Már biztosan hozzászoktatok ahhoz, hogy itt az oldalon pitiáner témákról cseverészünk, egy-egy csésze kávé mellett. Ez most is így lesz. Leszámítva a kávét. Meg a cseverészést. Meg a pitiáner témát. De a többi marad!
Gyakran beszélünk arról, hogy van az ok és van az okozat, a valóság ok-okozati láncolatokból épül fel, és gyakran bukkan fel témaként az orvoslással kapcsolatban, hogy a valós ok és a tünet messze nem ugyanaz, és a tüneti kezelés nem hoz gyógyulást.
Ugyanakkor nem igen gondolunk bele mélységében, hogy mit jelent az ok és mit jelent az okozat. Az ok-okozati láncolat pedig olyan magas szintű filozófiai téma, amibe már belevágni se sokan mernek. Merthogy sokkal bonyolultabb ez, mint elsőre gondolnánk.
Vegyünk egy rendkívül egyszerű esetet, példaként. Ülök egy kávéházban, majd hirtelen felkapom az asztalon lévő tálcát, és a tőlem hat méterre ülő férfi fejéhez vágom. A média szétkürtöli a hírt: „Duncan megőrült!”, a Miscatonik Egyetem helyi lapja meg még hozzáteszi: „Mámegint!”. Ez eddig rendben, ez a felszín. De mi történik alatta? Ebben az egyszerű esetben az ok-okozati láncolat milyen hosszú? Hány láncszemből áll?
Rávághatjuk, hogy kettőből! Egy ok – egy okozat. Egy ok – egy következmény. Döntöttem, megtettem. De, ez még mindig a felszín.
Valójában több ezer láncszem van ebben a rövidke jelenetben. Vágy, szándék, döntés, idegi impulzus, izommunka, ízületek mozdulása, a tálca útja a levegőben, milliméterről milliméterre, a célszemély elbambulása, és annak oka, és így tovább. Sok-sok ezer láncszem, nem csak kettő.
Miért fontos ez?
Azért, mert ha tényleg látjuk a láncolatot, és tudjuk, hogy az hány láncszemből áll, nem egy, nem kettő, nem három lehetőségünk van a beavatkozásra, hanem sok ezer. Talán több.
Az agresszív kávéházi példában beavatkozhatnánk a vágy, a szándék, a döntés, az izommunka, a távolság bármelyik pontján, a célszemély érzelmi állapota, és még rengeteg ponton. Ez azt mutatja, hogy nem olyan nagyon nehéz kezelni a problémákat, mert ténylegesen rengeteg lehetőségünk van rá.
De nézzük, hogyan függ ez össze a társadalom hanyatlásával!
A társadalmi hanyatlást számtalan ponton megragadhatjuk, és elkezdhetünk beavatkozni a folyamatokba, a javítás szándékával, és a javulás eredményével.
A hanyatlás egyik összetevője az értékrend, méghozzá egy téves, kifacsart értékrend. Jelen világunkban az emberi érték mértékegysége az, hogy az adott ember mit birtokol. Milyen ruhája, órája, kocsija, háza, repülőgépe, cége és más egyebe van.
Ez az egyik oka a társadalom hanyatlásának. Ez az értékrend olyan irányba vitte és viszi el az emberiséget, aminek már most láthatóan nincs haszna és biztosan nincs jó vége.
Ha az ember értékének fokmérője az, hogy mi mellett áll, miben ül, miben fekszik, min fekszik (ezt értse mindenki, ahogyan akarja), akkor ezen az alapon értékes lehet egy bűnöző is, aki rabolt, egy korrupt politikus, aki sikkasztott, egy hazudozó, aki megtévesztett, egy gyilkos, aki elvett, egy elmebeteg tömeggyilkos, aki kifacsart egy országot.
Van tehát egy társadalmunk, ami fenn akar maradni, ám eladtak neki egy olyan értékrendet, amely nem a társadalmi hasznosság alapján rangsorolja az embereket. Nyilvánvaló, hogy amíg ez nem változik meg, ennek a társadalomnak ténylegesen nincs esélye a hosszú távú fennmaradásra.
„Persze, persze, ja, ja, ja, tisztességes, becsületes, okos, csúcs profi, nagylelkű., megbízható, meg minden, ja, ja, tök jó, de francot se érdekel ez! A lényeg: mennyi pénze van?”
Ez a társadalom egy olyan közösség, amely nem a közösségi érték alapján rangsorolja a tagjait. Értitek ezt? Van itt egy kétségtelen társadalmi cél, a fennmaradás, amelyet egy olyan értékrenddel próbálnak szolgálni, amely nem a fennmaradás irányába mutat.
Eszem ágában sincs azt mondani, hogy a társadalommal valami baj van. Dehogy. A történelem egyik legnagyobb találmánya. De, ahogyan egyetlen embert meg lehet téveszteni, úgy kettőt is, hármat is, milliókat is.
Azt sem állítom, hogy a birtoklás rossz, mert a legkevésbé sem az. Szeretnék egy AERK-4 típusú mélytengeri lakóhajót, Herkules repülőgépet, Knight terepjárót és még nagyon sok mást. De nem bármilyen áron!
El kellene kezdenünk ellene menni ennek az irányzatnak, amely a fogyasztói társadalom alapja, és amely erkölcstelenséget, elzüllést és halált hoz a világba.
Fontos, hogy az ember mit birtokol. Fontos, hogy hol és hogyan él, mire van lehetősége. De nem fontosabb, mint az, amit tesz. És nem fontosabb annál, hogy ő maga milyen ember. Sőt!
Egy épeszű világban a birtoklás nem cél, hanem a közösségileg hasznos tettek automatikus következménye.
Talán egy olyan közösséget kellene alapítanunk, ahol az ember természete és az ember tettei alapján ítéljük meg egymást. Ahol az út legalább olyan fontos, mint a megérkezés. Ahol 1 Ft, melyet megkeresett valaki, többet ér, mint ezermilliárd lopott forint.
Ti mit gondoltok a társadalmi hanyatlásról? Mi az oka? Mivel lehet megállítani? Mit gondoltok a birtoklás alapján való értékítéletről? Szerintetek hogyan lehet kialakítani egy olyan értékrendet, amely hasznosság alapján rangsorolja az embert, és nem a tárgyai alapján?
A téma folytatódik: A TÚLÉLŐK KLUBJÁBAN!