Milyen lenne az élet egy olyan világban, amelyben a lélek és a reinkarnáció létezése tudományos tény? Játszunk el a gondolattal.
A lélek léte tény lenne, minden kétséget kizáróan bizonyított tény, és ez a tudás elterjedne az egész világon, közkincs lenne mindenki számára. A reinkarnáció úgyszintén teljesen bizonyított tény lenne, minden egyes ember számára. A tudást nem zárná el egyetlen érdekcsoport sem, korlátlanul rendelkezésére állna az emberiségnek.
Vajon hogyan élnénk ebben a világban? Mi lenne más? Jó lenne egy ilyen világban élni? Jobb lenne?
Az emberek parttalan nagyotmondással próbálnának figyelmet magukra vonni? Mindenki tudná, hogy egyiptomi főpap volt előző életében, meg atlantiszi fővarázsló, az aurája pedig UV-hupibordó színű lenne, a Syruis 2559-es csillagrendszerből jött a Földre, hogy békét hozzon, és a 43. dimenzióból született le a Földre, segíteni az emberi fajt?
1.233.445 ember vallaná, hogy ő volt Marilyn Monroe, 143, hogy ő volt Karl Marx, -2 meg arra esküdne, hogy ő volt Ivan Kozirev öntőmunkás?
Minden ember a Földön az univerzum legtávolabbi szegletéből jött ide, vagy a túlvilágról, a másvilágról, az underworldből, a szellem síkról, az asztrál síkról, a mentálsíkról, a 4., 5., 20., 23., 446., 455.343.788. dimenzióból, mindenki békét hozott, tanítani jött, egyedi tapasztalatokat szerezni, például, hogy milyen haldoklókat sajnálni, gyerekeket megnevettetni, templomi kórusban énekelni?
Mindenki korábbi életeiben ezerféle titkos mágikus iskolában kapott high power és super high level beavatást, a hét beavatásos egyiptomi rendben ő 45. szintű beavatott volt, ő fedezte fel Káldeát, Atlantiszt, Lemúriát, a csillagkaput, a térugrást, a fénysebességnél gyorsabb gondolkodást, szuper asztrális varázsló volt, az utolsó csillagharcos és jedi lovag?
Mindenki elképesztően bölcs lenne, lépten-nyomon mindenki tanítana, előadásokat tartana, a parkban százezer szószék állna, melyek mindegyikén állna valaki és egyfolytában járna a szája?
Nos, én azt gondolom, hogy nem ilyen lenne. Még csak nem is hasonlítana erre.
Ha a lélek léte és a reinkarnáció tudományos tény lenne, és e tudás közkincs lenne, a világ valami egészen különleges hellyé változna.
A változás elsősorban jogfolytonosságot hozna. Személyes jogfolytonosságot. Az embereket nem fizikai jellemzőik alapján azonosítanák, hanem személyként. Mit jelent ez?
Tételezzük fel, hogy van egy John Murdoch nevű fickó, akinek van egy vegyeskereskedése és egy farmja, 245.000 dollárja a bankban, van autója, munkagépei, háza, van egy Susan nevű felesége, egy Billy és egy Claire nevű gyermeke, majd meghalna. Megszületne, és még mindig ő lenne John Murdoch, lenne vegyeskereskedése, farmja, 245.000 dollárja a bankban, autója, munkagépe, háza, Susan nevű felesége, egy Billy nevű fia, és egy Claire nevű lánya.
Ha meghal a felesége, Susan, majd újra megszületik, még mindig lenne egy John Murdoch nevű férje, két gyermeke, farmja, háza, autója, bankbetétje, kábeltévé előfizetése és két darab kifizetetlen gyorshajtás-büntetése, melyet a törvény szigorú őrei rajta hajtanának be.
Persze, John és Susan dönthetnének úgy, hogy elválnak, eladják vagy átruházzál ingó és ingatlan vagyonukat, de a test halálával ilyesmi nem történne automatikusan.
Ha olyan világban élnénk, amelyben a lélek és a reinkarnáció tudományos tény, akkor ebben a világban jogfolytonosság lenne. A test halála nem változtatna semmin, nem lenne más, mint a test halála. Mivel a lélek és a reinkarnáció tudományos tény, nem elmélet vagy hit, az azonosítás nem okozhat problémát.
Jogfolytonosság: ami a tiéd volt kétezer éve, az a tiéd most is, és tiéd lesz a következő körben is.
Lenne a dolognak árnyoldala, persze, de nem mindenki számára. A londoni véres bankrablás elkövetőit a következő életükben is üldöznék, és ha 78 évet kapnának, de 20 év után levedlenék a testüket, a következő életet 58 év sittel kezdenék.
Tetszene egy ilyen világ? Imádnátok a jogfolytonosságot? Én nagyon.