Azt mondják, van pozitív stressz, de én soha nem használnám a stressz szót az izgalomra, izgatottságra, szenvedélyre, vagy arra, amit köznapiasan az adrenalin fogalma alá szokás sorolni. Nekem a stressz negatív, a legrosszabb dolgok egyike, amelynek haszna nincs, legfeljebb annyi, hogy felhívja a figyelmet valamire.
A stressz szó a latinból ered, onnan került át az ó-francia nyelvbe, majd a középkori angolba. Eredeti jelentése: nyomás, beszorultság, később az általános jelentése a kényszeríteni lett. Az 1300-as évektől használták úgy is, mint „kényszer alá vetni valakit”.
A Specnazban van egy jelmondat, ami úgy hangzik, hogy „A folyamatos magas elvárások stabilizálják az embert”. Amennyiben valaki belső igényéből fakadóan meg akar felelni ennek a „folyamatos magas elvárásnak”, a külső nyomás hozzásegíti a fejlődéshez, tehát pozitív hatásként jelenik meg. Ez így teljesen igaz. Akkor most vegyük ki a képletből azt a részt, hogy „belső igényéből fakadóan meg akar felelni”. Így mit kapunk?
A stressz nem kívülről jön, nem külső események vagy dolgok hordozzák. A stressz a belső elutasításból ered, abból, hogy NEM AKAROM. Amikor a külső nyomás arra kényszerít, amit valaki nem akar, akkor jelenik meg a stressz. A stressz mértéke attól függ, hogy mekkora a szakadék a külső nyomás és a belső elfogadás között. Másképpen megfogalmazva: a stressz a belső ellenállás maga, vagy annak közvetlen következménye.
Ha van külső nyomás, és mellette van teljes elfogadás, teljes akarás, akkor nincs stressz. Például, ha egy ember énekelni akar, kint akar állni a színpadon, a lemezcég pedig nyomja ki a színpadra, akkor itt nincs semmiféle stressz. A külső nyomás és a belső igény ugyanabba az irányba mutat, és ugyanakkora. Ez az egyensúly. Ha megváltozik, létrejön a stressz is. Ha az énekes nem akar kimenni, mert azt gondolja, hogy a dal gagyi, vagy nem készült fel, vagy nem elégedett a hangjával, miközben a lemezcég nyomja ki a színpadra, akkor megjelenik a stressz. Amikor ez odáig fajul, hogy az énekes arra jut, hogy ő biztosan nem fog kimenni, a cég meg arra, hogy számára csak az az elfogadható, ha kimegy, akkor ebből valami lesz, és vagy reccsenés (önveszélyes állapot), vagy robbanás (közveszélyes állapot) alakul ki.
Stresszbe születünk és stresszben élünk. Kisgyerekkorunkban ránk telepedik a „környezet”, és nyom, ahogyan bír. Mihez vezet ez mentálisan? Az állandó harc, az állandó belső konfliktus, az állandó kudarcélmény gyenge és zavarodott embert eredményez. Mihez vezet testi szinten? Nem nagyon veszik ezt komolyan, pedig elég jól ismertek a hatások: felborítja a vérkeringést, az emésztést, gyakorlatilag a teljes testi működést. (Néhány infó ERRE)
Ha valaki elmegy egy iskolába, ami nem érdekli, de a tervei miatt szüksége van a papírra, akkor mi a belső igénye? A célja elérése. A papír nem, az iskola nem, az iskolába bejárás nem, a 4-5 éven át hallgatott érdektelen információk nem, a magolás nem. Ha valaki dolgozik egy munkahelyen, csak a fizetésért, akkor neki mi a belső igénye? A túlélés. A számlák kifizetése nem, a fizetés megszerzése nem, a napi nyolc óra nem, a munkahelyre bejárás nem, a munkatársak és a főnökök elviselése nem, a konkrét munka nem.
Egy párkapcsolatban, ahol az egyik fél belső igénye az érzelmi biztonság, a másiké a rendszeres szex, mennyi stressz lehet? Mennyi mindent kell tenni azért, hogy az is meglegyen, ami a valós belső igény miatt kell?
Elkezdhetünk konspirálgatni arról, hogy a világ miért épült ennyire a stresszre, miért tátong ekkora szakadék a külső nyomás és a valós belső igények között, de ez nem vezet célra, meg egyébként is könyvet lehetne róla írni.
Mivel a stressz a külső nyomás és a belső ellenállás következménye, elkezdhetünk dolgozni a külső nyomáson és a belső ellenálláson. Ha leszereljük a külső nyomást vagy félretesszük a belső ellenállást, a stressz megszűnik. Első ránézésre a belső ellenállás eltávolítása látszik a simább útnak, de ez csak látszat. Például, ha nekem most valami miatt egy gyorsétteremben kellene dolgoznom, ahhoz, hogy ezt stressz nélkül csinálhassam, a személyiségem alapjait kellene megváltoztatnom. Ezt pedig sokkal nehezebbnek látom, mint azt, hogy olyan sikereket érjek el abban, amivel foglalkozom, ami kizárja annak esélyét, hogy dolgoznom kelljen egy gyorsétteremben.
Stressz ellen gyakran a meditációt vagy a pihenést javasolják. Az a probléma ezekkel, hogy a stressznek két oldala van, és ezek egyikkel sem foglalkoznak. Az, hogy valaki képes ellazulni, naponta helyreállítani a nyugalmát, fontos és értékes, de nem oldja meg a stresszt.
Az ideális életben nincs stressz. Mert egy ilyen életben mindenben részt veszek, amiben AKAROK, és semmiben nem veszek részt, amiben NEM AKAROK.