Az emberek szeretnének jól élni. A jó élet kinek ezt jelenti, kinek azt. Az élethez sajnos nem jár használati utasítás, ezért nem marad más, mint a kutatás, a kísérletezés, és azok titkainak ellesése, akik olyan életet élnek, amilyet mi szeretnénk.
Különbözőek vagyunk, így többségünk nem ismer olyan embert, akinek az élete, az eredményei példaként állnának előttünk, ezért máshonnan, messzebbről választunk magunknak példaképet. Honnan? A médiából. Példaképeink kitalált lények (regények, filmek, képregények szereplői), vagy művileg beállított emberek (közszereplők, színészek, sportolók, híres üzletemberek, uralkodók és így tovább).
Vágyakozunk egy élet iránt, melyet nem ismerünk még, majd látjuk, amint valaki olyan életet él, amilyet mi szeretnénk, és megpróbálunk tanulni tőle, megpróbáljuk őt utánozni. A probléma ott kezdődik, hogy amit látunk, az vagy teljes egészében a fantázia terméke (például egy tévésorozat főhőse), vagy a mesterségesen felépített brand megjelenése (mint például egy híres sportoló esetében).
Az újonnan felkarolt énekes a videoklipben Porschét vezet és gyönyörű nő ül mellette, amiből elhamarkodott következtetéseket vonhatnánk le, ám a valóság mindössze annyi, hogy kölcsönkértek a forgatás napjára egy kocsit, és megfizettek egy szép, de valamilyen okból sikertelen modellt, hogy mosolyogjon az autó másik ülésén. Ha még mélyebbre ásunk, azt találjuk, hogy az énekes a való életben egy szerencsétlen lúzer, akinek bérletre se mindig van pénze, hátmég autóra, és az ilyen kategóriájú nők akkor sem vennék észre, ha felgyújtaná magát előttük.
Az emberek szeretnének jól élni. Az élethez pedig nincs használati utasítás, mint ahogyan azt fentebb fejtegetni kezdtem. Így lépnek be a képbe a példaképek. Akik jobbak, mint mi, akik olyan életet élnek, amilyet mi szeretnénk. Legalábbis: látszólag. Utánozni kezdjük őket, elfelejtvén, hogy amit látunk, az nem a valóság.
Talán mindenkinek vannak példaképei, még ha nem is nevezi nevükön őket. A példaképek kiválasztása rendkívül fontos tényező az életünk alakulása szempontjából. Én választottam jó példaképeket, és választottam rosszakat, de még a rosszak is elég jók voltak ahhoz, hogy példájukkal meggátoljanak abban, hogy züllött bűnöző legyek, mint akkoriban oly sokan a környezetemben.
A példaképek tanítanak bennünket, néha valós értékekre, egyre gyakrabban hamis értékekre. Ha megnézzük, kik a jelen felkínált példaképei, bizony, elkezdhet megfagyni a vér az ereinkben.
Ha a manipuláció oldaláról nézzük, tudnunk kell, hogy semmi sem véletlen. A felkínált viselkedési, személyiségi és életvezetési minták tudatos tervezőmunka eredményei. Ilyen megközelítésben elgondolkodhatunk azon, hogy aki mondjuk egy Marylin Mansont vagy egy 50 Centet példaként állít gyerekek és fiatalok elé, annak vajon mi foroghat a fejében? Mert hogy nem a jövő, az egészen biztos.
Kíváncsi lennék a véleményetekre, és a példaképeitekre, akik erőt adtak, vagy bajba sodortak.
(Sonie Drake, a Leszboszi Cápa mondta: „Nem tudom, ki az a 50 Cent, de a nevéből ítélve lehet egy önkritikája”. Nos, rá még várni kell egy keveset, de ha már a manipulációnál járunk, ha netán valakinek kétségei lennének a szándékosságot illetően, akkor ERRE TESSÉK.)

Henrik írta:
Ekkora jelentőséget nem tulajdonítok magamnak.
Tetszett?
0
0
@ Gabi:
Tudok neked javasolni olan példaképeket, akik nem vesztik el az önbizalmukat. Például a Pitch Black egy jó film kezdésnek.
Volt régen egy cikk az önbizalomról, még a másik oldalon. Elemzések, magabiztos emberekről. Az volt az egyik lényeg, hogy a saját kompetenciájuk keretein belül maradtak, ezért nem bizonytalankodtak.
Tetszett?
0
0
@ Jaklin:
Ahogyan olvastam a kommentedet, rájöttem, hogy soha nem volt olyan példaképem, aki alkalmazkodott, aki beolvadt a szürkeségbe. Mindegyikükben volt tartás.
Tetszett?
0
0
Szia Duncan!
Duncan Shelley írta:
Pontossan ezt a valaszt vártam Tőled.
Duncan Shelley írta:
A hasonlítás nem azt jelenti, hogy szót fogadsz. A hasonlítás azt jelenti, hogy azon veszem észre magam, hogy a a környezetemet hasonlókép itélem meg mint szüleim, hasonló dolgokon kezdek elérzékenyülni és ugyanolyan bogaraim kezdenek lenni. Mondjuk ez nem akadályoz meg abban, hogy néha vérremenőleg nem értünk egyet bizonyos dolgokban.
Tetszett?
0
0
@ Petra:
Néha egy másik ember könnyebben meg tudja oldani a te problémádat, mint te magad, mert te a hatása alatt van, ő meg nem. Ilyen értelemben egy külső példakép lehet hasznos, mert a szemedet a célon tartja.
Viszont egyszer túl kell lépni a csodálaton, és meg kell valósítani, amiről álmodunk. Vagyis, csak el kell kezdeni a napi ezer fordulórúgást, ha már Chuck Norris.
Tetszett?
0
0
Hello Palantír!
Palantír írta:
Igazad van. Egyedileg előbb, mint társadalmilag, mivel a média urai más terveket dédelgetnek.
Persze, gyakorta a törvények értelmetlenek, bűnözők alkották őket, és előfordul, hogy maga a bíró a bűnöző, nemcsak az elítélt, vagy mindketten azok.
Tetszett?
1
0
Alex írta:
Most valami rettenetesen nyers és fájdalmas dolgot fogok írni, amin talán kiakadsz majd. Vagy azt mondod, hogy csak rám igaz, rád semmiképp.
Valamikor a huszas éveim közepén elgondolkoftam azon, hogy ha a szüleim nem a szüleim lennének, hanem csupán valahonnan ismerném őket, akkor vajon hallgatnék-e rájuk bármiben is. És arra jutottam, hogy nem. Ez egy felszabadító gondolat volt a számomra, mivel majdnem egész életemben szembementem a terveikkel, és megértettem, hogy ez nem baj.
Tetszett?
0
0
brokev7 írta:
Vagy még nem jöttél rá, hogyan tett parkolópályára ahhoz képest, ami valójában vagy és lehetnél…
Ez igaz. Az ember csak beteszi a Postal 2 című videojátékot, és már meg is találta a példaképét.
Tetszett?
0
0
Szia Great!
Great írta:
Értékelem a segítőkészséged, de ennek az eldöntését nyugodtan ránk bízhatod.
Jaklinnal, Alex-szel, Henrikkel, velem és anno Kagamival is volt problémád, nekem rajtad kívül senkivel nincs konfliktusom (ha valakinek még a bögyében vagyok, az szóljon). Ezen azért elmorfondírozhatnál, mielőtt valami ocsmánysághoz hasonlítasz.
Egyébként szerintem egy értelmes és jó ember vagy, ez kiderült abból, amit korábban a célokról írtál. Ahhoz kapcsolódóan írtam utána a bejegyzésemet. Lehet, hogy olvastad is, csak nem reagáltál rá. Hát most kíváncsi lennék a véleményedre. (A Halálos önfontosság posztban.)
Tetszett?
0
0
Henrik írta:
Olvasd el még egyszer, amit írtál. Nem egy szó hiányzik belőle.
Lehet, hogy az az európai keresztény kultúra, amit behozott, értékesebb, mint az ősmagyar kultúra, ezért megérte elpusztítani azt, a vezérekkel együtt. Lehet, hogy az angol-spanyol kultúra értékesebb, mint az indián kultúra, ezért megérte elpusztítani azt, a vezérekkel együtt. De lehet, hogy nem. Nem értek egyet semmilyen népírtással.
Az olvasás nem utánajárás. Éppen nem az ősöket sértegettem, hanem fordítva. Nem voltam ott, vagy nem emlékszem rá. Ahogyan az általad említett fickók sem.
Tetszett?
2
0
Alex írta:
Nem biztos, hogy lesz szex, mégis töröd magad.
Ha annyi a hozzászólásom, akkor annyi. De a posztra vonatkozik. Ha nincs mit hozzátennem, akkor nem szólok hozzá. Úgy tűnik, Petrának többnyire nincs mit hozzászólnia, ezért erőlteti ezt a trollkodást.
Tetszett?
1
3
Helló Great!
A személyeskedést a nyelvezetemre vonatkozóan nem bánom.
De. Történelmi vitába nem szívesen bocsátkozom,de képzeld ott élek,ahol Koppány is élt.És ugyanolyan büszke vagyok rá,mint első Szent királyunkra. Nem kioktatni szeretnélek, de ne tedd fel az életed arra, hogy István királyunk,rosszat tett a magyar népnek.
A mi kultúránk elpusztíthatatlan.Még gén manipulációval sem lehet megtenni.
Ha a nyelvünkre gondolsz,mennyit változott 1000 év alatt? És az angol,német,latin,stb.?
Még valami.Van a nép meséink végén egy nagyon bölcs mondás:Aki nem hiszi,járjon utána…
Neked Én megpróbálok segíteni.Szántai Lajos,Papp Gábor,Paksi Zoltán. Velük indulj és sok mindent megértesz.
De nem szép dolog sértegetni az ősöket,hiszen ott se voltál…
üdv
Tetszett?
0
0
Great írta:
Ne bantsd a Petrat, mert o szellemes. Azt hiszed olyan kemeny vagy, hogy elhajlik rajtad a lezerkard, pedig egy mondatnal hosszabb hozzaszolast magad meg nem irtal.
Tetszett?
1
3
Henrik írta:
Ez milyen nyelven van?
Szent István király egy népírtó, csak hogy tudd. Elpusztította a magyar kultúrát.
Tetszett?
0
0
@ Petra:
Várom a pillanatot, amikor egyszer komolyan és érdemben reagálsz egy posztra.
Tetszett?
1
5
Egyetértek. Láttam minap néhány Marilyn Manson utánzatot az utcán. Mindegyik ránézésre elmebeteg volt. Nagyszerű egy ilyen példakép.
Tetszett?
1
0
Kedves Muad-Dib!
A szülinapom nem téma, bár össze lehet vele kapcsolni: Riddicktől Vin Dieselen át csak egy lépés a XXX (érted: tripla X).
Viszont nekem nagyon jól esett, köszönöm szépen és szeretném valami személyessel meghálálni a szép képet is. Mondjuk egy mosollyal (egy igazival).
Tetszett?
0
0
Üdv, Petra!
Boldog születésnapot!
http://s002.radikal.ru/i200/1004/17/caf8dd413381.jpg
Tetszett?
0
0
Hello!
Köszi szépen, élek és virulok.
Alex írta:
Igen, ezt már én is tudom a South Parkból.
Van egy érdekes epizód a példaképekről, Paris Hilton szerepel benne, és azt hiszem Ostobenkó K*rva, vagy valami ilyesmi a címe. Ebből Jaklin is választ kaphat a kérdésére.
Jaklin írta:
Egyébként én soha nem cigiztem, de a barátaim mind és szinte egyfolytában, ezért kénytelen voltam szívni a füstöt és velük bujkálni a suli mögött. Mivel mindig a bagósokkal láttak, a tanáraim meg voltak győződve róla, hogy dohányzom, és a mai napig sem hiszik el, hogy nem, (mondjuk soha nem bizonygattam, amolyan kit érdekel, mit gondolnak alapon. Egyszer megkérdezték melyikünk gyújtott rá a szertárban és mikor mindenki felállt, én is.) Soha nem tartottam rossznak (anyu is szívta), de nekem már az első szál fele is elég volt, hogy ne vágyjak rá többé. A gimi elején kínálgattak, meg nyaggattak, de 14 éves koromtól már senki nem piszkált, hogy cigizzek, tudták, hogy felesleges. Nem elleneztem, de nem szívtam. Ma már főleg olyanok vesznek körül akik nem dohányoznak, anyu is leszokott (
megemelem), így szerencsére egyre kevesebb füstöt nyelek, és elkezdett kicsit zavarni is, ezért ha lehet, kerülöm a füstös helyeket.
Alex írta:
Cigitől bűzlő pasassal még nem smároltam, de azt gondolom, aki maga is cigitől bűzlik, az erre nem lehet finnyás. Mellesleg vannak kiábrándítóbb és undorítóbb dolgok is (például a rossz fogak), de vannak akiket az sem zavar.
Tetszett?
1
0
Sziasztok!
Három mondani valóm van.
1.Mindenki megtudja tudni,hogy mi a frászkarikát keres itt és azt is,milyen a jó élet számára. hogyan? A:Csináltasson asztrológiát.(nem mindegy,kivel) B:Jusson el olyan szellemi szintre,hogy tudja.
2.A jó döntés forrása a lelkünkben van. DE! Az EGO-nk tökéletesen tudja megváltoztatni a döntésünk kimenetelét.Mert a tapasztalaton alapul. Az,hogy valaki jó vagy gonosz lesz(persze nézőszemszögből) sokszor ezen múlik. És a példaképek,könyvek mind az EGO-t hizlalják. Aki pedig nem tudja kiszürni a manipulációt,az máris a málnásban találja magát,mint az a bizonyos maci…
)szerintem az égiek segítenek téged.
Az,hogy te jól döntöttél Duncan,vagy a döntésed nem volt rossz végkimenetelű,(gondolok arra,hogy nem lettél bűnöző,aztán ki tudja?
DE! Mindenkinek eljön a lehetőség,hogy üzletet kössön a tudjuk kivel.
3.Nekem a példaképeim a félelmet nem ismerő emberek,akik akár életük árán is a jó ügyért kiállnak.Akik feláldozzák magukat,ha kell,de dönthettek volna másképpen is.Példaképeim azok,akik szeretetből adnak önzetlenül.Akik vállalják magukat,szemérmetlenül.Ezek az emberek legyenek bármilyen gyengék. Nyilván Én nem ilyen vagyok…
Én a médiában szereplőktől nem tudok egy hátast dobni,de ha találkoznék Szent István Királyunkkal,az már hatással lenne rám.
Megjegyzés:Nem vélemény,de garancia sincs.
Tetszett?
0
0
Jaklin írta:
Jó kis fércpéldakép, ugye? Mondjuk azóta már más neveket helyettesítenék be és kiegészíteném azzal, hogy::.. és olyan jó író, mint Duncan Shelley.
Tetszett?
3
0
Petra írta:
A rózsaszín összképet idővel rontotta nálam az az apró változtatás, hogy Magic Johnson idővel a Kellett Neked Magic Hívfertőzés, Johnson? becenevet is megkapta. Kisrác koromban ez így már túl hosszú név volt egy hősnek (ennyi év távlotából már bevallom, hogy az igazi ok az volt, hogy a Magicon kívül a többi szó jelentése a zavaros képzetek és tudatlanság homályába veszett).
Petra írta:
Mivel a holnap időközben ma lett és ha visszaírsz azt is jelenti, hogy nem sikerült némi késedelmeket kieszközölni ott fentebb, talán könnyítendő a valóság ólomsúlyát elhordani kívánok Neked Boldog szülinapot és hogy Magic Petra néven sok emberkének legyél példaképe. A többi jelző talán nem szükséges.
Jaklin írta:
A tömeghatások ereje nagy. Az egyén ellent tud állni a befolyásolás hatásának, de ahoz erős egyénnek kell lennie. Bizony a rossz tapasztalat meg tudja acélozni az ember elhatározásait, hogy ellentálljon.
Ezzel kapcsolatban meg tudja valaki nekem magyarázni, hogy hogy lehet elviselni egy cigitől bűzlő valakit smárolás közben? Az egyik ilyen megfejthetetlen dilemma számomra az, hogy rendes, takaros kis feleség mellett, hogy tud létezni egy nikotintól sárga ujjú pasi?
Gabi írta:
ma már nem nézel
Nekem ma is megy ez a dolog?
Tetszett?
0
0
Petra írta:
Na, egy ilyen emberre kíváncsi lennék.
Tetszett?
0
0
Arra emlékszem, hogy a tinikori betegségen én is átestem. Konkrét személyre nem emlékszem, de arra igen, hogy némi irigységgel néztem azokra, akik hatalmas önbizalommal rendelkeztek és határozottak voltak. Még ma is tanulom, de vannak helyzetek, kapcsolatok ahol megszűnik a tudományom
Tetszett?
0
0
Azt nem tudom, hogy ki és mi célból (bár ez utóbbit sejteni vélem) alkotta meg a ma felkínált média példaképeket, de meg kell mondani kiváló és alapos munkát végeztek. Mindig elámulok például a dohányzáson és az iváson. Én már jó párszor megkaptam a furcsa, csodálkozó (és már-már neheztelő) tekinteteket, amiért egy adott társaságban, partin nem ittam egy korty alkoholt sem és nem szívtam el egy negyed szál cigit. Visszatérően kérdezik, hogy Te sosem ittál? Sosem cigiztél?
Én? Nem. Miért kellett volna? Apám, anyám iskolapéldái voltak az alkohol hatásainak. Nem vagyok én idióta, hogy kövessem rossz példájukat.
És mennyi reklám, klip, film kínálja fel követendő példaként az alkoholt. És mennyien vevők rá, még az elég intelligens rétegből is. A drogról nem is beszélve, bár az szerencsére sosem volt menő egyik társaságban sem, ahol csak jártam.
Tetszett?
1
0
Hello Duncan!
Mikor kicsi koromban megkérdezték, minden barátnőm királylány akart lenni, én meg Magic Johnson. Sikeres, népszerű, gazdag és az a karizma (na meg a kar izma)! Az unokaöcsém, akivel 10 éves koromig folyton együtt lógtam, mindig Magic-ről áradozott. Gondoltam, jó lenne olyannak lenni. De mivel alacsony voltam, fehér és kislány, ezért kénytelen voltam letenni a tervemről (egyébként nem volt elrugaszkodottabb ötlet, mint a királylányság
).
Aztán tizenévesen jöttek-mentek a példaképek, míg rá nem jöttem, hogy egyik sem tökéletes. Úgyhogy kénytelen voltam több személyből összefércelni az ideált. Ez valahogy így nézett ki: Szeretnék olyan szép lenni, mint Claudia Shiffer, olyan okos, mint Einstein, olyan gazdag, mint Rockefeller, olyan erős, mint Mohamed Ali, olyan jó énekes, mint Celine Dion, olyan jó táncos, mint Madonna, olyan jámbor, mint Teréz anya, olyan népszerű, mint Michael Jackson, stb.
Most, hogy már úgy látszik semmi nem ment meg attól, hogy holnap betöltsem a 30-at, át kell értékelnem a példaképeimet is. Arra jutottam, hogy miért is ne lehetnék én a példakép? Azt mondják, azért van szükség példaképre, hogy megtestesítse a céljainkat, de a mindennapi életben nem gondolkodhatsz úgy, hogy mit tenne most ő a helyemben. Például Chuck Norris átadná a helyét a metrón egy idős hölgynek? Beugratós kérdés volt. Nem, mert Chuck Norris nem utazik metróval. De mi lenne, ha úgy tennénk fel a kérdést: mit kéne tennem, ha én példakép lennék. Ha a döntéseink előtt azt mérlegelnénk, mi a helyes, mit várnánk el egy példaképtől, attól, akit a gyermekek bálványoznak, akit tisztelnek és követnek, akkor talán jobb emberek lennénk. Ugyanakkor, hatalmas felelősséggel és sok lemondással jár példaképnek lenni. Akárhogy is, ez előbb-utóbb bekövetkezik, ha szülők leszünk. Addig is nem árt felkészülni rá!
Tetszett?
1
0
Szia Duncan!
Eszembe jutott az Ocean’s 11. Az a film tipikus példája annak, ahogy a bűnözők által követett életmódot vonzónak, gazdagnak és gondtalannak állítják be.
Emellett pedig értékes és jólelkű embereket, akik többet tettek az emberiségért, mint bármelyik államfő, megaláznak, és befeketítenek.
Remélem elérünk egyszer egy szintet, ahol olyan emberek lesznek a globális példaképek, akik letettek valamit az asztalra.
Tetszett?
2
0
A szüleim nagyon nagy hatással voltak és azt hiszem vannak is rám. Sokszor fedezem fel, hogy Gyurkovics Tibornak milyen nagy igaza volt, mikor azt mondta, hogy minnél idősebbek leszünk annál inkább hasonlítunk apánkra és anyánkra.
Ez a felismerés egyszerre megnyugtat és elrémít.
Életem különböző időszakaiban másféle példaképeim voltak. Visszagondolva rájuk azt tapasztalom, hogy bizonyos dolgokban mind egyformák voltak:
Mind pozitív hősök voltak. Alkottak, értéket hordoztak és teremtettek.
Mióta egyre többször érzem életemben, hogy el tudom hordozni a döntéseim felelősségének a súlyát, egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy magamon belül keresem azokat az erőket, amikre támaszkodni szeretnék.
Brokev7-nek igaza van abban, hogy az önismeret a legjobb módszer, hogy a példaképeiddel a viszony rendeződhessen.
Azt hiszem ennek ellenére, nincs kevesebb példaképem, mint volt mondjuk fiatalabb koromban. Csak talán már óvatosabban fogadom el őket.
Cinizmusom és függetlenségre való hajlamom miatt a szinte vadászom az olyan emberekre, aki hatással tudnak rám lenni : lenyűgöznek vagy megbotránkoztatnak, egyre megy. Kezdem érteni Szinópei Diogenészt, aki fényes nappal lámpással kezében szaladgálva hangosan kiabálta:
- Ember keresek! Embert keresek!
Tetszett?
0
0
Szerintem mint minden mashoz, ehhez is kell egy jo adag onismeret, tisztanlatas, tapasztalatszerzes es megfelelo ertekrend.
Nagyon rossz peldakepem nekem sem volt, max nem vitt elore az eletben, de legalabb nem hatraltatott.
Jo peldakepert nem kell messzire menni
Duncan Shelley es az irotanfolyam jo pelda ra! 
Tetszett?
2
0