Vannak kellemesebb helyek...
Az ember olyan, mint a grafit: ha nyomás nehezedik rá, vagy eltörik – vagy gyémánt lesz belőle.
A gyémánt az egyik legkeményebb természetben előforduló kő. A keménységi skála tízedik fokát képviseli, kilencvenszer keményebb, mint a kilencedik fokon álló korund. Neve a görög adamoszból ered, amely legyőzhetetlent jelent. A gyémántnak különleges fizikai és kémiai tulajdonságai vannak, és igen egyszerű, hiszen csak egyetlen elemből áll, szénből.
A gyémánt egy ásvány, de egyben egy filozófia is.
Tekintsük úgy, hogy a gyémánt a grafit lényege, a grafit lényegi része. Ennek persze természettudományosan aligha van értelme, de most nem a természettudományról beszélünk.
Képzeld el az Eiffel-tornyot, amint felülről óriási nyomás nehezedik rá: meghajlik, összerogyik, magába roskad. Ám, amikor a 322 méter magas toronyból 4 méter magas acélmonolit lesz, az a nyomóerő, amely meghajtotta a lábait, most már behorpasztani sem tudja. A toronynak nem a formája a lényege, hanem annak az anyagnak a tulajdonságai, amiből áll.
Ha mindezt átértelmezzük az emberre, akkor valójában az embernek azt a részét keressük, azt a valamit, amit nem lehet behorpasztani, nem lehet összenyomni, nem lehet összetörni. Ez volna az ember gyémánt része.
Sok mindent szerethetünk, és sok mindent tekinthetünk fontosnak. Ez teljesen rendben van. A problémák ott kezdődnek, amikor elkezdjük ezeket önmagunkkal vagy az életünkkel azonosítani, vagy elkezdjük azt gondolni, hogy ezek a külső dolgok adják az életünk értelmét.
Nekem fontos az írás, a kényelmes életem, a ráérős munkatempóm, a napszakok figyelmen kívül hagyása, a napi játék, a gyros-evészet, és még néhány ehhez hasonló dolog. Bizony, nem örülnék, ha ezek közül bármit is félre kellene tennem, akár időlegesen. Rosszul érezném magam, ha megtörténne, idegessé tesz a gondolat, hogy megtörténik. Ha többé nem játszhatnék, ha többé nem lehetnék ébren, amikor kedvem tartja, ha többé nem írhatnék, akkor nagyon rosszul érezném magam, és azt gondolnám, hogy sanyarú a sorsom. (Mindenki helyettesítse be a fenti listán a tételeket arra, ami számára fontos.)
De, menjünk tovább. Nemcsak a kényelmemet veszthetném el, hanem kifejezetten rosszra fordulhatna körülöttem a világ. Elveszthetném a lakásomat, a megélhetésemet, a szabadságomat, elveszthetném a barátaimat. Nagyon egyedül érezném magam, nagyon feleslegesnek, öregnek, kiégettnek. És gondolkodni kezdenék azon, hogy van-e értelme az életnek, és van-e értelme tovább folytatnom az életet.
Úgy tűnik, 2012-ben a politika és a gazdaság tartogat számunkra egy s mást. Ezekben az a közös, hogy egyik sem jó. Úgy tűnik, elveszthetünk fontos dolgokat, fontos személyeket, és meglehet, egy napon ott ülünk majd valahol a földön, hátunkat a falnak vetve, és azon gondolkodva, hogy vajon van-e értelme folytatni?
Nehéz idők jöhetnek, súlyos nyomás nehezedhet ránk, veszteségek érhetnek, és mindez elindíthatja a gondolatláncot bennünk az élet értelmetlenségéről, melynek vége önmagunk magadása a sorsnak. A stressz egy határon túl úgy kapcsolja be az öngyilkosság gondolatát, mint egy előre beépített önmegsemmisítő programot.
Rendkívül naivnak kell lenni ahhoz, hogy azt mondjuk: a média folytonos károgása, a szüntelen gazdasági és politikai fenyegetőzés nem tudatos, és nem az a célja, hogy tömegekben indítsa el az önmegsemmisítő gondolatláncot.
Mit tanít nekünk a gyémánt filozófiája? Azt, hogy figyelmünket a lényegre összpontosítsuk, és ne vegyük nagyon komolyan a többit.
Valójában a működőképességhez két dolog szükséges: élő test és élni akaró lélek. Amíg e kettő megvan, addig megvan az alap egy bármilyen élethez.
Azt mondhatjuk, hogy ha egy ember így gondolkodik, ezzel a hozzáállással éli az életét, akkor ő egy gyémánt. És ugyanúgy, ahogyan a gyémánt kiállja a természet viharait, az ilyen ember kiállja az élet viharait. A nehézségek, a kényelmetlenségek, a veszteségek nem indítják el benne a halál gondolatait.
Hogyan lesz valakiből gyémánt? Talán több módja van ennek, én egyet tudok. Veszít, sokat veszít, padlóra kerül, még többet veszít, beindul az önmegsemmisítő program, látja a halált, és nem tetszik neki. Feláll, ellentmond a programnak, és nem adja fel.
Élő test és élni akaró lélek. Ezek az alapok.
Hogy mitől függ az élni akarás? Jövőképtől, és tudástól. De ezekről legközelebb.
Zoli írta:
Képzelj el egy civilizációt, ahol nagyjából mindenki emlékszik a korábbi testeire, a korábbi életeire. Egy ilyen világban a halálos ítélet ilyen. Memóraiblokk, berakott hamis elképzelések, mesterséges érzelmek.
Tetszett?
0 
0
“Valójában a működőképességhez két dolog szükséges: élő test és élni akaró lélek. Amíg e kettő megvan, addig megvan az alap egy bármilyen élethez.”
Hm.. néhányszor újraolvastam a bejegyzésedet, de valahogy mindig ez a két sor fogott meg. Egyetértünk
Tetszett?
0 
0
Duncan Shelley írta:
Hamis célok, hamis személyiség? Miért is?
Tetszett?
0 
0
@ intergold:
Még ha valakinek meg is fordul a fejében, hogy milyen jó lenne tiszta lappal újrakezdeni, ha jól tudom, az öngyilkosság a buddhistáknál sem jelent utána tiszta lapot. Aztán lehet, hogy tévedek, ebben nem vagyok annyira jártas.
Vagy nem erre gondoltál?
Tetszett?
0 
0
@ Petra:
Bárcsak nehéz lenne új testet “szerezni”. A probléma éppen az, hogy túlságosan “könnyű”.
Tetszett?
0 
0
Duncan Shelley írta:
Ja, végtére is a testek sorsa az enyészet. De azért érdemes vigyázni rá, mert (ahogy azt írtad is) nehéz újat szerezni.
És nem tudom, te hogy vagy vele, de én test nélkül elég nehézkesen kontrollálom a környezetemet, a testemben viszont néha túlságosan ki vagyok szolgáltatva a környezetemnek. Egyébként pontosan azt várom a Pokol kézikönyvétől, hogy segítsen növelni a kontrollt és így csökkenjen a kiszolgáltatottság.
Tetszett?
1 
0
kisboros írta:
Rövidesen lesz egy kis változás az oldalon, lesz Témaajánló is, oda jöhet bármi.
A halál után két hónapon át megy a gyötrés, majd hamis célokkal, hamis személyiséggel irány a Föld, és az újabb kör. Én inkább a köztes lét szenvedését hagynám ki, meg a rögzült önpusztító hajlamot.
Tetszett?
0 
0
Petra írta:
Kétségtelen. Viszont ennek is van jó oldala. A természet száz százalékosan gondoskodik a tetem eltűntetéséről.
Tetszett?
0 
0
Hello thirdeye!
thirdeye írta:
Lovecraft a médium, én nem.
Ilyen program minden embernél van, de sokan felette tudnak maradni, vagy ellen tudnak neki állni. Egy szélsőséges helyzetben (mint például társadalmi összeomlás) ez sokkal komolyabbá válik.
Tetszett?
0 
0
En mar nagyon sokmindenben “hittem”, de valahogy mindig visszaterek a lelekvandorlashoz, de nem a nyugati, New Age- szeru formajahoz, hanem egyfajta buddhista, tantrikus kemenymagoshoz, ami a nyugati ember szamara kicsit emeszthetetlen – eleg csak a buddhizmus nyugatra “transzformalodasat” alapul venni. Ebben az olvasatban pedig a kikerules feltetele a korforgalombol az, ha tokeleteshez kozeli uralmat nyersz a jarmu felett…
Tetszett?
1 
0
Szerintetek mi van a halál után?
Ha újjászületés, akkor hogy lehet kimászni a körforgásból?
Tetszett?
0 
0
És ha nem találkozik Aeshma-Daevával, akkor Amer talán ott halt volna meg a mocsár közepén…
Remélem, mindenki tudja, kik ők és ismeri a történetet! Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az ember sok nehézséggel, buktatóval találkozik és minden alkalommal, mikor kudarcot vall, egy kicsit meghal, és egyre jobban megroggyan. Könnyű feladni, ha nincs, aki támogat. Azt mondják, hogy a legtöbb öngyilkosság is csak segélykiáltás, mert valójában nem meghalni akarnak, csak felhívni a környezetük figyelmét arra, hogy segítségre van szükségük.
Ha van támaszod, akkor minden sokkal könnyebb, még ha nem is egy igazi démon.
Tetszett?
4 
0
@ thirdeye:
Nekem volt két ismerősöm, akik öngyilkosok lettek, a harmadik túlélte.
Tetszett?
0 
0
Szia Duncan. Épp tegnap hallottam három esetről , akiknél az önmegsemmisítő program sikerrel elvégezte dolgát , egy embertársamban pedig megpróbáltam hatástalanítani .Gyanítom hogy ez csak a kezdet . Lehet hogy médium vagy ?
Tetszett?
0 
0
Great írta:
Gérti, csak nem hiányzom? Itt vagyok és figyelek.
Tetszett?
6 
0
Lehet javasolni témát?
Tetszett?
0 
0
Érdekes. Amióta van szabályzat, néhányan eltűntek. Például Alex.
Tetszett?
0 
0
A gyémántság nem végleges. El lehet veszíteni.
Tetszett?
1 
0
Az ember mindig elesik és mindig fel kell állnia.
Tetszett?
0 
0
Ezt az egyetlen modot en is jol ismerem. A vegemet pedig amit lattam, amit sajat magamnak krealtam, nem szivleltem. Felalltam. Meg remeg a terdem, de talpon vagyok es tudom maradok, mert ezt akarom. Az alapok, az alapjaim megvannak.
Akkor is, ha Te globalisabb ertelemben irhattad, es en szemelyesebbre forditottam magamnak, koszonom ezt az irast Duncan.
Jo erzes mastol is olvasni amit az ember pontosan erez.
Amig a darabjaimat nem szedtem fel a foldrol es tettem ossze egy jobb egessze, nem lattam a vilagot, nem erdekelt, nem akartam. Jo, hogy a dolgok valtoznak.
Tetszett?
2 
0
Igaz, pontosan így van :
” Veszít, sokat veszít, padlóra kerül, még többet veszít, beindul az önmegsemmisítő program, látja a halált, és nem tetszik neki. Feláll, ellentmond a programnak, és nem adja fel.”
avagy
“Csögyam csak egy kóbor kutya,
A világban, óceánon, vagy magas,
havas hegycsúcsok között vándorolva.
Csögyam úgy viselkedik, mint egy kóbor kutya,
Még a következő étkezésére sem gondol.
Barátkozik a madarakkal, sakálokkal és
az összes vadállattal.
(Csögyam Trungpa)
Tetszett?
0 
0
Ez egy jó írás volt. Olyan sok dolgot kellene és lehetne hozzáfűznöm az életemre vonatkozóan, hogy inkább bele se kezdek.
Nekem a Gyémánt Út Buddhizmus – amit pár évig gyakoroltam, és még most is sokat merítek belőle – jutott eszembe, amelyben az emberben lévő buddha-természetre gyémántként tekintenek…
Tetszett?
1 
0
Tetszik ez a gyémánt hozzáállás. Valóban ilyen emberekre van szükség és ilyennek kellene lennem nekem is. Egy írásban olvastam egyszer erről, de ott egy úgy fogalmazta meg a szerző, hogy amíg még a szája elé tartva egy tükröt, az bepárásodik… szóval, akkor még nem adhatja fel.
És hajrá Pokol kézikönyve!!!
Tetszett?
0 
0
Sokszor voltam így vele, hogy éreztem valaminek jönni-e kell. Ahogyan ön is sejteti ez a változás hamarosan bekövetkezik és nem lesz kényelmes számunkra, csak annak aki ezt generálta. Úgy gondolom amíg nem késő, mindenkinek fel kell készülnie, már amennyire lehet. Szétesőben a rendszer és sok gyémánt kell ahhoz, hogy a szenvedéseket kiállja és új világot hozzon létre a szénből és porból.
Tetszett?
2 
0