Frei Tamás: A megmentő, I. rész

Afrikának ezen a részén folyton ropognak a fegyverek!

A regény a rege szóból ered, amely mesét jelent. A mese: kitalált történet. Kitalált, azaz nem valós, és történet, azaz valaminek a megváltozását bemutató eseménysorozat. Mindezek tükrében, az írónak szabadságában és jogában áll eleresztenie a fantáziáját.

A regény New Yorkja nem a valóság New Yorkja, és a regénybéli CIA-igazgató nem a valóságban létező CIA-igazgató, hiszen a regény Központi Hírszerző Ügynöksége sem a valóság azonos néven futó intézménye.

A regény Földje nem a mi Földünk, így miért ne lehetne az Egyesült Államok Párizs fővárosa, miért ne lehetne Japán a balkánon, és miért ne lehetne az átlaghőmérséklet 140 Celsius fok?

A regény univerzuma nem a mi univerzumunk, a hang lehet gyorsabb a fénynél, lehet értéktelen a barátság, és a düh lehet erény.

A regény nem ez a világ, így a regénybeli Microsoft gyárthat mérgezett élelmiszert, és a regénybeli Bill Gates a világ elpusztítására törhet.

A regénynek nem kell követnie a valóságot, mert nem a valóság. Van a valóság, és van a képzelet, és a képzeletbeli világ nézhet ki úgy, mint a valóság, és e világnak a leírásához használhatjuk ugyanazokat a fogalmakat, mint amikkel a mi valóságunkat írjuk le, de a kettő nem ugyanaz. Az írót nem köti semmi.

Ez így van. Vagy mégsem?

Felmerül a kérdés, hogy vajon milyen haszna lehet egy olyan tevékenységnek, egy olyan irányzatnak, amely potenciálisan emberek milliárdjait érheti el, és amely nem tesz mást, mint irracionális, semmire sem használható információkat önt a társadalomba – pontosabban, az emberek elméjébe?

Kyle Broflovskinak volt egy érdekes felvetése a Pentagonban. Ha a kitalált Luke Skywalker vagy a kitalált Harry Potter hatással vannak a valódi emberek valódi életére, akik pedig hatással vannak a valóságos világra, akkor vajon ez nem teszi-e némiképp valóságossá ezeket a kitalált karaktereket?

Igaz, a regény a rege szóból jön, a rege mesét jelent, a mese kitalált történetet, ám, ha a kitalált történetek hatással vannak a létező emberek gondolataira, érzelmeire, és tetteire, akkor vajon túlzottan merész kijelentés lenne-e azt állítani, hogy a mesék formálják a világot és alakítják a történelmet?

A mesék hatással vannak világlátásunkra, énképünkre, vágyainkra, álmainkra, és életünk milliónyi döntésére. Egy felmérés szerint az FBI-ügynökök túlnyomó többsége regényekre és filmekre vezette vissza döntését, mellyel pályát választott magának.

A képzelet hatással van a fizikai valóságra, és ezt alátámasztani, nem jelent nehézséget. A fantázia embereinek, a mesék kitalálóinak, bizony, van felelősségük, és ez a felelősség óriási.

Igaz, a regény nem a valóság, de van átjáró a regény és a valóság között. Ez az átjáró pedig nem más, mint az olvasó. Tehát nem mindegy, hogy az író mit ír, nincs joga bármit leírni, és nem áll szabadságában megtévesztenie az olvasóit.

A mesék funkciója nem az, hogy irracionális információkat öntsenek a társadalomba, az emberek elméjébe, hanem az, hogy igazságokat adjanak át, szórakoztató formában.

A kutatómunka minőségétől függ egy sztori hitelessége. Eddig két könyvet dobtam félre az első néhány oldal után, mert az író a Nagy Beavatott képében tetszelgett, miközben vérlázító ostobaságokat hordott össze. E két könyv egyike Frei Tamás: A megmentő című írása.

Erről olvashattok a következő részben.

645
Mennyire tetszett a cikk?
Thanks!
An error occurred!

About Duncan Shelley