A jó élet reménye

Riddick. Ha csak a felszínt nézzük, rossz példakép. De ha megértjük, a legjobbak egyike.

Az emberek szeretnének jól élni. A jó élet kinek ezt jelenti, kinek azt. Az élethez sajnos nem jár használati utasítás, ezért nem marad más, mint a kutatás, a kísérletezés, és azok titkainak ellesése, akik olyan életet élnek, amilyet mi szeretnénk.

Különbözőek vagyunk, így többségünk nem ismer olyan embert, akinek az élete, az eredményei példaként állnának előttünk, ezért máshonnan, messzebbről választunk magunknak példaképet. Honnan? A médiából. Példaképeink kitalált lények (regények, filmek, képregények szereplői), vagy művileg beállított emberek (közszereplők, színészek, sportolók, híres üzletemberek, uralkodók és így tovább).

Vágyakozunk egy élet iránt, melyet nem ismerünk még, majd látjuk, amint valaki olyan életet él, amilyet mi szeretnénk, és megpróbálunk tanulni tőle, megpróbáljuk őt utánozni. A probléma ott kezdődik, hogy amit látunk, az vagy teljes egészében a fantázia terméke (például egy tévésorozat főhőse), vagy a mesterségesen felépített brand megjelenése (mint például egy híres sportoló esetében).

Az újonnan felkarolt énekes a videoklipben Porschét vezet és gyönyörű nő ül mellette, amiből elhamarkodott következtetéseket vonhatnánk le, ám a valóság mindössze annyi, hogy kölcsönkértek a forgatás napjára egy kocsit, és megfizettek egy szép, de valamilyen okból sikertelen modellt, hogy mosolyogjon az autó másik ülésén. Ha még mélyebbre ásunk, azt találjuk, hogy az énekes a való életben egy szerencsétlen lúzer, akinek bérletre se mindig van pénze, hátmég autóra, és az ilyen kategóriájú nők akkor sem vennék észre, ha felgyújtaná magát előttük.

Az emberek szeretnének jól élni. Az élethez pedig nincs használati utasítás, mint ahogyan azt fentebb fejtegetni kezdtem. Így lépnek be a képbe a példaképek. Akik jobbak, mint mi, akik olyan életet élnek, amilyet mi szeretnénk. Legalábbis: látszólag. Utánozni kezdjük őket, elfelejtvén, hogy amit látunk, az nem a valóság.

Talán mindenkinek vannak példaképei, még ha nem is nevezi nevükön őket. A példaképek kiválasztása rendkívül fontos tényező az életünk alakulása szempontjából. Én választottam jó példaképeket, és választottam rosszakat, de még a rosszak is elég jók voltak ahhoz, hogy példájukkal meggátoljanak abban, hogy züllött bűnöző legyek, mint akkoriban oly sokan a környezetemben.

A példaképek tanítanak bennünket, néha valós értékekre, egyre gyakrabban hamis értékekre. Ha megnézzük, kik a jelen felkínált példaképei, bizony, elkezdhet megfagyni a vér az ereinkben.

Ha a manipuláció oldaláról nézzük, tudnunk kell, hogy semmi sem véletlen. A felkínált viselkedési, személyiségi és életvezetési minták tudatos tervezőmunka eredményei. Ilyen megközelítésben elgondolkodhatunk azon, hogy aki mondjuk egy Marylin Mansont vagy egy 50 Centet példaként állít gyerekek és fiatalok elé, annak vajon mi foroghat a fejében? Mert hogy nem a jövő, az egészen biztos.

Kíváncsi lennék a véleményetekre, és a példaképeitekre, akik erőt adtak, vagy bajba sodortak.

(Sonie Drake, a Leszboszi Cápa mondta: „Nem tudom, ki az a 50 Cent, de a nevéből ítélve lehet egy önkritikája”. Nos, rá még várni kell egy keveset, de ha már a manipulációnál járunk, ha netán valakinek kétségei lennének a szándékosságot illetően, akkor ERRE TESSÉK.)

1195
Mennyire tetszett a cikk?
Thanks!
An error occurred!

About Duncan Shelley