, hogy volt már fegyver a kezedben. De csak olvasgatsz. Azok a 6-7-11-16 hetes képzések nem a “megérzésről” szólnak, hanem egy tudományról.
A cikkben nincs ilyen. Minek fejlesztenének lézeres távolságmérőket, ha elég egy dragunovos mérce a látómezőben?
Akit lehet látni, azt le is lehet lőni. Nem engedjük látni. Voilá! Hangtompítóval 5-600 méterről… Gondolom, sörétessel…
Ezek szerint mégis olvastad a cikket.
El ne felejtsd a kisautót.
Ez kiderül az első 10 oldalból is. Bocs, azt hittem, végigolvastad a cikket, de nem.
Mintha a Lolka és Bolkának is lett volna ilyen része, azt is érdemes.
Ha már az első 10 oldal ilyen, miért fárassza magát az ember? Meg, ez esetben egy névbe fektettek, nem egy könyvbe. Kiadót se láttál még belülről.
Ezt hívják hazugságnak.
Tetszett?
1 
0
Én csak nemrég olvastam a könyvet (végig, nem csak az első tíz oldalt) és el kell hogy mondjam, nagyon is tetszett.
Frei Tamás számomra nagyon is hatásvadásznak tűnt-tűnik, ezen a könyv sem változtatott. A műsorait már rég nem nézem, nem is tudom, hogy mennek-e még valahol, nem is nagyon érdekel. Számomra az tette be a kaput, amikor azt boncolgatta egy üres megterített asztalnál, hogy az előző (a bohózatba illő, miniszterelnök keresős álláshirdetéses előtti), valamint a regnáló kormányfő mért nem ül le egymással és beszélik meg a dolgokat. Mért is kellett volna? Hitelességről hallott-e már valaki? No more comments.
A cikkel kapcsolatban viszont lenne pár megjegyzésem.
Gamerként szétlőttem mindenkit, elolvastam mindent. Kinőttem belőle, már rég nem játszom.
Viszont szakmámból kifolyólag volt alkalmam többször is kipróbálni nagyon sok féle mesterlövész fegyvert, lőttem be egy párat, igaz, csak 600 méterig (igen, .50BMG-t is ..!) és nagyon is sokat beszélgettem élő, hús-vér mesterlövészekkel, mert nagyon érdekelt a téma.
Szóval sokkal több tiszteletet várnék el olyanoktól, akik nem tudják, hogy miről is beszélnek. Nem hinném és ez a könyvből sem derül ki, hogy Frei Tamás ne végezte volna el a házi feladatot. Amit ír, az egyáltalán nem valótlanság, az, hogy dramatizálja a könyvben a szituációkat, számomra egyáltalán nem visszatetsző és egyáltalán nem zavaró, valahogy érdekessé kell tenni laikusok számára is. A filmekben sem tesznek mást.
Konkrétan, a mesterlövészek nem a boltban megvett éppen kicsomagolt fegyvereket használják, teljesen személyre szabják, erre vannak a fegyvermesterek.
Azonos kaliberű és karakterisztikájú, de más-más márkájú löszereknek más- és más a röppályája. Minden egyes lőszerhez külön be kell lőni a fegyvert (pontosabban természetesen a távcső irányzékát). A mesterlövészek komoly dokumentációval rendelkeznek minden egyes lőszerhez, hőmérséklethez és szélviszonyhoz, szituációhoz, fényviszonyhoz, napszakhoz, de még mindig van, amit nem lehet papírra vetni és az a megérzés. Ahhoz tapasztalni kell és ez különbözteti meg őket az amatőröktől és egymástól.
A fegyver sem mindegy, hogy milyen. Egy példa. Hazánk egyik legjobb lövésze és mesterlövésze, kiképzője Simonyi Ottó sem tudott labdába rúgni az első magyar mesterlövész világkupán Kunhegyesen, mert nem volt hozzá olyan fegyvere és lőszere. Tudom, mert ott voltam… És igen, beszélgettem a különböző nemzetek mesterlövészeivel, bőven volt rá időm a három nap alatt… Amúgy akit érdekel, hogy mi az a MOA, járjon utána…
Távcsővel nem lehet távolságot mérni a cikk szerint. Én ott egy Leica Vector-t használtam (éjszaka is), azt amúgy minek neveznénk…
Az sem igaz, hogy egy profi mesterlövésztől meg lehetne valakit védeni. Képzelj el egy lyukat a falon árnyékban mögötte 1 méterrel egy puskacsövet (vagy autó csomagtartójában rejtve, egy fedél mögött hangtompítóval, hogy az életből is merítsek példát). Az egészet mondjuk 5-600 méterre. Szúrd ki. Nos, miről is beszélünk???
800 méterről nincs akkora energiája… – lőszertől és kalibertől függ. Ha kell van. A mesterlövész kalibernek kikiáltott .308 Winchester kalibert nem biztos, hogy nem marketing szempontból magasztalták az egekig. Konkrétan 300 méternél egy lengedező szél 30-35 cm-t viszi el oldalra, míg egy .50BMG -nél a távcsövön csak vertikálisan kell állítani, azt nem viszi semmi sehová… Nem is beszélve a .243 Winchester versenyekről, ahol a saját kaliberű hüvelyt kell 3-400 méterről eltalálni…
Magyarul, a feladat határozza meg a kalibert és a lőszert, ha nincs lehetőség kalibert váltani, akkor – ahogy a könyvben is írja a szerző – a legkülönfélébb, feladatspecifikus lőszert kell használni, de ahhoz már tényleg igazi profizmus kell (és mentális állapot, de ez megérne egy újabb fejezetet).
Fegyverkereskedelem. Látszik, hogy nem sikerült elolvasni a könyvet, de véleményt alkotni már annál is inkább. A könyvben RAKÉTARENDSZEREKRŐL volt szó, nem pedig kézifegyverekről. Nem tudom, hogy a cikk írója szerint mennyibe kerül egy ilyen, azért annyit elárulok, nagyságrendekkel többe. Akit jobban érdekel a fegyverkereskedelmes téma, de lusta abba beleásni magát, az nézze meg Nicolas Cage főszereplésével a “Fegyvernepper – Lord of War” című filmet, nagyon tanulságos. Bár fikció, de az csak tényleg a jéghegy csúcsa, el lehet képzelni, mi megy a valóságban (“Egy bizonyos életkor után hinni az összeesküvés elméletekben nem más, mint egészséges életösztön.”)
Mindössze annyit szerettem volna az irományommal mondani, hogy több tiszteletet és bár elcsépelt szó mostanában de alázatot, mielőtt billentyűzetet ragad valaki és szó szerint elkezd fikázni, lehúzni valamit, ráadásul mindezt úgy, hogy a 858 oldalból az első 10-et sikerült elolvasnia. Egy könyvkiadónál nagyon megnézik, hogy mibe fektessék a pénzüket, nem hinném, hogy puszira adták a könyvet ki és ne vizsgálták volna meg, hogy mennyire hiteles. Én nem állítom, hogy minden igaz, ami a könyvben le van írva, az tényleg csak marketing maszlag, de a könyv nagyon is élvezhető – nem is más a célja és akarná megváltani a világot, de legalább is Magyarországot -, feleslegesen nem kellene lehúzkodni. Én szívesen ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el, meglehetősen érdekes, szórakoztató és mindezt mondom úgy , hogy bármi közöm is lenne Frei Tamáshoz, vagy a pénztárcájához.
Tetszett?
0 
1
Röviden: zseniális elemzés.
Tetszett?
1 
0
Juszt’ is érdemes lenne megkérdezni, hogy mi hogy merre meddig, a klasszikus mondást idézve: az a tábori telefon, ami egy ezredes tökeivel van összekötve, érdekes beszélgetéseket eredményez.
Tetszett?
0 
0
Üdv,
teljesen egyszerű a képlet: bratyizós stílusban, ahogy telik az idő egyre drágább öltönyökben, fensőbbséges és lekezelő mosollyal az ábrázatán, jelképesen mindenkit vállon fogva azt ígéri, hogy most ő bevezet abba a zárt, csak bennfenteseknek megnyíló világba, ami ha elég puccos, akkor ő is része és egyenrangú partnerként lép fel, ha meg nyilatkozni kell róla, majd ő megmondja a tutit. A sok lelki szegény meg zabálja, és el is hiszi, na meg örül, hogy a jóságos bácsi olyan dolgokat megmutat, amiket sose tapasztalhat egyébként meg, olyan titkokat árul el, amit nem tudhat akárki.
Közröhej kellett volna legyen, amikor “háborús övezetben” meg “gerillák között” éppen zajló valódi tűzharcban a fekvő lövész lába mögött megbújva az operatőrrel komoly arccal ecseteli, hogy most éppen életveszélyben van. Hát abban is volt, mert ha nem fizet rendesen, meg is eszik.
Az ominózus kamu bérgyilkos riport botránya után az, hogy nem vált teljesen hiteltelenné, visszamenőleg is, mindent elárul a mafla népségről, akiknek a műsort csinálja.
Természetesen a sikerhez az is kell, hogy ő is vastagon benne legyen a dolgokban, igen stílszerű volt, amikor 30 milláért “véleményvezérkedett” a kukásoknál, majd gengszterváltás előtt gyorsan felmondott és külföldre költözött.
Tetszett?
2 
0
Hello ZWS!
Szerinted mi a fickó sikerének a titka?
Tetszett?
0 
0
Üdv,
Frei könyve olyan közönségnek készült, akiknek az ilyen szakszerűnek és szabatosnak ható légből kapott ökörségek tökéletesen kielégítőek, csak egyetlen baj van ezzel: ők nem olvasnak könyveket. Olvasni is ritkán olvasnak, a bulvármagazinokban is a képeket nézik főleg.
A műsora többi része pontosan annyi profizmussal és a téma iránti érdeklődéssel volt “megcsinálva” mint az általad említett számítógépes játékos. Kevés ennél igénytelenebb, szenzációhajhász nyikhaj van, aki jobban megérdemelné, hogy a nevét se tudjuk.
Tetszett?
0 
0
Köszi Brokev!
Te amolyan esőcsináló, vagy blogcsináló lehetsz.
Elég volt egy beszólás és lám…
Tényleg javítottad! Az eredeti sokkal aranyosabb volt, látszott az amatőrség, így már majdnem profi.
Nem tudom, mi az az írótanoncság. Ja, szoktam írni jegyzeteket, meg leveleket és kommenteket…
Köszi a megtisztelő felékérést, a tesztolvasásra nem is tudom, hogy mit mondhatnék ilyenkor. Szokták a blogot is tesztolvasni? Az már nagyon kis precíz dolog lenne. Sőt, még a kommenteket is teszolvashatnám.
(Lassan annyit privátlevelezünk, hogy moderálódni fogunk. Aztán jaj!)
De lehet, hogy jobb, ha mégse, mert hiányos képességeimet Duncan a leggyilkosabb példáiban emlegeti.
Egyébként köszönöm Duncan válaszát. Értem, Golyó = lövedék, vagy majdnem egyenlő…
A lényeg a legpontosabb, leghitelesebb közlés!
Tetszett?
0 
0
Brokev, az jó, ha szembe szállsz a félelmeiddel, de ne repülj magasra, mert leeshetsz…
Tetszett?
0 
0
Brokev, szabad ember vagy, jössz-mész, ahogy óhajtod. Na, megyek vissza Végső háborút javítani. 2004 nyara óta nem néztem bele. Tudod, milyen fájdalmas most látni? Az akkori stilisztikai görcseim már nincsenek meg, a szememnek meg úgy fáj ezeket látni, mintha VP szúrkálná körzővel.
Tetszett?
0 
0
VP, valamikor tényleg golyó volt, hát megragadt, de ma már nem golyó, hát lövedék, de aki hallja a fütyülését, annak már mindegy. Remélem, most már világos.
Tetszett?
0 
0
VP, nyugalom, te mindig sokkos állapotba kerülsz.
Tetszett?
0 
0
Hello Kagami!
Mindennek nem tudok utánajárni, vannak dolgok, amiknek nem is akarok. Amennyire lehet, igyekszem hiteles lenni. Hogy ez mennyire nem sikerül néha, arról már írtam.
Nem mondom, hogy nem. A reklám volt az, ami miatt billentyűzetet ragadtam, nélküle nem érdekelt volna.
Azt a Frei dossziét láttad, amiben orosz kényszermunka-telepekről volt szó? Interjút készített egy hajdani rabbal, aki kijelentette, hogy ha Freit lecsuknák, akkor köcsög lenne, mert olyan “kis helyes”. Nos…
Túlpörgetve… Ez érdekes, mert az új cikk pont erről szól.
Általánosságban lehet, hogy így van, de mindenkire nem érvényes. A fő kérdés az, hogy mi az ok, ami meghúzódik a hülyeség mögött? Ami kiváltja ezt az állapotot, és megakadályozza a felemelkedést?
Tetszett?
0 
0
Brokev, a kisautó nem elkobzódott, hanem kiesett a kommandós zsebéből és egy szemét gyerek eltulajdonította…
Tetszett?
0 
0
Köszi a kirtikát VP! Felveszlek tesztolvasónak! Elfogadod a posztot?
A hibát javítottam!
Jaj ne is mond, a csuklóm és a karom vagy 3 napig fájt! Még sokat kellene gyakorolnom, hogy ez jól mennjen és/vagy lehet kisebb fegyverem sem ártana, de éppen ez volt kéznél, csak kíváncsi voltam milyen érzés lőni. Szembe akartam szállni a félelmeimmel.
Tetszett?
0 
0
Lájkolom az ötletet VP! Csak nem te is írótanonc vagy?
Duncan, közkívánatra tessék felrakni egy új bejegyzést vagy átpártolunk Alexhez!
Alex, tőled pedig várjuk a Hopp vagy kopp történet befejezését!
Tetszett?
0 
0
Renitenskedjünk! Ha nem ír semmit, előhozunk más témákat.
Megnéztem, hogyan lősz. Király! Lehet, hogy eggyel kisebb pisztoly kéne? Vagy csukló erősítő gyakorlatok? Mindenesetre az eredmény a lényeg, az meg egész jó lett, ha jól láttam.
(Egy apró figyelmeztetés: A golyó hangját nem hiszem, hogy lehet hallani, már ha egyáltalán golyóról beszélhetünk. Nehogy Duncan meglássa, hogy mit írtál, aztán még ír egy kritikát.
Tetszett?
0 
0
Végre, az egyik kedvenc beleirkálós kollégám nem bírta a szünetet.
Írjunk Duncan címére levelet, hogy: “Jegyezzémá be valamit!!!”
Ha meg erre se lesz semmi, akkor megfenyegetjük, hogy ezentúl inkább Alex írásokat olvasunk. Ő is megkíváncsisodított azzal a pénz kölcsönadós lehetetlenségével…
Tetszett?
0 
0
Mi ez az uborkaszezon nyar kozepen, Duncan? Mar 2 hete nincs uj bejegyzes!
Bruhuhuuuuuuu :’(
Tetszett?
0 
0
Heló Duncan!
“Kagami, két cikkel korábban már azon is kiakadtál, hogy a képen nem Dragunov van. Akkor most miért nem?”
Hát azért, mert Te köztudottan, saját bevallásod szerint is minden részletnek utánajársz. Frei Tamásról meg még csak nem is feltételezem ezt. Az én véleményem az, hogy mindenkit aszerint osztok ki, hogy a saját mércéjének mennyire tud megfelelni, legalábbis értéksemleges (nem erkölcsi, nem világnézeti) dolgokban. És a pontosság, részlethűség szerintem ilyen, tehát: részemről nem feltétele egy jó könyvnek, hogy 100%-ig valósághű legyen. Innentől viszont ízlések és pofonok, tehát mindenki a saját ízlésének feleljen meg, amikor részlethű akar lenni. Te az akarsz az lenni. Aki nem is akar az lenni, attól szerintem butaság lenne számon kérni…
A reklám persze azt mondja, hogy a könyvének “minden részlete igaz”, dehát kedves Duncan, a reklám ugye azért van, hogy a termék megvételére csábítson, igaz? Ugye nem ezen a reklámon akadtál ki annyira, hogy elemzésre adtad a fejed? mondd hogy nem
Ha én egy ilyet látok a tv-ben, kirakatban, AZONNAL hagyom ott a fenébe! esetleg nevetek egy jót, és elképzelem a szegény idiótákat, akik csillogó szemmel & csorgó nyállal nyomulnak be a boltba (mint amikor beterelnek egy birkanyájat a mezőre), hogy aztán idióta mosollyal az arcukon , boldogan távozzanak, Frei Tamás nagyszerű könyvével a hónuk alatt…(és közben lelkesen mondják egymásnak: “annyira irtóra meg akartam már venni ezt a könyvet…hú de jó.. a bücinek meg a tücinek is megvan… igaz, egy oldalt sem olvastak belőle, mert analfabéták, de mindegy, nekem akkor is meg kellett vennem, mert én cool vagyok meg trendi is..
)
Hm ez kissé talán cinikusra sikeredett… de sajnos ez az igazság. A média-megtévesztés működik.
Egyébként számomra nem is Frei ezen munkája a perdöntő, hanem maga az ember egy visszataszító médiajelenség úgy ahogy van. Ettől persze még írhat akár jó könyvet is, de most hogy többen mondtátok hogy olvastátok, hajlandó vagyok én is elfogadni, hogy egy hitvány fércmunka a könyve (amire egyébként én is 90%-ban tippeltem
)
Én szerintem az igazán jogos kritika az lenne, ha a _munkásságát_ cincálnánk szét apró darabokra, majd az egész médiaipar következne (= a megmondóemberek kultusza, valamint a félrevezetés amit nyomnak, hogy az igazi lényeges dolgokat a háttérben tartsák), amely feladata, hogy a legalapvetőbb vágyainkat fordítsa ellenünk (evés-ivás, gyereknevelés, szex, túlélés), hogy pl. egyes vágyakat túlpörgessen, és akkor máris vesszük az adott terméket (pl. adott étel reklámja = megvesszük, megesszük, elhízunk, még többet zabálunk, hogy kompenzáljunk, végül a koleszterin – és a túlhajszolt életmód, erről is órákat lehetne beszélni – miatt infarktusban és agyvérzésben megdöglünk, stb stb), majd végül rátérnénk arra, kik tartják kezükben a médiát, és miért, mit hallgatnak el általa, mi marad homályban, amiről fogalmunk sincs. Na ez az igazi mátrix. Persze ennek még része az oktatási rendszer, a gazdasági rendszer, ja és főleg a politika.
Persze nyilván egy egyszerű írótól nem követelhetek ilyen részletekbe menően unalmas, fáradtságos tevékenységet, hisz az írónak az a feladata, hogy izgalmas dolgokról írjon, ebben pedig semmi izgalmas nincs, mert ami illúzióromboló, az nem izgalmas. A “rendszer igazi krónikája” by Andan megpróbálta ez valahogy izgalmasan előadni, hogy az olvasóban azon érzés támadjon föl, hogy hú most elolvasom a hiper-szuper titkos könyvet, amiből minden rejtélyre fény derül
, pedig az az igazi titok, hogy nincs titok. Ez mit jelent? az hogy az igazi titokban nincs semmi kalandfilmekre , esetleg emberi kapcsolatokra jellemző DRÁMAISÁG.
Az igazi titok az csak egyszerűen szörnyű, pl. ilyen: az emberiséget a saját hülyeségénél, HISZÉKENYSÉGÉNÉL fogva vezetik, használják, csapják be újra meg újra meg újra.
Nemrégiben olvastam Szentmihályi Szabó Pétertől egy cikket, abban írta, hogy az emberiség tagjai egyszerűen túl rövid életet élnek ahhoz, hogy az életről, azé élet értelméről stb. bármilyen lényeges dolgokra is rájöjjenek, illetve ha egy-kettő rá is jön erre, a többség egyszerűen nem érti. Valamint képtelenek vagyunk tanulni a saját hibáinkból ( na meg persze másokéból).
100% így van. Vagy túl hülyék vagyunk, vagy túl hiszékenyek, és így elfogadjuk a lehető legkényelmesebb világmagyarázatokat, vagy túl korán meghalunk (betegség miatt, baleset miatt, vagy csak egyszerűen túl hamar), na és ha rá is jövünk valamire, az legtöbbször fájdalmas, kibaszott kemény munkát igényel hogy dolgozzunk vele (ill. hogy dolgozzunk magunkon, ha erről van szó), és így kevés “varázsa” van ebben a modern korban, illetve ebben az “örökös ifjúkorban”, amit ez a modern média propagál.
Az igazság szinte mindig kellemetlen. És úgy kellemetlen, hogy még drámaiság sincs benne, tehát pl. színdarabot, könyvet, tv-sorozatot sem lehet belőle írni.
Utolsónak, egy kis gondolatébresztő, annak akinek szeme van a látásra, meg füle a hallásra.
Biztos téved a fickó pár dologban, de szerintem a lényeget illetően igaza van.
Na és hogy mi a lényeg? Nézd meg, és megtudod!
http://internetfigyelo.wordpress.com/2011/03/11/az-emberi-psziche-manipulalasa-negy-reszes-interju-alan-watt-tal-kotelezo-video/
Tetszett?
0 
0
Most mié’?
Igen, ezért is tudom utálni a gagyi romantikus sztorikat.
Tetszett?
0 
0
Ja, nekem is feltűnt, hogy valami nagyon nincs rendben az emberekkel. Egyre több az idióta.
Eddig az hittem, hogy pont a Freund Tamás-félék miatt van, most meg kiderül hogy a tévé az oka! Még ilyet!
Az unokaöcsém panaszkodott, hogy állandóan a szexre gondol. A doki szerint semmi baj, csak a Pubertás. Ha tudja valaki, melyik adón adják azt a sorozatot, szóljon!
Viccet félretéve: Erről nekem az jut eszembe, mikor a Győzikét kérdezték egy interjúban, mit szól hozzá, hogy felháborító, ócska szemétnek, közönségesnek és visszataszítónak tartják a Győzike Showt. Bejátszottak pár felvételt, amiben szidják, fikázzák, parodizálják. Győzike csak ennyit mondott: Ha ennyire nem tetszik, miért nézik? Ha nem nézik, akkor meg hogy mondhatnak véleményt és honnan tudnak ennyi részletet?
Az általad idézett rész tele van hülyeséggel és sokkal veszélyesebb, mint a Megmentő, mert nem abból akarok megtanulni lőni, viszont ez ideológiai humbug.
A kutató megfigyelt két dolgot:1, óriási technológiai fejlődés volt 2, “soha nem volt annyi szorongó, pánikbeteg és depressziós, mint a mai civilizált társadalomban”. Ebből máris arra következtetett, hogy a két jelenség között ok-okozati összefüggés áll fenn, és az 1, okozza a 2,-t. A statisztika tanárom már fogná fejét. Nem volt dilis az öreg, csak tudós és mindent csak tudományos alapon tudott vizsgálni. Ha valaki azt mondta: tűz lett, mert eldobtak egy égő cigarettát, azt felelte, bizonyítsuk be, hogy nem a tűz miatt dobták el cigit és hogy a két dolog egyáltalán összefügg.
Mondhatta volna azt is: Mostanában több a szúnyog, biztos a technológiai fejlődés miatt van. Mostanában sajog a derekam, biztos a technológiai fejlődés miatt van. Egyre kevesebb a panda, biztos ettől lettek depressziósak az emberek. De nem ezeket választotta, hanem egy technológia-ellenes propagandát. Nem tudom miért jó neki, vagy másoknak, ha megtorpedózzák a tévé, internet, mobiltelefon bizniszt. Aztán lehet, hogy semmi érdek nem húzódik meg mögötte, csak ő egy mai “Műveljük kertjeinket!” idealista.
Tetszett?
0 
0
Jó, de a Niburu nagyobb.
Tetszett?
0 
0
Tetszett?
0 
0
Egy pedig WC papír helyett végszükség esetére
Tetszett?
0 
0
Ez most hogy jön ide azonkívül, hogy a bemásolt cikk szerzőjének a neve olyan, mintha Frei Tamás és Sigmund Freud nevét keresztezték volna?
Tetszett?
0 
0
A témazáró cikket először témarázó cikknek olvastam
Arra a lila karibínerre akasztják majd fel az elkobzott kisautót?
Tetszett?
0 
0
A gyufafejű megelőzte a saját korát! Ez nagyon jó idézhető idézet lesz
Tetszett?
0 
0
Szabroy, Petőfi nagy jóstehetség volt!
Tetszett?
0 
0
VP, azt azért tegyük hozzá, hogy részemről 1 cikk íródott, majd a pánik miatt lett belőle 3. A közjáték az közjáték. Nibiru 8 cikket kapott.
Tetszett?
0 
0
Kagami, két cikkel korábban már azon is kiakadtál, hogy a képen nem Dragunov van. Akkor most miért nem? A történet egésze szempontjából pedig igencsak lényeges, hogy a könyv főhős mesterlövésze nem profi, és a célpontot mesés körülmények közt lövi le.
A hegedű egy kicsit erős.
Nagyon hosszú időn át életem egyik legnagyobb kedvence az Aliens volt. A film talán legizgalmasabb jelenete az, amikor a kommandósok behatolnak a telepesek bázisára, látják a savmarta lyukakat, találnak néhány döglött, és legalább egy élő arctámadónak keresztelt lényt, azután megtalálják az idegenek nyomait, meg egy még élő nőt, akiből rövidesen kirobban valami szörnyeteg. Ezután őrült fejetlenség, szörnyek, halál, üvöltözés, lövöldözés, tűz, robbanás, Ripley beszabadul a páncélos kormánya mögé, áttöri a kaput… stb. Imádtam. Egyszer azonban rácsodálkoztam erre az egész jelenet-sorra: tulajdonképpen alig történik valami, ellenben nagyon sok benne az érzelem. Esemény alig. A Szemtől-szemben legendás utcai tűzharc-jelenete pont olyan, amilyennek én szeretem.
Kislétszámú, hatékony csapatok simán létezhetnek. A CIA hatékonyságáról nem sok jót írtam, szerintem. Ha igen, tévedtem.
De a CIA-n belül is lehetnek kisebb egységek, amikben profik vannak és amiket profik vezetnek.
Az első 10 oldalról beszéltem. Ha abban átcsúsztak ilyen hibák, akkor a módszer nem ok. Ha megnézed Forsyth-ot, Clancy-t, McNabot, náluk ilyen hibákat nem találsz.
Tetszett?
0 
0
Jaklin, a romantikus és a precíz, hiteles nem zárja ki egymást. Az jó, ha a hősszerelmes férfiú elviszi csónakázni a szerelmetes jányt, de ne evezzen már 180-al!
Tetszett?
1 
0
Boldogságot, békét, vidámságot, örömöt és gyönyört stb!
De, Barnabás!
Ezt mondod, vagy mondta valaki és idetetted? Most, hogy tudom ezeket végem.
Jaj, jaj! Az AGY nagyon veszélyes! Hogyan lehet tőle megszabadulni?
Leépül tőle az evolúcióm, és egy nagy élvhajhász ondiummá változok, de hát ez jó nem?
És ez minden állattal bekövetkezik, aki arra vetemedik, hogy az emberrel éljen?
Már nagyon kéne egy kis valóságsó reklám! Lehet intravénásan is tolni? Ezeket a szörnyűségeket csak így tudnám elviselni.
Komolyra fordítva a szót. Barnabás! Szerintem olvasnod se kéne. Legalábbis ilyeneket biztos, hogy nem. Meglátod, milyen jó is lesz, és nem csak neked, de mindenki másnak is, aki nemolvassa el ezt, mert nem olvasod és nem teszed ide.
Ez rosszabb volt, mint a Megmentő. Mert a Megmentő csak a fegyverekről, meg a nemzetközi politikai, gazdasági bűncselekményekről stb. ír, de ez közvetlen támadás a normális gondolataink ellen.
Mit vétettünk?
Ezek után nagyon sok okosságot kell mondanod, és az állatok közül ki kell választanod egyet (valami vadat), mert háziasítanod kell, hogy ezt jóvátedd! Persze csak „egészséggazdasági” és egyensúlyi okokból.
Tetszett?
0 
0
Áldást,boldogságot!Kérlek bocsássatok meg,ha rosszul látok valamit.Én elolvastam Az elme gyilkosait és a folytatásokat.Sőt az Andan:A világ a színfalak mögött-t is.Lehet,hogy ez egy nagyon jó regénynek indult,de nekem és a páromnak egy egészen új világszemléletet adott. Amióta ezen a “szemüvegen” át nézzük a világot egyre inkább átlátunk a hazugságain és a torzításain.Mind ezeken túl azt is bizonyítja,hogy Duncan mennyire utána járt a témának és milyen alaposan ismeri is.Természetesen az ismeretségi körünkben is reklámozzuk a könyveket.Sajnos a tapasztalatunk az amit a Frei könyv is igazol,hogy a médiák teljesen leszedálják (lehülyítik) az emberek többségét.Innentől kezdve bármit elfogadnak és elhisznek.Főleg egy olyan”hiteles” embertől mint Frei:Bár szerintem nem az csak a sok pénz és az utazások alatt kötött ismeretségeit használja fel:Amíg volt tv-m én is sok műsorát megnéztem,de egy idő után rájöttem,hogy mind “egy kaptafára”készült.Most már három éve kikapcsoltuk a tv-t és azóta érezzük és látjuk azt mit művelt velünk és még inkább mit művel jelenleg az emberekkel a média.Beszúrnám ide egy magyar agykutató nyilatkozatát:
Az agy leterhelése és a kibúvókeresés
A neves neurobiológus, a Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetében működő Agykéreg Kutatócsoport vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt egy-kétszáz év óriási technológiai fejlődése levette a terhelést a fizikumunkról és áttette az agyunkra. Nagy az adaptációs nyomás, az agy keresi a kibúvókat, a különböző alkalmazkodási stratégiákat: az emberek kimenekülnek a nagyvárosokból, kihajítják a televíziót, sokan nem használnak internetet, mobiltelefont. A másik alternatíva, az alkohol és a drog világába való menekülés. A legelterjedtebb mégis az, hogy az ember válogatás nélkül hajszolja az információt, amit aztán képtelen megfelelőképpen feldolgozni. Ebből rengeteg kudarcélmény származik, ez magyarázza a pszichiátriai betegségek elterjedését, soha nem volt annyi szorongó, pánikbeteg és depressziós, mint a mai civilizált társadalomban, mondta Freund Tamás. Az egészségügyi világszervezet előrejelzései szerint az 2020–2030-as évek egészséggazdasági szempontból legsúlyosabb betegsége a depresszió és a szorongás lesz. Mindenkinek saját egyéniségére szabott megbírkózási stratégiát kell kidolgoznia – hívta fel a figyelmet a kutató.
Leépítő evolúció és elmagányosodás
A globalizációs tendenciák az ideális fogyasztói tömegek kinevelésére törekvő nemzetközi, gazdasági erőfeszítésekkel párosulnak – ez indította el a leépítő evoluciót. A jelenséget a háziállatok példájával szemléltette a tudós: a háziállatok az emberrel való több ezer éves együttélés eredményeként nagymértékben veszítettek a vad őseikre jellemző mozgáskészségből, érzékszervi finomságból. Ha valamire nincs szükség, leépül, ez a leépítő evolúció, magyarázta a neurobiológus. Például egy parazita rákfaj, a sacculina, lárvaállapotban kiváló mozgáskészséggel, idegrendszerrel rendelkezik, de csak addig, míg megtalálja gazdaállatát, egy nagyobb testű rákot. Ezen megtapad, táplálékszívó tömlőket ereszt, elveszíti a mozgáskészségét, leépíti az idegrendszerét és az érzékszerveit, egész teste átalakul egy hatalmas nemi miriggyé. A leépítő evolúció a kulturális fejlődésünkben is tetten érhető, magyarázta a kutató.
Mivé degenerálódhat az ember?
A valóságshow-któl, tévésorozatoktól, reklámoktól függővé vált emberek, plázákban vegetáló elmagányosodott ideális fogyasztók szerepe a társadalmi fejlődésben megkérdőjelezhető. Leépítik idegrendszerüket, intellektusukat, kommunikációs képességüket. Freund Tamás feltette a kérdést, mivé degenerálódhat az ember, ha idővel a munkáját, szórakozását, bevásárlását az otthoni számítógépen keresztül végzi. Leépíti szociális kapcsolatrendszerét, fizikumát, gondolkodóképességét, és ki lesz szolgáltatva az agymosó médiának, vázolta a lehetséges jövőt az agykutató. Modern paradoxon, hogy az érett személyiség nem ideális fogyasztó, az ideális fogyasztó kapcsolataitól, céljaitól megfosztott, magányosan szorongó ember. Az ember biológiailag determináltan társas lénye a közösségen kívül rekesztve elpusztul, ezért jogos szociális igényét próbálják tablettákban adagolt élettel, valóságshow-val, sorozatokkal áthidalni. A leépítő evolució nemcsak az egyént fenyegeti, hanem végletes esetekben egész népeket, az önálló nemzetként való túlélést teheti lehetetlenné. Ha az Európai Unióban rácsatlakozunk a fejlett nyugati civilizáció tudományos, technikai lehetőségeire, ha ezt meggondolatlanul, csak a négyéves kormányzati ciklusokban gondolkodva tesszük, kapacitásunk az innovációra, tehetségünk a tudomány művelésére, igényünk saját kultúránk hagyományai ápolására a leépítő evolúció áldozatává válhat, fogalmazta meg a tudós.Kiút az önzésből
Óriási szerepet kell, hogy kapjanak a kis közösségek, ezeket újra ki kell találni, egyházi, szakmai érdeklődés köré szerveződő civil szervezetek – mondta a szakember. Olyan méretű közösségekre van szükség, amelyekben belülről áttekinthetők a viszonyok, amelyek közösen megvallott értékek köré szerveződnek és azokhoz igazodnak. További lehetséges kiút az önzésből, ha előtérbe kerül a több ezer éves erkölcsi-vallási örökség, a belső világ, valamint a példaadás és a környezet aktív alakítása. A belső világról szólva a tudós visszakanyarodott eredeti szakmájához, az agykutatáshoz. Mint mondta, a legmagasabb rendű idegi funkcióink, a tanulás, a memória, a kreatív tevékenység az agykéreghez kötött, az agykéreg közel százmilliárd idegsejtet tartalmaz. Hihetetlenül komplex hálózatot alkotnak ezek az idegsejtek, az agykéreg tárolókapacitása gyakorlatilag végtelen. Joggal tehető fel a kérdés, miért nem emlékszünk mindenre, ami valaha velünk történt. Az agykutatás mai állása szerint minden, ami velünk történt maradandó nyomot hagy az agyban, a gond az előhívással van. Az agyban van is egy „pecsétnyomó szerkezet”, ami megjelöli az információcsomagokat és megkönnyíti ezek előhívását. Azok a pályarendszerek, melyek az agyi tevékenység indukálása és fenntartása révén képesek a memóriát edzeni, érzelmekről, motivációkról szállítanak impulzusokat. Minél gazdagabb az érzelemvilágunk, minél jobban be tudjuk építeni életünkbe több ezer éves kulturális örökségünket, és minél több időt hagyunk belső világunknak, hogy valóban beleszóljon agyunk tudattartalmának kialakításába, annál kreatívabbak leszünk, annál előhívhatóbbá válnak az információk. Az ember együttélési tapasztalatai kristályosodtak ki törvényekben, szabályokban, a vallásban. A több ezer éves kulturális örökség teszi lehetővé, hogy együttműködő társadalmakat alakítsunk ki a biológiailag determinált önzés ellenére, összegzett Freund Tamás.
A pikantériája a dolognak,hogy ezt a kutatót Freund Tamásnak hívják.
További szép napokatkívánok:Barnabás
Tetszett?
1 
0
Xiasztok!
Teljesen ertelmetlen hozahasonlitani Duncan muveihez, mivel azok regenyek, abszolute a fantaziajara van bizva a cselekmeny! Arra kell torekednie hogy jo legyen, es az olvasonak is ez legyen rola a velemenye: JO! Ettol fuggetlenul, beirhatta volna hogy Darla a hold masik oldalan el, es a folotte allok, az univerzum egy masik galaxisaban…
Viszont az o konyve elejere nincs ez irva: “ebben a könyvben minden igaz, valós helyszíneken valós események játszódnak, a szerző belülről ismer mindent, amit említ, csupán az összefüggések az ő fantáziájának termékei” Innentol ez egy ki…..tt atveres, joggal kerhetnem vissza a pezt…
A peldanyszamrol meg csak egy idezet jut eszembe egy hires magyar koltotol: “az a baj az interneten terjedo informaciokkal, hogy nehez megallapitani a hitelesseguket!” Petofi Sandor
Tetszett?
0 
0
Hello VP!
Biztos valakinek 5 is kellett. Egy a könyvespolcra dísznek, egy ajándékba (a főnöknek csupa jószándékból), egy levélnehezéknak, egy, mert billegett az asztal és egy a hideg téli éjszakára gyújtósnak.
Engem is meglepett, de a 42 milliós adat, de az interneten volt és akkor tuti így van:
edinus.mindenkilapja.hu/html/23273256/…/konyvajanlo
Egy másik változat szerint ” a eladott példányszám meghaladja a 60.000-t” (konyvkritika.freeblog.hu/…/Frei_Tamas_dedikalas_-_elmenybeszamolo_kepekkel_videoval/)
…és csak így tudtam a kettőt összeegyeztetni (mert ugy a 42 millió meghaladja a 60 ezret. Kristálytiszta logika, amolyan Frei-es. Egyébként azt el sem tudod képzelni, hogy nem csak magyarok veszik?
Nem , én sem.
Tetszett?
0 
0
Minden magyar embernek legalább 4,2 megmentő jutott! Úr Isten! Kinél lehet az enyém?
Tetszett?
0 
0
Kedves Kagami!
Ha jól értem, azt ecseteled, hogy Frei és Duncan műve két külön műfaj és két eltérő igényességű mű. Érdekes, mert a könyvforgalmazók szerint önmagában A Megmentő két külön műfaj. Az Alexandra szerint thriller, a Bookline szerint kalandregény. Ha már köztük sincs ebben egyetértés, akkor mi feleslegesen vitáznánk róla, az érveid elfogadhatók, mondjuk, hogy igazad van.
Abban viszont nem értek egyet, hogy “Duncan munkáiban az érzelmek csekély szerepet játszanak”. Az elme gyilkosaiban igen sok különböző érzelem jelenik meg, ott is félnek, van, aki szó szerint be is csinál a félelemtől. Vagy csak mindent elsöprő szerelem az érzelem? Olvass több Duncan Shelley művet és némelyik (főleg az Amer első halála) nagyon meg fog lepni. Szerintem kicsit csöpögős is lett, de nem bárgyú, inkább megrendítő.
A sikerességnek jó indikátora az eladott példányszám, de a visszatérő vevők aránya is. Aki olvasta az elme gyilkosait, az kíváncsi volt a folytatásra a Téboly katonáira és a Végső háborúra is. Frei elsózott 42 millió Megmentő-t, de azt nem találtam, hogy folytatást, A Bankárt mennyien vették meg, pedig érdekelne.
Tetszett?
0 
0
Ahogy már korábban írtam, engem speciel nem a tárgyi tévedések zavartak a legjobban a könyv olvasásakor, hanem a stílus. Idegesítően csapong, nem kifejt dolgokat, csak utalásokat tesz, ugrál helyben és időben.
Nem csak 10 oldalt olvastam, de a stílust ennyiből is meg lehet állapítani. Romantikus? Nem. Tipikus zsurnaliszta, vagy ahogy a többiek nevezik hatásvadász. Azonban ebben is vannak törések, mint a sztoriban. Néha átvált kicsit líraibbra, aztán kimondottan tárgyilagos, majd kioktató, és van benne néhány szépirodalmi igényű kép. Szerintem egy katyvasz.
Hogy a végére megszűnnek-e a tévedések, az nem érdekel, de ha van olyan pont (esetleg három pont), amitől élvezhető, akkor szóljatok!
Tetszett?
0 
0
Frei Tamás a hatáskeltés nagymestere. Sokan egész életükben nem képesek akkora hatást kelteni az emberekben, mint ő egy néhány perces filmjével vagy éppen egy könyvvel.
Igen, olyan valakiről van szó, akire odafigyelnek az emberek, és beszélnek a témákról amiket felhoz.
Pontosan ezért sokkal nagyobb felelőséggel és gondossággal kellene megválogatnia, hogy mit mond vagy mit ír. Ha ő ír valamit, azt sokan készpénznek vesszük, de ha valami ismeretlen írná le ezeket a dolgokat nem hiszem, hogy egy pillanatnyi figyelmet is kapna a téma.
A könyv nem éri el azt a szintet, hogy érdemes elolvasni. Én nem ismerek senkit, aki kiolvasta volna, viszont mindenki azért vágott bele, mert Frei Tamás írta, de valahol a közepén letette és nem olvasta tovább.
A könyvben egy halom tárgyi tévedés van (ez a részletes kutatómunka hiánya), nyelvtanilag rengeteg helytelen kifejezés és néhol teljesen magyartalan mondatszerkezet szerepel (ez szerintem a felszínes utómunkálatok miatt lehet, mert nem hinném, hogy az író, vagy egy jó korrektor ne javítana ki ilyeneket). Ezek olyan hibák, amikért a szerző, vagy a kiadója a felelős.
Az más kérdés, hogy a cselekmény vezetése, az olvasó figyelmének irányítása vagy a karakterek kidolgozása egyáltalán nem sikerült. Ha egy könyvet nem olvasnak végig az emberek, azt vagy telezsúfolták érthetetlen dolgokkal, vagy annyira érdektelenül olvassa az olvasó, hogy mindegy számára, mi lesz a következő oldalon, vagy hogyan is végződnek a dolgok.
Ezek a regényírás szakmai hibáiból származó problémák.
Ezeken lehetett volna javítani, változtatni. Lehetett volna sokkal több, vagy “igazibb” szakértőt bevonni. Íródhatott volna a könyv társszerzővel, vagy tanulhatott volna Frei Tamás az írás mesterségéről is egy keveset.
Úgy vélem, hogy itt nem a fegyverek ismeretének hiánya a fő probléma. Igen ez is csökkenti a hitelességet, de nem olyan fontos. Inkább az a baj, hogy Frei Tamás nem teheti meg, hogy a felkészületlensége vagy a felületessége miatt csinál hülyét az emberekből. Nem magából! Az olvasóiból.
Tényleg képes hatáskeltésre. Még magát Duncan Shelley-t is “meghatotta”. Nem emlékszem, hogy ezen a blogon volt-e valaha is olyan valami, ami négy bejegyzésnyi figyelmet kapott volna.
Igen, van jó hatás része is a könyvnek. Ezek a bejegyzések.
Üdvözlet Kagami!
Egyetértek veled abban, hogy hatásvadászat nélkül nem olyan izgalmas a dolog. Ezt fejtegettem fent.
A szovjet ifjúsági regények jó példák, mert nem annyira jók, hogy érdemes legyen egyáltalán szóbahozni bármelyiket is. Az már nem olyan jó, hogy a Megmentő is egy ilyen könyv, mert az lehetne jó.
Abban is igazad van, hogy nem lehet egy egész könyvet kritizálni 10 oldal alapján. Ha azonban már az első a 10 oldal ekkora számú sületlenséget, félrevezetést, hibát tartalmaz nem valószínű, hogy a többi rész hirtelen kristálytiszta, tárgyi tévedésektől mentes és szakmailag kifogástalan írássá változik.
Azt vettem észre a könyvben, hogy több helyen is változik a stílusa. Néhol egész olvasmányos, néhol halál fárasztó. Olyan mintha többen írták volna, vagy az író más-más kompetenciával, más-más hangulatban írta volna. Néhol figyelt volna a részletekre néhol nem. Ez technikai probléma. Gondolom részben ezért mondod, hogy „fércmunka”.
Az érzelmekről nem írni kell, hanem megmutatni. Ezért hatásvadász. Nem könnyű megcsinálni, de számomra az ilyen jellegű különbségek mutatják, hogy valaki tényleg művészien bánik a szavakkal, vagy csak próbálkozik.
Duncan érzelmi vonulatát úgy látom nem ismered. Ajánlott irodalom: Amer sorozat.
Elég nagy rajongója vagyok a Duncan Shelley könyveknek, de ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok kritikusa is. Mindenesetre igyekszem objektíven megítélni az írásait ahol arra van szükség, ahol pedig a szubjektív megítélésem jön elő azt is vállalom. Az első kritérium rendszere: jó-nem jó, igaz-hamis, lehetséges-nem lehetséges. A másodiké tetszik-nem tetszik, természetesen ebben vannak árnyalatok is.
Mindent összegezve, a Megmentő rövid kritikája, részemről: nem jó, nem tetszik.
Ezzel azt hiszem egyetértek Duncan Shelley-vel.
Tetszett?
0 
0
Csatlakoznék az előttem szólóhoz, abban az értelemben, hogy a regény témája szempontjából nagyjából jelentéktelen részletekről van szó.
A szerző gondolkodásmódja: az illető a részletekben hibákat vét -> nem törekszik az alaposságra ->hiteltelen lesz a sztori/a sztori alkotója. Ami Duncan szempontjából nézve releváns.
Szerintem meg egyszerűen arról van szó, hogy az két eltérő beállítódású íróból az egyik kritizálja a másikat. Frei Tamás szerintem inkább érzelmi húrokon hegedül, különlegességeket, furcsaságokat említ fel. a honlapján van még néhány elszórt könyvrészlet, ahogy az különböző magazinokban – gondolom reklámcéllal – megjelent. abban van pl. ahogy a külföldi diplomatának mesélik a magyarokról szóló különlegességeket: megtámadták Amerikát, “túl nagy a parlamentjük egy ilyen kicsi országhoz”, büszkék, nyakasak, stb.
Egy kicsit kliségyűjtemény-íze van a dolognak, pár állítása vitatható, de jól összefoglalja, hogy egy külföldi első látásra milyennek láthatja Magyarországot. Érzelmi mondanivaló, még azt is hozzátehetjük, hogy kissé hatásvadász.
Ezzel szöges ellentétben Duncan munkáiban az érzelmek csekély szerepet játszanak, jól fölépített gépezetek működnek és harcolnak egymás ellen – Az USA kormánya, a “Titkos Birodalom” – Darla, a csicskái, egészen le a kormánytanácsadókig, a CIA, a Masada-konszern, a ninja-klánok, stb – -mind mind nagy hatékonyságú szervezetek. (Élek a gyanúperrel, hogy a szerző kissé hatékonyabbnak és hatalmasabbnak festette le őket, mint amilyenek valójában
)
Gondolati, logikai mondanivaló. Emellé jön spirituális mondanivalóként Andan és a “Rendszer Krónikája”, ami hát khm… kissé hatásvadászra sikeredett, szerintem.
Tehát: mindketten írók, mindketten kissé hatásvadászok más-más helyeken- dehát ez van, ilyen ez az írói szakma.
Ha nagyon távolról, intuíció szintjén akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy Frei inkább egy szovjet ifjúsági regény, míg Duncan inkább Tom Clancy, vagy bármely hasonló amerikai mű hagyományait követi.
Amit szeretnék hangsúlyozni: semmi bajom a “hatásvadászattal”, és politikailag sem vagyok elfogult: a szovjet/keleti blokk ifjúsági regényekben/sci-fikben (Beljajev, Lem, stb) is éppúgy vannak jó munkák, mint a nyugati “techno-thrillerekben” (Tom Clancy, Robin Cook, sci-fi: William Gibson, Arthur c. Clarke, stb.)
Frei Tamásról még annyit, hogy ami a műsorait illeti, egyezik a véleményem Duncannal: olcsó, hatásvadász, szenzációhajhász megoldások alapján csinál műsorokat. Viszont ettől függetlenül még írhat valaki jó könyvet, mivel egy hatásvadász megoldásokat tartalmazó könyv is lehet jó könyv, ha az eladott példányszámot nézzük, akkor biztosan
Ez a “10 oldalból megmondom, mennyire hiteles ez az ember” c. dolog kissé elhamarkodottnak tűnik számomra, vagy inkább olyannak, mintha a cikk írója félkézzel akarna egy vetélytársat “kétvállra fektetni”, értsd: leleplezni.
Hozzátenném, szerintem is 90% valószínűséggel egy értéktelen fércmunka, de ebből legfeljebb egy jóslatot tudunk kihozni: a hiteles elemzéshez, jogos ítélethez bizony végig kéne olvasni az egészet.
Mégegyszer. a siker mutatója manapság az eladott példányszám. Ha valaki ebben jó, akkor nagyjából jó. Vannak persze még spirituális szempontok is, de ez egy külön hatalmas téma. Mármint hogy ki milyen mondanivalót lát szívesen, és hogy ez mennyiben ízlés dolga, illetve mennyire az alkotó kötelessége, hogy pozitív mondanivalóval lássa el a művét (illetve hogy kinek mi az hogy pozitív mondanivaló).
Ha sokan fogják venni, akkor sikeres lesz, ha meg kevesen, akkor kevésbé lesz sikeres.
Ha sikeres lesz, akkor az írója “jó” munkát végzett. Ha meg nem, akkor nem.
Ennyi.
Tetszett?
0 
0
Én már korábban olvastam azt a kb. tíz oldalas részletet, amely Frei Tamás oldalán van a Megmentőből. Én azt látom, hogy Frei inkább egy romantikus sztorit akart ebből a könyvből, mint egy precíz, hiteles anyagot. Ami mondjuk nem tudom, hogy sikerült-e neki, mert nem hallottam, olvastam senkinek a véleményét a könyvről, aki végigolvasta.
Egyébként láttam pár részt a műsorából, és ha már ennyi emberrel ismerkedett meg, leellenőriztethette volna egy szakértővel a könyvét hitelesség szempontjából.
Tetszett?
0 
0