– önleleplezés

By
Duncan Shelley
– 2011. június 20. hétfőPosted in: Ahogy jön

Nekem már úgy is mindegy...

Írtam egy cikket a brooksblog.blog.hu oldalra, azzal a céllal, hogy bemutassam az ihletforrások használatát egy sztori közegének kidolgozásában. A cikk nagyobbik részét egy ál-visszaemlékezés tette ki, mely után egy rövid elemzés következett arról, hogy milyen forrásokból merítettem ihletet a szöveghez. Mielőtt feltettem volna a cikket, támadt egy ötletem, és végül az elemzés önmagában jelent meg. ITT OLVASHATJÁTOK,  mi lett belőle.

Az ál-visszaemlékezés első verziójában pontos adatok szerepeltek, de amikor rájöttem, hogy micsoda poén lenne ez a Frei-féle tévedések felsorolása előtt, a pontos adatok egy részét átköltöttem baromságra. Azt vártam, hogy szép sorban összeszedegetitek a tévedéseket és a szememre vetitek őket.

Izzasztó volt meghozni a döntést, hogy a cikkben mennyi és mekkora baromság szerepeljen. Egyrészt szerettem volna, ha értitek a célját, másrészt szerettem volna, ha nem veszitek teljesen poénra. Mindenki döntse el, hogy ez mennyire sikerült.

A kép. A kép eredeti címét meghagytam, hogy rákereshessetek, és megtaláljátok a forrását. Ezt a következőképpen tehetitek meg: ráviszitek a képre az egeret, ott jobb egérgomb, majd „Kép tulajdonságai”. Cím: uploads/2011/06/wallz16237_aaz.jpg. Ebben a sorban a valódi cím a dátum után következik: wallz16237_aaz. Ha ezt bemásoljátok a Google keresőmezőjébe, már ott is vagytok egy weboldalon, ahol háttérképeket találtok géppuskákról.

Az első hülyeség a második bekezdésben szerepel: „Hétköznapi, jóravaló, fiatal férfiakat (köztük családapákat, egyetemistákat, sportolókat, munkásokat, értelmiségieket) képeztek profi gyilkoló géppé, teljesen értelmetlenül.” Úgy tűnik, egyikőtök sem volt katona, ha ezen nem akadtatok ki. A magyar, erőszakkal sorozott katonaság és a profi gyilkológépek… Ünnep a sorozott katonának, ha egyáltalán kimehet a lőtérre kettőt puffantani (na, nem mintha akarna)! A többiről nem is beszélve.

1988-ban, tizennyolc évesen hívtak be katonának. Két hét után leszereltek pszichológiai alkalmatlanság miatt. Erről egy másik cikkben írok, amit megtaláltok az EGY KONSPIRÁTOR FELJEGYZÉSEIBEN.

Az igaz, hogy orosz tagozatos osztályba jártam, hat éven át, általános iskolában. Az is igaz, hogy jártam lőni az MHSZ-be, és lőttem olyan lőlapot, ami után a vezetőség egy családlátogatás keretében szeretett volna versenyzőjévé fogadni.

Bokalánc. Akkoriban még a homoszexualitás gyanúja is elég lehetett a leszereléshez, egy bokalánc meg egy művészien fazonra vágott szeméremszőrzet könnyen a sorkatonai szolgálat megúszáshoz vezethetett. Valós a példa.

Az orosz vasút nyomtávja. Egykori osztályfőnököm mániákusan imádta az oroszokat és istenítette a Szovjetuniót, ő mesélte, hogy az orosz sínpálya egészen más, mint a magyar, mert az orosz sokkal erősebb.

Végbéltükrözés. Nem akkora ostobaság, mint elsőre tűnik. Megesett az ilyen. Hogy a végbélben mi mindent lehet elrejteni, arról kérdezzetek egy börtönőrt.

A földrajzi képtelenségekre nem térek ki, abból annyi van, hogy Pripjaty folyót lehetne vele rekeszteni, és elég jól megtaláltátok őket.

Dragunov puska. Ez egy 7,62 milliméteres űrméretű csővel szerelt, távcsöves, jó lőképességű hadi puska. Nem mesterlövész fegyver. Az ellenséges csapatok, őrjáratok demoralizálására, a páncélosokat kísérő gyalogosok lelövésére szolgált, ennek megfelelően pontos és gyors. Precíziós pontlövésre alkalmatlan. Ideális lőtávolsága 300 méter, 5-600 méterig érdemes vele célozni. A magyar Rendőrség Különleges Szolgálatánál hosszú időn át használták, de nem azért, mert megfelelt a célnak, mert nem felelt meg, és nem azért, mert ezt kérték, hanem mert ezt érezték gazdaságosnak „odafenn” (ugyanezért kaptak a magyar kommandósok kötélvágó élű zsebkés helyett búvártőrt, MP5-ös géppisztoly helyett UZI-t, igazi golyóálló mellény helyett nem igazit).

Egyéni sugárzás-szint mérő műszer. Ez valóban létezett; láttam, fogtam, de szerencsére nem kellett hordanom. Nem ért sokat. Ha a test annyira telítődött radioaktív izotóppal, hogy kimutatta, gyakorlatilag lehetett írni a gyászjelentést.

A kísérleti gyógyszer. Sajnos ez is létezett, de semmiképpen sem 4 kilós nejlonzacsis kiszerelésben!

A sugárbetegség tünetei pedig még véletlenül sem azok, amiket a cikkben írtam!

Olvasmányaim szerint Pripjaty valóban búvóhelyként szolgált mindenféle kétes alakoknak, akik inkább a kockázatot választották, mint a börtönt, a kényszermunkát vagy a kivégzést.

Szüzesség. Sokat gondolkodtam azon, hogy mit írjak életkornak, a tizenkettő és a tizennégy között vacilláltam. Végül tizenhatot írtam, mert féltem, hogy a cikk végérvényesen elveszíti komolyságát. A valóságban a hölgy húszéves volt. Legalábbis, nekem ezt mondta…

Csernobil. Ez az egyik legnagyobb rejtélye a 20. századnak. Millió elmélet létezik, és sokan nem hiszik el a hivatalos verziót, még azt sem, hogy katasztrófa történt.

Maga a terület nincs nagyon lezárva: AKI KÍVÁNCSI, IDE KATTINTSON.

Összesen körülbelül ötszáz órát töltöttem el Ukrajnában, ebből talán száz órát Pripjatyban, és talán egy órát Csernobilban, az erőmű területén. Ukrajna számomra érdekes, de kicsit közömbös is. Pripjaty nagyon izgalmas hely. Ha valaki kellőképpen óvatos, és betart bizonyos játékszabályokat, akkor élvezni fogja. Az erőmű a földi pokol. Legalábbis a STALKERBEN én így tapasztaltam.

Ennyi bevezető után pedig jöjjön végre a lényeg: Frei Tamás „A megmentő” című írásának elemzése, vérlázító tévedések szempontjából.

662
Mennyire tetszett a cikk?
Thanks!
An error occurred!

About Duncan Shelley