Azon az elképzelésen, hogy isten egy végtelen hatalmú férfi, már gyerekkoromban is nevettem. Ahogyan múltak az évek, egyre több részlet foszlott le a felkínált istenképről: elvetettem azt az elképzelést, hogy istennek emberi tulajdonságai lehetnek, később azt, hogy van teste, később azt, hogy beavatkozik, még később pedig maga isten is kikerült a világképemből, mert nem volt benne hely a számára.
Tizenévesen sokat gondolkodtam azon, hogy vajon a teremtés volt-e, vagy a jelenben történik.
Valahányszor a klónozással és a fejlett mesterséges intelligencia által vezérelt szintetikus testtel kapcsolatban felmerült a kérdés, hogy az ember istenné magasztosulhat-e, azaz joga van-e ezekkel foglalkozni, értetlenül álltam. Hiszen egy végtelen hatalmú lény nem attól isten, hogy bizonyos folyamatokat és elemeket összekombinálva valami újat tud létrehozni, hanem attól, hogy folyamatosan a korlátlan, közvetlen teremtés állapotában van, azaz, amit dönt, az azonnal megtörténik. A klónozásnak és az MI-nek ehhez semmi köze.
Isten arra képes a fizikai univerzumban, amire az ember képzeletben.
E pillanatban a következő istenképet tartom igaznak:
Isten létezik. Ő teremtette a fizikai univerzumot. Ő teremtette azokat a szabályokat, amik a fizikai univerzumot fizikai univerzummá teszik (ezek a természeti törvények). Ezek a szabályok működési szabályok. Ha úgy tetszik: játékszabályok.
Mi nem ennek az istennek a teremtményei vagyunk. Mi vele egyenrangú, vele azonos képességű lények vagyunk, akik beszálltunk ebbe a játszmába, amit ő alkotott meg. Ez egy játszma. Attól az, hogy elfogadjuk a szabályait. Ha bármelyik szabályt elutasítjuk, már nem vagyunk benne a játszmában.
Nem tudom, ki teremtette a fizikai univerzumot. Lehet, hogy én voltam. Lehet, hogy te. Talán valaki más. Talán olyan valaki, akiről soha nem gondolnánk. Esetleg már régen kiszállt. Esetleg soha nem is szállt be a saját játszmájába.
Gary Gygax egy isten. Ő teremtette a szerepjátékot. Amikor én, elfogadva az ő szabályait, játszottam az általa alkotott játékkal, nem lettem a teremtménye, csupán játszottam a játékával.
Aki megalkotta a sakkot, a sakk istene. Aki megalkotta a pókert, a póker istene. Aki megalkotta a focit, a foci istene. Az isten kitalál egy szabályrendszert, amit mások elfogadnak, azaz mások fenntartanak, ezért neki a szabályrendszer megteremtése után nincs már dolga. Nem kell ott lennie. Nem kell beavatkoznia. Nem kell csalnia, és segítenie az egyik felet. Isten nem tud beavatkozni az általa teremtett játszmába, mert a szabály megváltoztatása szabálymódosítás, ami csak akkor érvényes, ha a játékosok elfogadják a javaslatot.
Jelenlegi istenképem szerint valaki megalkot egy szabályrendszert, amit mások elfogadnak, és ő ezáltal lesz isten. Mind voltunk istenek, és még leszünk is. Mind voltunk hívők (játékosok), és még leszünk is.
Mindebben az is benne van, hogy a fizikai univerzumot teremtő isten természeti törvényeket teremtett, nem erkölcsi kódexeket. Az erkölcsi kódexeket más istenek teremtették. Az erkölcs nem ugyanaz a játszma, mint a fizikai univerzum.
Ez az én istenképem. A tiétek milyen? Van itt olyan, aki abban hisz, hogy isten egy kicsinyes, szadista, homoszexuális férfi?