Filmkritika dömping van, látjátok? De nem lesz ebből rendszer, senki ne aggódjon, nem alakulunk át mozis oldallá.
Kritikákat olvasni és nézni sosem tartozott a kedvelt időtöltéseim közé. Szakmai alapú, objektív elemzéseket szívesen vennék, de az ilyen ritka. A legtöbb teljesen szubjektív, sőt bántóan szakmaiatlan. Az amatőrizmust gyakorta szakkifejezésekkel való dobálózással és műveltségi vetélkedőket idéző felsorolással próbálják elfedni, ám ettől még az, ami.
Az egyetlen kritikai sorozat, amit szerettem, a Rossz pc játékok-sorozat. Na, az tényleg király volt!
World War Z – Z világháború.
Az a bizonyos Z betű a címben a zombi szóra utal. A zombi szó meg arra utal, hogy gagyi, ócska, pocsék, szemét, B kategória, mert általában a zombi a silány filmek visszatérő hatáseleme. Sajnálom, hogy valószínűleg nagyon sokan éppen azért maradnak távol a filmtől, mert zombik vannak benne, és a zombi-filmes emlékeik nem épp azt sugallják nekik, hogy itt minőségi filmről van szó. Pedig de.
A Prometheus elvette a kedvemet a moziba járástól, a Z világháború visszahozta.
Egy filmtől azt várom el, hogy kikapcsoljon az életemből (akkor is, ha épp a legjobb minden), és elgondolkodtasson, hogy vajon én mit tennék abban a helyzetben.
A Z világháborúban a zombik őrült iramban futnak, csak enni akarnak, nem éreznek fájdalmat, nagyon nehéz leállítani őket, akit megharapnak, az 12 másodperc alatt átváltozik, és megy élőket enni. Hatalmas tömeg, megjelenik az utcán 1 zombi, megharap valakit, rohan tovább, elkap valaki mást, rohan tovább, közben az első áldozat már felkelt, rátámad az élőkre… Békés nagyváros, autók, járókelők, aztán mintha égő gyufát dobtak volna a kiszikkadt szalma közé.
Ha ott történik tőled 200 méterre vagy 2 kilométerre, köztetek utak, házak, erdő, akármi, ne hidd, hogy van időd bármire is. Lehet, hogy van még 1 perced, lehet, hogy 2, mire elér az első zombi, de mire elér az első, már ott vannak mindenhol, minden irányban, és bekerítettek téged.
Te mit tennél?
Én mit tennék?
Minek filmet nézni, ha nem élem bele magam annyira, hogy azt képzelem, az a valóság? Minek olvasni, játszani, ha nem élem bele magam, ha nem olvadok bele a történetbe, ha az illúzió ideiglenesen nem nő az érzékleteim fölé? Ha nem reagálok érzelmileg arra, ami a vásznon pereg, úgy, mintha az életem lenne, akkor minek ez az egész?
A Z világháború két órája körülbelül annyinak tűnik, mint az After Earth két perce. Mi? Már vége is? A francba!
A filmen első megtekintésre nehéz fogást találni, a hangulata, a látvány, a karakterek mind nagyon rendben vannak. A mondanivaló pozitív, a filozófiája pedig olyan, amin egy ideig el lehet gondolkodni.
Negatívumként az érzelmi szálat tudom megemlíteni. A főszereplő (Brad Pitt) visszavonult szakértő, a családjának él, az elszabaduló pokol miatt azonban kénytelen ismét – CSELEKEDNI.
Valahányszor bejött a filmben a családi jelenet, a szívszorítónak szánt búcsúzkodás, a könnyes, megható, romantikus, szeretetteljes, szerelmes gügyögés, kínszenvedéssé vált minden másodperc. Komolyan azt kívántam, bárcsak meghalna már a családja, hogy ne akadályozzák többé a főhőst a CSELEKVÉSBEN.
A moziban jöttem rá, hogy milyen hihetetlenül utálom az érzelmi szálakat a filmekben, de rájöttem arra is, hogy miért. A legtöbbször ezek az érzelmi szálak erőltetettek, akadályozzák a hőst, ballasztként jelennek meg, ráadásul sok értékes ember, jó karakter halálát is okozzák. Ahelyett, hogy motiválnák a hőst, akadályozzák. Ahelyett, hogy erőssé tennék a hőst, elgyengítik, aggódó, nyüszítő, szánalmas árnnyá teszik.
Utálom ezeket az érzelmi szálakat, mert nem részei a cselekménynek, nem építik a karaktereket, hanem csak azt a célt szolgálják, hogy a moziban ülő családos embernek megremegjen a szája, hogy jaj, de szörnyű. Én ezt olcsó hatásvadászatnak tartom, ezért utálom.
Amikor az érzelmi szálnak van értelme, mert motiválja, erősebbé teszi, cselekvésre készteti a hőst, akkor rendben van. Ez a ritkább.
A Z világháború Max Brooks azonos című könyve alapján készült. A könyv óriási bestseller, műfajilag igen nehéz besorolni. Hasonlít a levélregényre, mivel nincsenek benne igazán szereplők, jelenetek, párbeszédek: jelentések és interjúk sorozata, melyek alapján az olvasó rekonstruálhatja az eseményeket.
A könyvet nem lehetett egy az egyben átültetni filmre, magából a háttérvilágból, néhány megemlített eseményből kellett összerakni a film történetét, valódi cselekménnyel, valódi fontos szereplőkkel.
A World War Z nem horror, inkább thriller, de leginkább katasztrófafilm.
Cégünk javasolja megtekintésre. 8-)