Ez a cikk az internetadó miatt íródik. Nem megy bele a részletekbe, mivel jelenleg még nem ismert valamennyi részlet, és túl sok az érzelem minden oldalon ahhoz, hogy átfogó elemzés születhessen a témáról. Csupán néhány gondolat.
Nagyon furcsa nekem az, hogy vannak az emberek, akik élnek bizonyos ideák és minták alapján – és van a kormány, amely elveti ezeket az ideákat és mintákat, azaz gyakorlatilag szakít az emberekkel. Ez a különös helyzet nem kevés feszültség forrása.
Egy normális embernek vannak igényei, melyek egy részét mások nélkül nem tudja kielégíteni, és vannak céljai, melyek egy részét mások nélkül nem tudja megvalósítani. Ha egy normális embernek valamiért szüksége van mások jóindulatára, mások egyetértésére, támogatására, vagy szüksége van a társadalomtól pénzre, akkor csinál valamit, létrehoz valamit, amit felkínál másoknak ezekért cserébe.
Egy normális ember úgy keres pénzt, hogy dolgozik, beletesz valamit a társadalomba, és cserébe kivesz belőle valamit. Ha több pénzre van szüksége, azon gondolkodik, hogy mit tehetne, milyen további munkát végezhetne el, vagy mit csinálhatna jobban, mit állíthatna elő magasabb minőségben azért, hogy több pénzt keressen, mint addig.
Így gondolkodik egy normális ember.
Egy bűnöző nem így gondolkodik. Egy bűnöző nem érez közösséget másokkal, nem érzi magát a társadalom részének. Ha egy bűnözőnek pénzre van szüksége, elveszi. Ha több pénzre van szüksége, többet vesz el. Ha többet akar, azon jár az esze, hogyan tudna többet lopni, rabolni, csalni, sikkasztani, kikényszeríteni. Az, hogy adnia kellene valamit másoknak, bele kellene tennie valamit a társadalomba, nem merül fel benne, mint szempont.
Nagyon különös, hogy a kormány úgy gondolkodik, mint a bűnöző. Ha több pénzt akar, többet vesz el. Azon elmélkedik, hogy milyen újabb módszerekkel tudna további pénzeket, tulajdont és munkát elvenni másoktól. Az, hogy adnia kellene valamit, nem merül fel, mint szempont.
Nem világos, hogy a kormány miért a bűnözői gondolkodásmódot és viselkedést vette át, és miért nem a normális emberekét. Nem világos, hogy a kormány miért nem abból indul ki, hogy feladata van a társadalomban, hogy konkrét dolga van, hogy része a társadalomnak, és munkája során bele kell tennie valamit a közösbe, ugyanúgy, ahogyan másoknak, és akkor kivehet valamit a közösből, ugyanúgy, ahogyan mások.
A kormány adókat vet ki, és elvesz. Adni semmit sem ad. Ha még akar pénzt, újabb adónemeket talál ki, azaz nagyobb büntetést szab ki azokra, akik dolgoznak, megsarcolja azt, ami addig ingyen volt, vagy magasabb részesedést követel, mint addig. Adni soha nem ad semmit.
Ha a kormány nem bűnöző viselkedést követne, hanem a normális emberek működési módszerét venné át, akkor felkínálna valamit, ami értékes az emberek számára, és amit meg lehet venni. Aki akarná, akinek tetszene, aki tudna és hajlandó lenne pénzt szánni rá, az fizetne érte, és így a kormánynak plusz bevétele keletkezne.
A kormány kitalálhatna mindenféle jó, értékes, érdekes dolgokat, amiket az állampolgárok önkéntes alapon megvehetnének. Vajon ez a verzió miért nem jut eszébe a kormánynak? Talán azért nem, mert fontoskodni nagyon szeret, de dolgozni nem?
Az internet megadóztatása kimondottan figyelemfelkeltő jelenség. Emberi nyelvre lefordítva ez a kommunikáció megbüntetése. Azért, mert… csak. Mert ez a nincs rajta sapka esete. Ha van sapka, azért, ha nincs, azért. A lényeg a verés. A lényeg a megsarcolás, erőszakkal, semmi mással, csak azzal, mert annál semmi sem primitívebb.
Ahhoz, hogy kommunikálhassak a tévében, rengeteg ellenőrzött szűrőn kell átjutnom. Ha saját tévét akarok, milliárdokra van szükségem. És akkor is ott vannak a szűrők, csak valamivel kevesebb. Ha a rádióban akarnék kommunikálni, nagyjából ugyanez a helyzet. Ha egy újságban, ott is nagyon hasonló, de saját újsághoz már néhány tízmillió forint is elég lenne.
Az internet egészen más. Én, mint magánember, pénzbefektetés nélkül, potenciálisan több embert érhetek el az interneten kommunikálva, mint bárki a tévében, a rádióban, vagy az újságban. Az internet sebessége folytán, nem lehet olyan mértékben ellenőrizni, mint a hagyományos médiumokat. A Google Analytics szerint a cikkeimet 43 országban olvassák. A magyar állami tévét hány országban nézik?
Láthatóan a kormány nem tud mit kezdeni az internettel. Ellenére annak, hogy a hagyományos média világában a kormány jelenléte és hatása egyértelmű és megkerülhetetlen, a neten nem képes érvényesülni. Nincs valós netes jelenléte. Ennek egyik oka az, hogy az interneten anarchia van. Az egész virtuális világ íratlan törvények alapján működik. A tisztelet alapból senkinek sem jár, azért dolgozni kell. A figyelmet ki kell érdemelni. A tekintélyért vért kell izzadni.
Ha az interneten megjelenik valami furcsa kinézetű alak a szagértők seregei által kitalált image-ében, azzal, hogy ő az ezmegazminiszter, meg ezmegaztitkár, és mindenkinek kötelező őt imádni és csüggni minden szaván, mi történik? Kiröhögik, elküldik melegebb éghajlatra, felállítanak egy hipotézist édesanyja foglalkozására nézve – mindezt az első 30 másodpercben, és a java csak ezután jön.
Én közel 10 ezer Ft-ot fizetek a 4G-s netemért. Szinte mindent interneten vásárolok: vírusirtót, trojan removert, videó-szerkesztőt, játékokat. Veszek egy játékot a Steamen 50 euróért, majd letöltöm a gépemre a 25 gigányi jogtiszta tartalmat. Mi közöm van nekem a kormány tagjainak dél-afrikai bányarészvényeihez meg ausztrál villáihoz? Mi köze van a kormánynak ahhoz, hogy milyen legális tevékenységre költöm a legális munkával keresett szétadózott pénzemet?
Vajon lesz egyszer olyan kormány, ami nem bűnözőként gondolkodik és viselkedik, hanem úgy, mint a normális emberek, akik adnak azért, hogy kaphassanak? Hol termelődnek, tenyésztődnek, készülnek ezek az alakok, akik nem képesek lekövetni a normális embereket? Miért tűnik olyan emberfeletti elvárásnak tőlük az, ami a gyerekeknek is teljesen természetes?