Gyerekkoromban egy nagy átjáró házban laktam, a Dob utca és a Majakovszkij utca között. Akkora gyereksereg gyűlt össze, hogy egy átlagos játékfegyverekkel vívott csatában is legalább húszan vettünk részt. Az átjáró ház közepén nyílt egy leágazás a Holló utcába. Ebben a leágazásban lakott a Nyanya becenevű öreg nő az agresszív kutyájával.
A nő és a kutyája kétfős terrorszervezetet alkottak, és minket terrorizáltak. A kutya többünket megharapott, a Nyanya ordibálása már csak hab volt a tortán. Rengetegszer szóltunk a házmesternek (a lánya is velünk játszott), a szüleinknek, de semmi nem történt. Valamilyen rejtélyes okból senki nem csinált semmit.
Aztán egyikünknél betelt a pohár. A fiú patkányméreggel jobb létre szenderítette a harapós ebet. Erre aztán váratlanul mindenki felkapta a fejét, és a gyereket, aki mindössze 10 éves volt, állami gondozásba vették.
Ez a legkorábbi emlékem arról, hogy milyen veszélyes védekezni.
Tizenéves voltam, egy ismerőst éjjel megtámadott valaki késsel, ő védekezett, ahogyan tudott, és eltört a támadó térde. Gazdag és befolyásos szülei voltak, ezért megúszta felfüggesztett börtönbüntetéssel.
A részletekre már nem emlékszem, talán közületek néhányan igen: az eset annak idején felvert némi port. Egy középkorú férfi este ment hazafelé, vitte a fizetését, amire nagy szüksége volt, az utcán valaki fegyverrel rátámadott, el akarta venni a pénzét, amit ő nem adhatott. A dulakodás azzal zárult, hogy a fickó ellökte a támadót, aki beverte a fejét, és meghalt. Ezért a tettéért tíz évet kapott.
Az első esetben, éveken át panaszkodtunk a felnőtteknek, hogy valaki rendszeresen ránk uszítja a kutyáját, és nem tettek semmit. Aki igen, azt gyerekvolta ellenére is elítélte a bíróság.
A második esetben az ismerős nem értett semmihez, nem volt híres karate mester, egy filmből szedte az ötletet, hogy rúgja a támadó térdét, és összejött. A bíróság olyan felháborítónak találta, hogy védekezett, hogy felfüggesztettet kapott, pedig még fejen is szúrták, mielőtt rúgott.
A harmadik esetben a munkást megtámadták, életveszélyes szituációban volt kénytelen védekezni, szintén nem volt híres karate mester, véletlenül halt meg a támadó, a bíróság mégis közveszélyes bűnözőnek találta, és tönkretette az életét.
Néhány saját tapasztalat, ismerősök történetei és rengeteg hír alapján az a nézet alakult ki bennem, hogy a hivatalos elvárás az átlagemberrel szemben vagy az, hogy hagyja magát, ha megtámadják, ellenállás nélkül viselje el, hogy bántalmazzák, kirabolják, megerőszakolják vagy megölik – vagy előzmények, múlt, tapasztalat nélkül kapásból vonultassa fel egy szuperhős képességeit, és egy francia vígjátékba illő akció keretében szerelje le a támadókat, kötözze meg őket, de karcolás nem eshet rajtuk.
Az összes magas övfokozatú karatés, boxoló, közelharci oktató, rutinos küzdősportoló, akit valaha megkérdeztem arról, hogy mit tenne, ha késsel támadnának rá, kivétel nélkül mindegyik azt felelte, hogy ha bármilyen mód nyílik rá, kitérne. A tévében láttam, megkérdeztek egy 8 danos karatést, és ő is azt mondta, hogy kitérne, ha lehet. Amikor a tengerészgyalogos közelharci oktatót kérdezték, ő is azt mondta.
Nem értem, hogy ha azok, akik fél életüket gyakorlással és küzdelemmel töltik, a kitérést választanák, ha tudják, mert a küzdelmet egyetlen késes ellenféllel is túlságosan kockázatosnak tartják, hogyan és milyen szakmai alapokon állva várja el a jog az átlagembertől, hogy akár több támadó ellen is úgy tudjon védekezni, hogy még azok testi épségére is ügyel? Tesztelte ezt valaki? Legalább gyakorlókéssel?
Itt egy teszt, veszélytelen körülmények között, nem igazi fegyverrel, de el lehet gondolkodni rajta: ITT. Szívesen megnézném azt a bírót, jogászt, rendőrt vagy politikust, aki egy ilyen szituációt simán lekezel, SŐT még a támadó testi épségére is vigyáz, nehogy évekre rács mögé kerüljön, amiért merészelt védekezni, ha már az élete volt a tét! Az olyan eseteket már fel sem hozom, amikor a támadás hátulról vagy bármiféle előzmény nélkül történik.
Mi lenne a racionális megoldás törvényi oldalról? A törvény álljon az áldozat mellett, adjon neki szabad kezet a védekezésben, és ne fenyegesse a börtön rémével? Adjon szabad kezet a tulajdon védelmében is? Ha éjjel az ablakon kinézve a tulaj azt látja, hogy valaki mászik be a kerítésen, legyen joga ráküldeni mind a hat harci kutyáját, hogy azok darabokra szedjék? Vagy legyen joga sörétessel fejbe lőni a betörőt? Legyen szabad jog a fegyvertartás?
A fegyvertartás kérdése megosztja a társadalmat. Van, aki úgy vélekedik, hogy a bűnözőnél úgy is van fegyver, miért ne lenne a lakosságnál? Más úgy áll hozzá, hogy a szabad fegyvertartási jog következtében fékezhetetlenné válna az erőszak. Olyan hangok is vannak, melyek szerint a lakosság felfegyverzése önbíráskodáshoz és lázadásokhoz vezethetne.
A legérdekesebb elképzelés, amit olvastam erről, úgy szólt, hogy amikor a kormány elkezd joggal tartani a lakosságtól, első lépésben korlátozza a fegyvertartást, hogy nála legyenek a jobb fegyverek, majd teljesen betiltja azt, hogy csak nála legyen fegyver.
Nemrég változott a jogos önvédelemről szóló rész a BTK-ban. Egy rövid kis video erről: ITT. (A ninjutsu megalázó említését nem értem, és maximálisan elhatárolódom tőle, ezeket a részeket inkább ugorjátok át.)
Tisztábbnak tűnhet a helyzet, de mint tudjuk, a jogi nyelvezet bonyolultságával az antik drámák sem érnek fel, a törvény szövegének ÉRTELMEZÉSE pedig szinte önálló szakma. Vagyis, hiába tűnik az új szabályozás világosnak, a videóban látható kisfilmet nem a kormány készítette, így továbbra sem tudjuk biztosan, hogy adott esetben milyen egyedi módon értelmezné a paragrafust a bíróság. De lehetséges, hogy a sok rémhír miatt csak bennem alakult ki az a téves elképzelés, hogy a magyar igazságszolgáltatás minden erejével a bűnözőket védi bárkivel szemben.
Mit gondoltok a jogos önvédelemről? Milyen lenne a teljesen józan, racionális szabályozás? Ti hogyan határoznátok meg a „jogos önvédelem” fogalmát? Korlátoznátok a védekezés lehetőségeit? Vagy szabad kezet adnátok mindenkinek abban, hogy megvédje önmagát, szerettei, mások testi épségét, saját vagy más tulajdonát?
Mit gondoltok a fegyvertartásról? Engedélyeznétek? Ha igen, megkötésekkel, vagy szabadon? Ha szabad fegyvertartás lenne, milyen fegyvert rendszeresítenétek önvédelemre és tulajdonvédelemre? Mi a véleményetek az önbíráskodásról? Szerintetek a szabad fegyvertartás hatására elszaporodnának Magyarországon a bűncselekmények?